Házipatika fórum: Beszéljünk róla!!! - Házipatika fórum

Ugrás a tartalomhoz

hirdetés

Szponzorált hirdetések

  • 6 Oldal +
  • « Első
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6

Beszéljünk róla!!!

#61 Aida444 2009. 11. 05. - 16:37:45

Bocsánat Orig, elírtam a címzést.

#62 Aida444 2009. 11. 05. - 16:36:23

Kedves Origó! A verset nem kommentálom... :( , de nagyon igaz! Azért csak írjál, ha találsz hasonlót. Mindnyájunknak kívánok minden jót. Március óta nem iszom!!!!!!!!!!

#63 orig 2009. 11. 03. - 20:26:11

Kedves Sorstársak! Találtam valahol ezt a verset. Jó "ütősnek" érzem. Azt gondoltam, megosztom veletek: Maryan: Alkohol Egy pohárka mögött kuporgok, elbújva. Nem rémiszt kudarcom. S az Alkohol gyöngéd karja, szeretve átölel egy pillanatra... Egy pohárka mögött kuporgok, elbújva. Nem rémiszt kudarcom. S az Alkohol gyöngéd karja, szeretve átölel egy pillanatra. Tudom múló illúzió, de boldog vagyok. Most. A holnap nem érdekel. érintése kéjjel tölt el, vágyom rá s Ő követel. Szeretlek egyetlenem. Habzsolva igyekszem, minden porcikádat kiélvezzem, vad vágyaidat kielégítsem. Ruhád üres, pincér jön, túl vagyok veled pár körön. A pohár alja visszaköszön, de én újra akarlak s könyörgöm. Pénztárcám már üres, nincs mivel enyém lehess, De akarlak, csapkodva követellek, kétségbe esem, megkérem a kezed. Visszautasítasz, fizetnem kell, ha nem tudok, tűnjek el. Zsebemre mutatok: Nincs mivel! Szívemre mutatsz: A lelkeddel. Minden mi enyém vedd, amit akarsz mind tied. Szeress mindig de még egyszer, hisz te vagy napomban a kincs, az ékszer. Tested enyém, megvettem elmosolyodsz, tudom vesztettem. Undorodom, már nem kellesz nekem, de elbuktam. Örökre rabod lettem.

#64 tomi0720 2009. 10. 04. - 14:06:38

Kedves orig! Köszönöm a válaszodat!Megpróbálok minden lehetőséget kihasználni hogy segítsek neki a gyógyulásba!köszönöm

#65 orig 2009. 10. 03. - 21:21:54

Kedves Tomi! Én nagyon átérzem, sőt értem a helyzetedet. Én magam is (nem túlzok:) évtizedekig éltem azt az életet, amit Te most. Aztán én is alkoholista lettem. De a lényeg: a szakemberek és minden érintett itt a fórumon megmondhatja, hogy csak akkor remélhetünk sikert, ha az alkoholista beismeri a tehetetlenségét az alkohollal szemben, és akar is meggyógyulni. Ez általában akkor szokott bekövetkezni, amikor a beteg számára már csak két lehetőség van: az életnek esélyt adni, vagy meghalni. (Persze vannak szerencsésebbek, akik korábban érzékelik a bajt.) Amikor az utolsó esélyként elvittem anyukámat az elvonóra (akkor még csak elvonó kúrák voltak), már a beismerés állapotában volt, meg is akart gyógyulni. Önként jött velem. De mennyire mutatja az alkohol erejét az, hogy mielőtt elindultunk, még azt mondta: ha igazán szeretsz, akkor adsz nekem még egy pohár bort. És én adtam neki, mert emberből vagyok én is. Az volt az utolsó korty alkohol, amit megivott ebben az életben. Azóta (majdnem 20 éve) szín józan. Életerősen átélte az özveggyé válást, barátnői vannak, utazik, ahova csak lehet (és amire jut a nyugdíjából), látogatja a gyerekeit, az unokáit. Szóval újra él. Pedig sokszor került azóta is alkoholközelbe. Még bort is fejtett. És egy kortyot sem ivott. Azt mondta, hogy az ember mindent meg tud tenni, ha hisz önmagában és az Istenben. Én azt mondom, hogy ne költs sokat a terápiára, mert nem kívülről jön a megoldás, hanem magában az emberben van meg a lehetőség az ivásra és a nem ivásra egyaránt. Ha egyszer elhatározzuk, hogy az életben soha többé egy ici-picit sem iszunk, akkor szerintem meg fogjuk tudni állni. Változtatni kell az életszemléletünkön, beállítottságunkon. Tudni kell örülni a józanságnak és az alkoholtól való szabadságnak. Mert az alkohol hazug ellenségünk. Azt próbálja elhitetni velünk, hogy akkor vagyunk szabadok, ha megisszuk. Pedig éppen akkor vagyunk rabok. Anyukám is és én is, meg minden gyógyuló alkoholista tudja, hogy az igazi szabadságélmény az, hogy szabad nem innunk. Próbáld meg egy erre szakosodott pszichológussal, vagy mentálhigiénés szakemberrel összehozni anyukádat. Tudom, hogy nehéz lesz rávenni, de sokszor kell próbálkozni. Ócska közhelyként hangzik, de a remény hal meg utoljára. Mert ha feladod, anyukád fog meghalni.

#66 tomi0720 2009. 10. 03. - 14:24:02

Sziasztok!20 éves vagyok!Anyukám alkoholista szerintem nemtudja megállni h ne igyon szokott próbálkozni az 1hét szokott lenni max 2!Amikor dolgozni megy akkor nem iszik de utánna este néha de nem mindennap és 7végén amikor itthon vagyok akkor igen szinte mindig!eldugtam előle a piát akkor zúgba csinálta most is úgy csinálja!Nem szeretek hazajárni!Választottam egy hivatást az is elég stresszes de itthon pihenni szeretnék nem az látni h anyukám részeg és amikor nem annyira részeg h alig áll a lábán akkor engem bánt mindennel!Könyörögni szoktam neki h ne igyon de hiába!nagyon rosssz!szépen beszélek vele akkor sem nem értem mit tegyek?néztem egy két elvonót de ez megfizethetetlen!máshogy meg reménytelen!Kérlek segítsetek!

#67 bemar0708 2009. 10. 01. - 10:39:43

Sziasztok, én nem vagyok alkoholbeteg, édesanyámon szeretnék segíteni. A kérdéseimet itt teszem fel, hátha másnak is segít a kérdés és az általatok adott válaszok, tippek. Kedves Orig! Köszönöm a tegnapi levelemre adott gyors válaszodat! Én is úgy gondoltam, hogy az AA utógondozásnak megfelelő lesz, de most kevés nekünk. Megtaláltam közben a Félút Centrumot, ami AA- Minnesota -módszert alkalmaz, és be lehet akár feküdni. Nekünk most ez kell-azt hiszem(én, laikusként, családtagként). Van Valamelyikőtöknek saját tapasztalata, információja erről a helyről, szakmai, laikus, bármi! Megéri (úgy értem tényleg működhet, hasznos lehet) az a pénz (gondolom nem kevés) amit ott elkérnek egy ilyen terápiáért? Vagy van más intézményi tippetek az országszerte? Szigetvári kórházi tapasztalatok? Üdv, és Mindannyiotoknak KITARTÁST, AKARATERŐT!!! Köszönöm a válaszotokat:Bemar

#68 Aida444 2009. 09. 15. - 09:05:08

Kedves Zsuzsa! Az a tény, hogy a fórumra bejelentkeztél problémáddal, nagyon-nagy lépés a részedről. Azon vagy, hogy az alkoholtól szeretnél menekülni, hogy segítséget kapjál. Mint ahogy már én is írtam az előzőekben, több mint három évtizede, hogy hol titokban, hol a családom előtt, de iszogattam. Nem akarom ismételni sem magamat, sem az előttem szólókat. Ha elolvasod a hozzászólásokat újra, ugyanazon helyzetekbe kerültem újra-és újra mint az előttem szólók. Először nagyon jópofa dolognak tartottam, hogy társaságban, buli alkalmával ittam. Aztán később, már rendszeresen otthon, munka után. Azért, mert rájöttem, milyen könnyű az élet, már az első pohár után. Olyan könnyen mentek a döntések, hogy csak na. Csak aztán, eljött az a pillanat amikor rá kellett döbbennem, hogy én már nem bírok keveset inni, s folyamatosan kell gondoskodnom az ital pótlásáról. Közben tönkre ment a házasságom (erről is írtam), gyerekeim nálam maradtak. Egy ideig bírtam ugyan az alkohol nélkül, de az első pohár bedobása után már újra nem volt megállás. Aztán, kb. húsz évvel ezelőtt a család tudta nélkül járogattam pszichológushoz, pszichiáterhez. Részt vettem esetmegbeszéléseken, akupunktúrán, gyógyszer szedésen, sőt háromszor gyógyszer beültetést is kértem - magam ellen... Látod, minden áron próbálkoztam azon, hogy ne igyak. De közben a lelkiismeretem folyamatosan jelzett, a gyerekeim előtt szégyenérzetem volt. (Amikor felnőttek, ők is iszogattak társaságban, stb. A család un. normális körülmények között él egyébként.) Lelkiismeretem azért szólt, hogy az ital miatt mennyi mindent elszalasztottam, mennyi mindent máshogy csinálhattam volna, meg a tekintélyem a gyerekek előtt milyen lesz? Nem is a külvilág érdekelt (részegen nem tántorogtam én az utcán), csak a gyerekeim. Az anonim alkoholisták klubjába nem mehettem, mert ahol lakom, elég sokan ismernek, szégyeltem volna ott megjelenni a problémámmal. Mert ugyan tudom, hogy ott csak olyanok vannak, akik maguk is "betegek", de az ember az ember, nem várhattam más reakciót, mint hogy kibeszélnének. S egy újabb családi események következtében (unokáim születtek), megfogadtam, ha már a gyermekeim előtt nem voltam elég erős, leszek az unokáim előtt. Egy ilyen, átivott este után döntöttem ezt el. Előtte sokszor nézegettem az interneten, hogy mit lehetne magammal kezdeni, így találtam rá erre a fórumra. Többit már ismered. Én nagyon jól tudom, hogy egy gyűszűnyi alkoholt sem szabad innom, mert akkor végem lenne. Persze, nem könnyű Zsuzsa. De mint ahogy kezdtem, ha van valami amiért nagyon szeretnél már nem inni, a fejedben rendezd el a dolgokat, s dönts. Ha nem megy elsőre, megy sokadszorra. Itt vagyok ékes példaként én is. De tudom, míg élek, nem ihatok. Bár nagy a kísértés (társaságban, stb), hogy újra koccintsak, már a gondolat is taszít. Mert nagyon nehéz volt az az első két hét, amíg nem ittam, hogy nem szaladgáltam a boltokba pótlásokért. Meg kell mondanom , minden este megköszöntem, s azóta is megköszönöm Istennek a napot, melyet kaptam. Ha van időd, írj továbbra is.

#69 orig 2009. 09. 14. - 22:06:05

Kedves Zsuzsa és Mindenki! Olvasmányaim kapcsán éppen most bukkantam rá egy olyan részletre, amelyik talán segíthetne nekünk. Nem akárki írta, hanem Mahatma Gandi (helyesen: Mahátmá Gándhí). Gondolom, mindenki tudja, kiről van szó. A lényege az, hogy csak a küzdelem a szenvedéllyel kevés: fogadalom kell a szenvedély legyőzéséhez. Történetesen ez eredetileg nem az alkoholizmusról szól, de szerintem jól lehet alkalmazni nálunk is. (Érdemes elolvasni az egész könyvet, akkor rájössz, hogy milyen szenvedéllyel küzdött Gandi.) Nos beszkenneltem, és ide másolom a véleményét az Önéletrajzából. Érdemes többször odafigyelve elolvasni. Persze, lehet vele vitatkozni is. De mindenképpen egy új és érdekes megközelítés egy olyan embertől, akit - azt hiszem - az egész világ nagyon nagyra tart. "A lázadás mindössze hat hetet vett el az életemből, de ez a rövid periódus igen fontos rész volt az életemben. Soha nem tudatosult bennem még ilyen világosan a fogadalmak jelentősége. Megértettem, hogy a fogadalom nemhogy becsukná, inkább szélesre tárja az ajtót az igazi szabadság előtt. Addig azért nem sikerült megtartanom a fogadalmamat, mert nem akartam eléggé, mert nem hittem önmagamban, nem hittem az isteni kegyelemben, s ezért elmém a kétségek viharzó tengerén hánykolódott. Megértettem, hogy ha az ember nem vállalja a fogadalomtételt, akkor mindenféle kísértéseknek teszi ki magát; de a fogadalom kötöttségeinek vállalása ugyanolyan, mint amikor valaki lemond a szabadosságról az igazi monogám házasság javára. Hiszek az erőfeszítésben, de nem kívánom fogadalmakkal megkötni magam, így okoskodik a gyengeség, és ez az okoskodás arról árulkodik, hogy titkon kívánjuk a kerülendő dolgot. Mert hiszen miért olyan nehéz meghozni a végső döntést? Megfogadom, hogy menekülni fogok a kígyó elől, melyről tudom, hogy belém fog marni, s nem csupán erőfeszítést teszek a menekülésre. Tisztában vagyok vele, hogy a puszta erőfeszítés a biztos halált jelentheti. A puszta erőfeszítés azt jelenti, hogy nem veszek tudomást a biztos tényről, hogy a kígyó menthetetlenül megöl. Ha tehát képes vagyok beérni a puszta erőfeszítéssel, az azt jelenti, hogy még nem fogtam föl: elkerülhetetlenül szükséges a határozott cselekvés. "De tegyük fel, hogy nézeteim később megváltoznak: hogyan köthetem meg a kezemet a fogadalomtétellel?" Az ilyen kétely gyakran tántorít vissza bennünket az elhatározástól. Ám egyszersmind arról is árulkodik, hogy nem látjuk eléggé tisztán, hogy egy bizonyos dologról okvedenül le kell mondanunk. Ezért énekelte Niskulánand: Ha nem utáljuk meg azt, amiről lemondunk, A lemondás nem lesz tartós. Ha tehát már kihunyt a vágy, természetes és magától értetődő módon megérlelődik a lemondási fogadalom." (Móhandász Karamcsand Gándhí: Önéletrajz - Etalon Kiadó 2009. - 148. oldal.)

#70 zsu335 2009. 09. 14. - 15:21:34

Kedves Aida és Orig! Léci írjatok valami biztatót! Nagyon köszönöm: Zsuzsa

#71 zsu335 2009. 09. 09. - 16:37:11

Kedves Orig és Aida! Nagyon jól esik, hogy írtatok. Igazából nekem már nyolc éve annak, hogy pánikkal és depresszióval kezelnek. Az elején nem is ittam, de aztán sajna igen. Korábbi abbahagyásokkor nem volt ilyen huzamosabb ideig um. elvonásom. A mostaninál írt fel a doki Xanaxot, de mivel két hét múlva mondtam neki, hogy még mindig szorongva ébredek felírt egy másik antidepresszánst is plusszba. Viszont én nem kezdtem el szedni, mert nem akartam még több gyógyszert. Ezért próbáltam ki eddig csak egy alkalommal az akupunktúrát. Mellette kineziológiával is akarnának gyógyítani, mert ugye azt mondják, hogy mindennek oka van. ( alkohol, depresszió ) Testi elvonási tüneteim pl.kézremegés nem is volt. Nem tudom ti hogy voltatok ezzel. Viszont reggelente szorongva ébredek, nem tudok enni, később se sokat. Aztán mindenfélét összeolvasok az interneten, ami esetleg szintén félelmet ébreszt bennem. Azért is szerettem volna olyanokkal felvenni a kapcsolatot, akik hasonló cipőben járnak. Mégegyszer mondom, hogy rettentő jól esett, hogy írtatok. Minden jót, sziasztok: Zsuzsa

#72 Aida444 2009. 09. 08. - 13:58:45

Kedves Zsuzsa! A többszöri abbahagyás egyikekor, akupunktúrás kezelést kaptam, az akkori pszichiátriai orvosom ajánlatára. Bejártam a P.Gondozóba, sajnos ez a módszer sem használt - nekem. Nem tudok olyanról, akinek ez a módszer használt volna, de minden lehet... Jelenleg március közepe óta nem iszom. A közérzetem lehetne jobb is, az eléggé változó. Nem foglalkozom azzal, hogy ez most depresszió, vagy elvonás miatt van. Próbálom több-kevesebb sikerrel kezelni magamat. A fejemben döntöttem el, hogy véglegesen változatok az életformámom, mint ahogy azt az előzőekben már leírtam, a beültetéstől kezdve mindent kipróbáltam, hogy sikerüljön leszokni az ivásról. De visszaestem mindig. Márciusban írtam, egy, az alkoholproblémákkal küzdők részére segítséget ajánló illetőnek. Ez volt jelenleg az utolsó lökés, hogy csak azért is megmutatom. Ugyanis azt válaszolta segítségkérő soraimra az illető, hogy ez így lehetetlen, esetleg minden tízezredik embernek sikerül. Igaz, azt is írta, ha csak nem én vagyok az a tízezredik. Nem hinném, de pszichésen úgy sikerült rám hatnia, hogy azóta nem érdekel az ital. Ahogy Orig írta, öröm a nem ivás. Meglátod, Neked is sikerülni fog, merjél dönteni!

#73 orig 2009. 09. 07. - 19:41:42

Kedves Zsuzsa! (Gondolom, így helyes.) Ha egy hónapja hagytad abba az ivást, és szorongsz, attól még ne gondolj feltétlenül depresszióra. Fennáll még a pszichikai függőség. Szerintem sokan összekeverik az elvonási tünetekkel a depressziót. Nekem azt mondták valamikor a pszichiátrián, hogy egy depressziós nem iszik. Na ez úgy hülyeség, ahogy van. Viszont a folyamatos ivás következtében is kialakulhat depresszió. De ismétlem, hogy én nem enném olyan forrón a kását. A piszok rossz hangulat még nem depresszió. Ez benne van a pakliban, ha az ember nem egészen jól csinálja. Azt írod, hogy most többedszerre hagytad abba. Szerintem VÉGLEGESEN merd abbahagyni. (Ezen túl egy cseppet sem!!!) Nagyon hülyének néznél, ha azt mondanám, hogy ÖRÖMMEL merd abbahagyni? Mert ha depi-érzéssel hagyod abba, akkor "vesztes" vagy. Kezdjél új életet. Rendezd át a lelkivilágodat, ha kell (persze hogy kell), a környezetedet is (ha teheted). Válj új emberré! Jutalmazd meg magad mindig valamivel (az alkoholon kívül)! Én nem értek a fülakupunktúrához, de azt gondolom, hogy egy jó poztitív gondolkodás és hozzáállás helyettesíthetné a tűszúrásokat, meg a depressziót is (de még a piszok rossz hangulatot is). Olvasva Téged, én ezt gondoltam most. Sok sikert és örömet! :)

#74 zsu335 2009. 09. 04. - 08:08:28

Sziasztok! Most találtam rá erre az oldalra. Az érdekelne, hogy van-e köztetek olyan, akinek alapbetegségként depressziója van? Vagy akinek az ital elhagyása után jött elő. Én most már többedszerre hagytam abba, de egy hónap elmúltával is szorongok. Ki szeretném próbálni a fülakupunktúrát is. Kérlek írjatok. Köszi:Zsuza

#75 Aida444 2009. 08. 05. - 15:41:40

Szevasztok! Örömmel mondom, hogy több mint négy hónapja nem ittam. Nem mondom, és gondolom még sokáig így lesz, hogy könnyűek voltak/lesznek a napjaim. Voltak pillanatok nekem is, amikor a régi szokáshoz híven, ha valamilyen trauma ért, gyorsan fel szerettem volna hajítani egy pohár valamit. De mire lehűlt a fejem, büszke voltam magamra, hogy nem került rá sor. Nem dicsekszek ám, de komolyan jó ez az állapot, csak meg tudjam tartani! Üdvözöllek Benneteket, mindnyájótoknak sok minden jót kívánok. Ui: A-nak üzenném, hogy írjon újra nekem, én nem tudtam a válaszomat átküldeni részére azon az úton ahogy ő megtalált engem.

#76 orig 2009. 07. 23. - 20:39:35

Kedves Fagi! Legyél is büszke magadra. Az nagyon jó. Van egy módszer: "Csak ma nem iszom!" - Jó, mi? Korábban már leírtam, hogy mit jelent egy gyereknek, ha az anyja iszik. Ha kíváncsi vagy rá, megtalálod itt lejjebb (nem olyan régi hozzászólásom). Bizony, arról alapjában véve nem tehetsz, hogy más vagy, mint egy átlag nő, de azért senki sem megváltoztathatatlan. Nem biztos, hogy minden elvárásodat ki kellene szolgálni valakinek. Ha valaki maximálisan érvényesíteni szeretné az akaratát, akkor bizony a környezete minden tagjának rabszolgának kellene lennie. Neked egyszer s mindenkorra meg kell tanulnod és jegyezned, hogy alkoholista vagy. Ez nem szégyen, hanem állapot. Olyan, mint mondjuk a lisztallergia. Amíg egy egészséges ember bármennyi kenyeret megehet, addig a lisztallergiás egy morzsától kifekszik. Amíg a férjed nyugodtan leguríthat egy-két-három kupicával, addig Neked egy kortyot sem szabad innod. Ez a betegséged tünetmentessé tétele miatt van. És soha az életben nem leszel szociális ivó (olyan, mint akik nem alkoholisták). Amiben a sorstársak (pl. AA) és a szakemberek segyíteni tudnak, az az, hogy ezt a nemivást természetesnek, sőt örömtelinek vedd. Nekünk az alkohol a legnagyobb ellenségünk. Nem azért, mert egy pohártól berúgnánk, vagy egy pohár jobban megártana nekünk, mint másoknak, hanem azért, mert nem tudjuk abbahagyni, ha egyszer elkezdtük. Ha hűséges tudsz lenni a józansághoz, akkor megváltoztattad az életedet. Egy új személy (személyiség) lesz belőled. És ez az új személy a házastársi hűséget is garantálja. Ez mondd meg a férjednek is. Hadd tudja, hogy Te nem vagy olyan, mint eddig voltál. És ez öröm Neked is. Nem? Mindent megtehetsz, amit a lelkiismereted megenged, csak a pohárhoz ne nyúlj. Veszedelmes ellenség! És örülj minden kis apróságnak, amit eléd hoz az élet. Sok sikert! Szurkolok Neked. :)

#77 Fagi 2009. 07. 18. - 14:23:31

Kedves Orig! Köszönöm, amit írtál. Még mindig tiszta vagyok :) ,ez most a 6. nap. Tudom, hogy nem túl sok, de kezdetnek már ettől is büszke vagyok magamra. Igen, a gyerekeim előtt is nagyon szégyeltem magam ( 14 és 11 éves lányok ), sokszor megijedtek, veszekedtek velem. Sajnos, mint írtam, igen sok baromságot csináltam. Mindig is sokkal érzékenyebb voltam, sokkal nagyobb szeretet igényem volt...anyám szerint nem lehet állandóan 1000 fokon élni, én meg azt csinálom. Nekem mindennap élmény kellett, indennap imádat kell(ene) és hát ezt nem nagyon kaptam meg, persze belátom, más vagyok, mint egy átlag nő. Dehogy miért pont az ital? Nem tudom...talán mert a férjem minden este poharazgat, minden ebéd előtt egy pálesz, vagy kettő...csak úgy "étvágygerjesztőnek"....és ez sajnos ezután is így lesz. De próbálok mindenképp erős maradni. Csak végszükségben mennék orvoshoz....de ha kell, akkor igen. Igyekszem elővenni a régi hobbijaimat, gyerekekkel is többet foglalkozom....sajnos a párkapcsolatomat elcsesztem-félreléptem- a párom nem tud túllépni ezen és rendszeresen kapom az ívet tőle. Szeretnék tiszta lappal indulni újra, tudom hatalmasat kellene lépnem....

#78 orig 2009. 07. 17. - 22:13:57

Kedves Fagi! Az ember általában keresi az optimális állapotot mind testileg, mind lelkileg. Ez az alapja mindennek. Aztán - mivel senki sem tudja megtagadni a génjeit, vagy a neveltetése kapcsán beléivódott benyomásait - jön a megoldás választása. Ez egy kényszer bennünk. De mert minden ember más, ezért más-más megoldást is választ önmaga "boldoggá" tételének megvalósítására. Most itt hadd ne soroljam fel ezek nagyon széles skáláját. Mi, alkoholisták, egy utolsó, ócska, primitív, a legkevesebb értelmet is nélkülöző módját választottuk (választjuk) annak, hogy jól érezzük magunkat: Iszunk, mint a gödény. Egyik pohár kéri a másikat, a másik a harmadikat. Mikor ezen elgondolkozunk - józanul -, megkérdezzük önmagunktól, hogy valóban ez-e a megoldás. Ekkor jön a fogadkozás és az önkínzás. Azt már tudjuk, hogy nem jó, amit csinálunk, de nem látjuk, hogy mi a megoldás. Ha már itt tartunk, akkor alkalmasak vagyunk arra, hogy segítsenek rajtunk (a beismerésig senki sem tud segíteni). A megoldás lényegében nem más, mint hogy találjunk az alkoholnál értelmesebb, nívósabb, kulturáltabb, emelkedettebb és mindenképpen nagyobb örömforrást. Ez nem szokott menni egyedül. Itt kell a szakember, aki kiértékeli velünk az eddigi életünket, rámutat a pozitívumokra, tárgyilagos örértékelésre késztet és megtanít megváltoztatni azt az irányultságot, amiről mi azt hisszük, hogy az a kódoltság miatt megváltoztathatatlan. Azért azt engedd meg megjegyeznem, hogy koránt sem vagy még a gödör mélyén. De ha úgy érzed, hogy ott vagy, a szubjektív érzésed alapján is elindulhatsz felfelé. Keress segítséget bátran: pszichiátert (nem ajánlom egyértelműen, mert ők inkább gyógyszerfelírásra jók, bár kezdetben az is kell), vagy pszichológust (na ez már jobban hangzik, mert neki van ideje Veled beszélgetni), vagy mentálhigiénés szakembert (szintén jó), vagy alkoholistákra szakosodott szociális munkást (ez is jó). Bízd rá magad teljesen. És fogadj szót neki. Ne okoskodj. És tudd, hogy csak rajtad múlik. Egyedül nem fogsz tudni kimászni ebből a betegségből. De a szakemberrel való együttműködéssel minden bizonnyal. És még egy megjegyzés arra, hogy mi a kimászás lényege. Ez csak egy példa a pozitív gondolkodásra: Azt írod, hogy gyermekeid vannak. Biztos, hogy szégyelled magad előttük (nem tudom, milyen korúak). De a lényeg, hogy nem azért nem szabad innod (jelen esetben egy édesanyának), hogy jaj, mit szólnak hozzá a gyerekek... Hanem azért, hogy milyen boldoggá tudod tenni a gyerekeidet és önmagadat is pia nélkül. Hát most ennyi jutott eszembe. Én már - hála Istennek - túlestem ezen, és piszok nehéz volt. De ha egyszer megtapasztalod a "szabad nem innom" ízét, akkor nagyon hálás leszel az egész világnak.

#79 Fagi 2009. 07. 16. - 17:22:01

Szép napot Mindenkinek! Elég régi az utolsó bejegyzés, mégis megpróbálkozom, hiszen most találtam Rátok. Alkohol problémáim vannak, most épp negyedik napja vagyok "tiszta". Nálam szinte kómáig fajult az ivászat, sokszor másnap semmire sem emlékeztem. Szabadulni szeretnék, szabadulnom kell ebből. Fiatal vagyok, -már viszonylag- :p , gyerekeim vannak....ezen az oldalon olvastam valahol, hogy addig nincs kiút, míg az ember a gödör legaljáig le nem ér...hát leértem. És most fogadkozom-persze sokadszor-. Ahogy olvasgattam a hsz-at, szinte ugyanazok a szituk, csak én töményben utaztam...melóhelyen semmi pia, különböző boltok, hogy ne tűnjön fel....A férjem is iszogat, de talán ő tudja, hogy hol kell megállni, én meg addig iszom, amíg kiütöm magam. Pohár, pohár után.... Most, ha eszembe jut az ital, nekiállok csokizni, vagy erőset enni...eddig segített. Igyekszem. Köszönöm, ha elolvastátok.

#80 bedeco 2009. 06. 14. - 17:08:39

Kedves ovarifeca ! Mielőtt nekirohannánk a másik világnak, egy kicsit gondolkodjunk.Az öngyilkosság megoldana mindent?Szerintem nem.És mi történik, ha nem sikerül, és esetleg örökre nyomorék maradsz szellemileg,vagy testileg. Ennyit erről.Nem olyan régen írtam, hogy aki ide ír, az már tett egy hatalmas lépést a jó irányba.A leveledből ítélve, jelenleg nem találod magadat, és a helyedet sem ebben az igenis szép világban.Orig írta le a legjobban, unatkozni nem szabad, mert veszélyes.Biztosan van valami,ami téged is érdekel,amivel szívesen foglalkozol.Merüljél bele.Nyissál te a világra, ne várd, hogy rád nyissanak.Előbb-utóbb az igazi társ is megjelenik.Ha elolvasod az eddigi írásokat, találsz bennük komoly és vidám dolgokat, megoldásokat.Én például könyvet ajánlottam /Lance Armstrong:Bicikli életre-halálra/, van aki már olvassa.Azt írod hiszel Istenben.Fedezd fel a templomokat.Nem a misékre gondolok,hanem a szépségükre.Isten házai szebbnél szebbek, klassz időtöltés. Írjál ide, minél többet, itt mindig találsz jó szót. Vigyázz Magadra ! Üdv.: Bedeco ;)


  • 6 Oldal +
  • « Első
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • A téma zárva.

Szponzorált hirdetések

Topik megosztása: