Házipatika fórum: anorexia,bulimia,hashajtó... - Házipatika fórum

Ugrás a tartalomhoz

hirdetés

Szponzorált hirdetések

  • 5 Oldal +
  • « Első
  • 3
  • 4
  • 5

anorexia,bulimia,hashajtó...

#81 2007. 02. 01. - 11:43:41

Sziasztok ! 29 éves lány vagyok és 11 éve bulimiás. Kétszer voltam "elvonón". Első alkalommal befektettek egy pszihiátria kezelésre 10 napra, de egy hónapon belül, ami után a gyógyszereim elfogytak, visszaestem. A 2005 szeptemberében elmentem egy viszonylag jó hirnevű pszichológushoz. Nem kezelt lelkiismeretesen, ami azt jelentette, hogy mindenáron ki akart kezdeni velem és nem szivesen mentem a havi vizsgálatra. 2006 januárjában,kétségbeesésemben öngyilkos akartam lenni, az aznap kivett gyógyszeradagot egyszerre bevettem. Egyedül lakok, ezért két napig kómába esve, nem tudtam magamról, a nővérem talált rám.Azt hitte telitődtem a gyógyszertől és azért történt mindez. Tehát tovább nem jártam orvoshoz, nem szedtem a gyógyszert. Mostmár saját magam erősitve oldom meg a kényszer rohamokat. Régen minden kis étel falattól rettegtem és úgy éreztem, hizok, ma már elértem azt, hogy minden aggódalom nélkül reggelizek és ebédelek. Vacsorázni már nem merek, de a szervezetemet rá is szoktattam erre a ritmusra és nem vagyok este soha éhes. Az élet harc, és én azt hiszem végig fogom csatázni az életemet. Köszi, hogy elolvastátok, örömmel fogadnám a válaszokat is.

#82 2007. 01. 16. - 19:44:45

Szia! Én 16 éves vagyok 166 cm. A súlyom össze-vissza ugrál. Az egyik évben 55 a másikban 68 kg. Attól függ van e akaraterőm. Ha gondolod, szívesen felvenném veled a kapcsolatot, és akkor beszélhetünk erről, mert nekem is fontos szerepet játszik az életemben ez az egész fogyás téma. És segíthetnénk is egymásnak. MErt most épp egy kövér időszakom van, de szeretnék neki véget vetni. Örökre. Köszi, hogy elolvastad.

#83 fereglabu 2003. 10. 19. - 14:54:55

Sziasztok! Valójában nem is tudom, hogy miért pont erre a topikra klikkeltem rá, de nem is baj, hogy ide jöttem. Elolvastam az összes hozzászólást, és furcsa, hogy mindenkinek a testalkata jó, a testtömge index alapján...vagy épp még kevés is. És mindannyian fogyni szeretnétek. Persze ezt nem szemrehányásnak szántam, csak elgondolkodtató. Én 168 cm magas, és 65 kg vagyok. Szüleim szerint csinos. Persze!!! A legutóbbi barátom szerint pont jó az alakom, van rajtam mit fogni...hogy utálom ezt. Tényleg van, és épp ez idegesít a legjobban. Én is most azért kerültem ide, mert szeretném, elkezdeni ezt az "5 hét alatt 5 kg-t" nevű programot. Talán most sikerül. Már elég sokat próbálkoztam különbző dolgokkal. persze rájöttem, hogy semmit sem érnek, ha az embernek nincs akaratereje. Hát talán most, hogy tudom, nem vagyok egyedül, az akaraterőm is megnő...nem tudom. Tavaly nyáron kissé mélyponton voltam. Én is olyan típus vagyok, aki undorodik a hányástól, és soha nem hánytatnám magam. De tavaly nyáron majdnem rávettem magam. Volt egy fiú, akit nagyon szerettem, és együt jártam vele 3 hónapig. Mikor szakítottunk azt mondta, hogy szeret engem, de úgy mint barátot. rá egy hónapra új nője lett. Akaratlanul is öszehasonlítottam magam az új lánnyal, és rájöttem, hogy dagadtabb vagyok. Elkezdtem fogyózni. Egy darabig alig ettem, de mivel otthon lakom, Anyukámnak feltűnt, és nem hagyta. Aztán lekezdtem tornázni otthon, videókazira. Először Norbira, majd Cindy C-ra. Elég jól haladtam, de mégsem annyira gyorsan, mint én szerettem volna. Majd megőrültem a tudattól, hogy azért nem kellek neki, mert dagadt vagyok. Egyik nap nem volt otthon senki, és akkor szinte órákig csak zokogtam. És akkor már indultam a wc felé. De szerencsére az undo elhatalmasodott felettem, és nem tettem meg. Még jó! Ki tudja mi lett volna, ha megteszem az első lépést. Most volt 12-én egy éve a szakításom azzal a sráccal, és még mindig megőrülök érte. Jelen pillanatban ő a legjobb barátom, és azt szeretném, ha én lennék a tökéletes nő a számára. Tudom, hogy kicsit ciki, így ragaszkodni valakihez, de nekem ő volt az első nagy Ő, és mindent megtennék érte...majdnem mindent. Igaz, hogy ennek az irománynak nem sok köze van a bulimiához meg az anorexiához, de remélem azért nem fogtok kiutálni. :) Vigyázzatok magatokra! Évi

#84 2003. 09. 26. - 10:11:17

Judiit! Nekem is volt, hogy túl izmosnak tűnt a lábam. Amennyiben túl sokat sportolsz és mellette megfelelően étkezel ezzel persze megnő az izomszövet. Nekem akkor szokott vékonyabb lenni a lábam, ha sportolok délelőtt vagy este és utána nem eszek, vagy egy pár napig nem dolgozok rá. Próbáld ki, ha úgy gondolod. Gabca

#85 2003. 09. 25. - 17:55:30

Bettyna! Szerintem Neked az adataidból leirva semmi problémád nincs, csak zavar, hogy nem vagy az a nádszál vékony. Én is takargatom magam és szenvedek, mert le akarok fogyni.164cm vagyok és 58 kg, és velem is az a baj, hogy nagyon izmos a lábam...Ez önmagában em rossz, pl.ha rövidgatyában vagyok, de felöltözve hosszú nadrágban elég vastagnak tűnnek emiatt...Nem tudok beletörődni, mert az izom úgyse tud annyira lefogyni...De ez van, vkinek meg ez tetszik:) Szóval, szerintem kajálj tényleg ugyanúgy, de sok gyümölcsöt, és banánt is ha még azt mondják rá, hogy "hizlal" akkor is! Üdv ;)

#86 2003. 09. 24. - 08:08:21

Én 25 éves vagyok, voltam anorexiás most bulimiás vagyok, de már nagyon unom. Valójában én is csak az ételtől való megszabadulásra használtam, de közben meg is szerettem.Könnyebben lehet hányni, ha nagyobb mennyiséget veszek magamhoz, így egyszerre eszem meg azt amit máskor nem. Bár ma is csokiscsigát fogok enni. Engem általában este kap el a roham otthon. Máshol nem csinálom. Amúgy nagyon kedves lány vagyok, csak mindig a kaja körül gondolkozom. Szeretek tornázni, csak néha azt is túlzásba viszem. Jó hogy valakinek ezt elmondhatom ilyen őszíntén. Ha még van valaki akivel ebben a témában levelezhetnék, írjatok

#87 2003. 09. 19. - 16:34:44

Bettyna! Szerintem egyél ugyanannyit, mint eddig, általában az a gond, hogy amit eszel azt rossz beosztásban eszed. A szervezet meg amiatt tartalékol, mert tudja hogy ritkán kap meg valamit. Inkább többször, keveset (kb 2.5-3 óránként) ajánlott enni. Fontos az is, hogy mindenből folyamatosan kapjon a szervezet (különben raktározza, amint hozzájut). Vitamint, ásványi anyagokat, szénhidrátot, fehérjét és még zsírt! is. Lefordítva kajákra: főzelék, hús, kenyér, tejtermékek.. bármit lehet enni, sőt az se jó ha egész nap gyümölcsot eszel, bőven elég 1 alma vagy 20 deka eper.. vagy 1 joghurt.. szóval váltogatva, de minden nap eleget kell enni :) Crusoe

#88 Bettyna 2003. 09. 18. - 11:30:26

Szia! Olvastam a leveled és mélyen együtt érzek veled!Én 16 éves vagyok,168cm magas és 63kg.Nekem van egy igen nagy problémám és remélem valaki tud végre segiteni!?Intenziven sportolok (kajak),ezért izmos is vagyok.De szerintem van legalább 5kg sulyfeleslegem és sehogy nem tudok tőle megszabadulni!Hánytatni nem tudom magam.Egyszerüen nem sikerül!Viszont ennem kell vmit,mert fontos számomra a sport!!Segits!Mit tennél a helyemben? Bettyna

#89 2003. 09. 02. - 13:54:00

Sziasztok! Eszter vagyok. Segítségeteket szeretném kérni: az RTL Klubnál dolgozom, ahol egy riportműsort szeretnénk készíteni, melyben segítséget szeretnénk nyújtani a fogyni vágyoknak, ill. olyan embereket is keresünk, akik semmi pénzért nem fogynának le. Segítségeteket is előre köszönöm. E.

#90 2003. 07. 29. - 14:17:12

Szia Slush! Elmesélem neked az én történetemet: Nekem igazából soha nem volt problémám a súlyommal mindig csinosnak tartottak. De én is szerettem volna egy kicsit vékonyabb lenn. (160 cm-hez voltam kb: 55 kg) Egy egyszerű 2 hetes diétával kezdődött. Le is adtam pár kilót csakhogy nem tudtam abbahagyni a diétát, ami szép lassan átment koplalásba, könnyen ment ugyanis akkoriban egyedül laktam. Én nem hánytattam magam és nem szedtem hashajtót egyszerűen nem ettem. És élveztem!! 6 hónap alatt elértem, hogy a mérleg már csak 40 kg-ot mutatott. Teljesen legyengültem, családom, barátaim kétségbeesetten figyelték mit teszek magammal. Mivel mindez nyáron történt nem igazán tudtam elrejteni a kiálló csontokat. Elmaradt a menzeszem, hullott a hajam, tönkrementek a fogaim, depreszios voltam és nem utolsó sorban már egyáltalán nem kívántam a szexet. Mindenki előtt tagadtam hogy bármi bajom lenne. A segítséget szüleimtől kaptam akik elcipeltek orvoshoz a doki okosan nem mondat semmit csak felirt egy valag vitamint. A család és a barátaim szép lassan rávezettek, ha csak keveset is de valamit egyek. Hogy a hazugságokat (ettem itt vagy ott) és a hánytatást (amit talán megtettem volna) elkerüljük folyton valaki mellettem volt. Szép lassan (3 év alatt) visszaszedtem 13 kg-ot. De el kell mondanom a mai napig nem gyógyultam meg teljesen, ha a mérleg egy kicsit is többet mutat újból koplalásba fogok amíg vissza nem áll a normál súlyom. Éppen ezért én nem tudok tanácsot adni mit csinálj, csak kérlek vigyázz magadra az anorexia halálos is lehet!

#91 2003. 07. 25. - 15:17:18

A rágás-kiköpéssel vigyázz, mert van pl. a keményítő, ami már a szádban átalakul cukorrá és szerintem az ott is marad, azt nem tudod kiköpni. (ha krumplit rágsz kenyérrel, egyszer csak nagyon finom édes lesz. na akkor alakult át cukorrá) Régen egyszer nagyon bekajáltam, szabályosan rosszul lettem, de mivel egész életemben rettegtem a hányástól (csak nagyon betegen szoktam), így küszködtem vele, nyeldekeltem, mire az apám mondta, hogy dugjam már le az ujjam, ne szenvedjek. Ledugtam az ujjam, és egy hatalmas nagy öklendezés lett a vége, hányás nuku! Életemben még egyszer - hasonló esetben - próbáltam ezt meg, de akkor is, úgyhogy végképp elment a kedvem. Az apám nem akart rosszat, mert állítólag, ha ő hányással küszködik (akár betegség, vagy másnaposság :) folytán), akkor állítólag inkább ledugja az ujját, minthogy órákig szenvedjen. Mivel én alapból irtózom a hányástól, sőt nyeldeklek, szóval ahogy jön egy pici buborék,már nyelem is le, így hála a jó égnek, nem szoktam rá az ujj ledugásra, pedig higgyétek el, lehet, hogy akár rá is szoktam volna, mert egy viszonylag könnyű megoldás. Sajna a fogakra nézve igen ártalmas, a kiszáradás veszélye is fenyeget, és nagyon sok olyan anyag is távozik a hányással, ami miatt a szervezet leépül. Én nem akarok papolni, mert (azt hiszem, hogy egy másik topicban talán elmeséltem) egyszer én is fogytam rövid idő alatt 25 kg-t (koplalással), minek folytán elvesztettem a testsúlyom annyi %-át, mint amennyit a bulimiásoknál húznak határnak, ráadásul a menzeszem is kimaradt, úgyhogy eléggé összetojtam magam, na meg persze utána vissza is híztam. Épp ez utóbbi miatt ma már nem merek sokat fogyni és koplalni. Az a gáz a fogyókúrában, hogy az ember szeretne gyorsan lefogyni, hogy újra ehessen pár finomat, mert a kaja az élvezet.

#92 Vadmalna 2003. 07. 25. - 11:03:27

Szia! Hát igen, ezt a nem evést nem lehet csak úgy abbahagyni..Sajnos, én mindig is súlyproblémákkal küszködtem (most is) és próbáltam az önhánytatást, de sosem sikerült..(akkor sajnáltam a dolgot, de már örülök neki). Én azt szoktam csinálni, ha mondjuk van egy olyan étel, ami már nem fér bele az étrendembe, de nagyon megkívánom, hogy megrágom, de nem nyelem le, hanem kiköpöm..ez is elég undorító dolog és ha úgy vesszük, pazarlás, de hát..és itt van a bibi! Amíg az ember saját magától nem jön rá, hogy segítségre van szüksége, addig az ilyen problémák orvosolatlanul maradnak. Önmagunkat a legnehezebb elfogadni. Persze én is próbálkozom, de nem sok sikerrel. Veled ellentétben, nekem van is súlyfeleslegem, de már leadtam jópár kilót. Mostanában kezdek belemélyedni a fogyózásba, kitölti a mindennapjaimat, napota vagy tízszer állok rá a mérlegre, pedig tudom, hogy ennek semmi értelme. Elég nehéz dolog, aki nem érintett valamilyen szempontból, az nem is értheti meg, mennyire.. Segíteni nem nagyon tudtam ezzel a pár sorral, de legalább láthatod, hogy nem vagy egyedül. Együtt talán megoldást is könnyebb lenne találni! Üdv:

#93 2003. 07. 20. - 22:26:48

Sziasztok! 18 éves lány vagyok, 170 cm körüli, 49-50 kiló. 4 hónapja kezdtem a fogyókúrámat, ami egy diéta volt, 15 napra... Hát igen, kicsit belelovaltam magam. Tavasszal 55-56 kiló voltam. Azt hiszem kijelenthetem, hogy anorexiás vagyok. De most ne csontvázként képzeljetek el! A gond csak az, hogy titkolóznom kell mindenki előtt. Sajnos az elején túlságosan látványosan álltam le az étkezésről, ezért rengeteg konfliktusom volt, mind otthon, a barátaim körében és a kedvesemmel is. Nem volt mit tenni, hazudni kezdtem, hogy újra eszem. Meglepően könnyen elhitte mindenki. Mert amit az ember el akar hinni... Csak ennek a következménye az lett, hogy vannak helyzetek, amikor nem tudom megúszni az evést, ezért csipegetek, aztán amint egyedül maradok, nyúlok le a torkomon. Ez nem igazi bulimia, mert én nem zabálok. Csak hát a bulimiával párosult anorexiám nem éppen kedvez az emésztésemnek, ezért hashajtót szedek. Csak ugye a hashajtót is azért találták ki, mert van amikor nem jön ki ami ki akar jönni, belőlem meg szinte semmi sem tud távozni. Na mindegy. Én ezt válaltam, nem akarom abbahagyni, persze a bulimia nem tetszik, azt szégyenlem. Csak rossz, hogy a környezetemben senkivel nem ülhetek le beszélni erről, pedig nagy szerepet játszik az életemben ez az egész fogyás dolog. Szóval köszönöm mindenkinek, aki ezt elolvasta, és aki reagál rá valamit. slush


  • 5 Oldal +
  • « Első
  • 3
  • 4
  • 5
  • A téma zárva.

Szponzorált hirdetések

Topik megosztása: