Házipatika fórum: Falcolás - ellene - utána - Házipatika fórum

Ugrás a tartalomhoz

hirdetés

Szponzorált hirdetések

  • 3 Oldal +
  • 1
  • 2
  • 3

Falcolás - ellene - utána

#1 piris01 2013. 05. 19. - 16:05:24

De kihalt ez a fórum.....
pedig úgy beszélgetnék hasonló emberekkel....

#2 piris01 2011. 12. 05. - 06:55:03

kedves pormacskusz! Ne haragudj hogy csak most írok, de most léptem be, és csak most láttam az írásodat! Ne érezd magad egyedül, hisz sokan vagyunk így vele, ahogy te is! Sokan érezzük magunkat egyedül, pedig ha jobban belegondolunk, nem is vagyunk annyira egyedül!Lehet nincsenek barátaink, nincsen párunk, és ilyenkor gyakran érezzük magunkat egyedül!DE ha belegondolunk vannak szüleink, testvéreink, osztály társaink, munka társaink, akiknek fontosak vagyunk! Ez nem gyengeség, csak a feszültséget nem tudod megfelelően kezelni! Én nagyon jó ötletnek tartom, hogy elmenj a háziorvosodhoz ( én is így jutottam segítséghez) nem muszáj neki mindent tudni, csak mond meg neki hogy vagdosod magad, és hogy jól jönne a segítség! Ne aggódj nem fog kinevetni, csak egy beutalót kapsz tőle, a pszichiátriai szakrendelésre, ahol beszélgetnek veled majd ha szükségesnek látják akkor gyógyszert fognak kiírni neked, ami segíteni fog, hogy jobban érezd magad!És időnként menned kell majd ellenőrzésre, hogy hogy érzed magad! ( nekem bevált! igaz hogy még néha vagdosom magam, de sokkalta közvetlenebb vagyok az emberekhez, többet beszélgetek, nevetgélek, úgy hogy csak bátorítani tudlak). Sokan nem akarjuk megölni magunkat, de valahogy le kell vezetni a feszültséget és mi így vezetjük le, hogy megvágjuk magunkat, de ahogy írtam már, másképp is lehet! Nagyon szurkolok neked, hogy az első nagy lépést megtedd! Remélem hallunk még felőled! Vigyázz magadra! piris

#3 pormacskusz 2011. 11. 06. - 11:23:17

Kedves mindenki! Néhány tanácsra lenne szükségem. 20 éves lány vagyok, 12 éves korom óta vagdosom magam ha történik valami rossz.nem tudom abbahagyni, a környezetem Jót derül ezen.gyenge vagyok tudom és szánalomra méptó de megmyugtat ha bantom magam.jol esik. Menjek el haziorvoshoz, hatha beutal es kapok segitseget, vagy kinevetnek ilyenkor es hagyjak h tovabb csinaljam?segitene nekem valaki?vagy ez igy marad. Nem akarom megölni magam de stresszben elem az eletem mar mindentol felek es remegek. Nem hiszem hogy ezt meg tudom oldani egyedul mert mar 8 eve nem megy. Mit tegyek?

#4 zs0518 2010. 08. 26. - 19:27:06

Szia Angel020518! Köszi a választ. Szakember már folyamatban van.

#5 angel020518 2010. 08. 26. - 13:34:46

Kedves zs0518! Én egy 32 éves nő vagyok. 14-15 éves koromban én is vagdostam a kezeimet, olyan mély sebek vannak, hogy csak plasztikai sebész tudná rendbe hozni. Azóta soha többet nem csináltam. Ahogy visszaemlékszem akkor csináltam főleg, miután anyuval összevesztem. Egyszerűen tehetetlen voltam, tele voltam dühvel, és ezt a mérhetetlen agressziót magam ellen fordítottam. Utána megnyugodtam. Soha nem azért csináltam, hogy zsaroljam vele a szüleimet, mert ők csak később tudták meg, hogy ezt csináltam. NAGYON FONTOS! A gyerekednek segítségre, méghozzá szakemberre van szüksége, ez egy segélykiáltás is lehet, hogy valami nincs rendben vele. Azért is lehet veszélyes a vagdosás, mert közben az ember szinte nincs magánál, és véletlenül túl mély vágást ejt magán, és senki nincs ott, akkor el is vérezhet. Szerintem a falcolásnak több lelki oka is lehet, egyénenként változik, mindenesetre mindegyiknek sürgős segítségre van szüksége. Bár én nem kaptam, mégis elmúlt...

#6 zs0518 2010. 05. 22. - 14:25:02

Rendben Piris01, köszönöm, várom. Több olvasom/véleményezőm nincs?

#7 piris01 2010. 05. 22. - 09:39:24

Szia zs0518! Pár napon belül elküldöm a választ az e-mail címedre! Addig utána nézek még pár dolognak!

#8 zs0518 2010. 05. 22. - 05:34:02

Szia Piris01! Úgy tünik nem jutottam még előre a témakörben. A falcolás csak depressziósoknál fordul elő? Biztos könnyebb lenne nekem kezelnem a fiamnál a problémát, ha tudnám mi játszódik le a lelkében, mikor azt csinálja. Te az első alkalmakkor milyen érzelmi állapotban voltál? Dühös? Vagy csak nagyon fájt valami? Vagy a meg nem értetlenség? Nem szeretnék nagyon a magánügyeidben vájkálni, de ha vissza tudod vezetni, hogy miért tetted meg, akkor ki vagy mi miatt? Családod? Barátaid? Helyzeted? Vagy te saját magaddal nem voltál rendben? A fiamnál több féle ok is szóba jöhet, de valahogy ellentétesek egymással. Vagy szomorú vagyok vagy dühös. Gyerekeken belül mivel foglalkozol? Mennyire vagy gyakorlott velük kapcsolatban? Megnéztem a honlapot ,amit ajánlottál, a bőség zavarával küzködtem. Te melyik szakembert javaslod? Ha itt nem lehet: zs0618@gmail.com. Egyenlőre próbálom összeszedni, mit kérdeznék tőle. Egyébként bp-i vagyok, viszont munkanélküliként ingyenes segítésget tudok csak igénybe venni. Időközben voltam fiammal szakembernél és elsősorban a családterápiát javasolták, mivel elég rossz a kapcsolatom vele, ami viszont elég drága. Másrészt, hogy menjen be egy hétre kivizsgálásra, nem muszáj ott aludnia. Szuper, én is igy gondolom. Lehet, hogy nem kezelem őt jól. de azért csak miattam nem vágdosná magát, ehhez kell egy olyan személyiség is, aki erre hajlik. Van olyan blog vagy fórum ahol kimondottan az ilyen szülök, mint én támogatják egymást? Előre is köszönöm válaszod és segítséged.

#9 piris01 2010. 05. 17. - 09:38:37

Szia zs0518! Én tudok egy oldalt ahol lehet kérdezni szakértőktől, de igazából nem tudom hogy itt le e írhatom, de egy próbát megér! www.orvostudakozo.hu ezen az oldalon lehet tőlük kérdezni, itt találsz pszichológust, pszichiátert, gyermek pszichiátertől kezdve szinte minden orvost! Nagyon remélem hogy itt megerősítenek téged, hogy ezt nem szabad ráhagyni a gyermekre, mert csak rosszabb lesz, és még talán megtudod szüntetni a rossz szokást, de később, már lehetetlen lesz! Én ezt így gondolom! Remélem Budapest közelébe laksz, mert főként onnan vannak a dokik, ha esetleg úgy döntesz hogy elmentek hozzájuk! Nos én már több embernek írtam oda, úgy hogy ha szeretnél kérdezni tőlük akkor bátran kérdezz, igyekeznek rá válaszolni! Meg persze ha nem tudod eldönteni hogy kinek írj akkor tudok egy pár embert felsorolni közülük akikre én is szívesen rábíznám magam, csak még nem vagyok felkészülve rá! De ha úgy érzed hogy ez a ti döntésetek, én azt is elfogadom! Csak az a kérésem, hogy ha megfogadod a tanácsomat és írsz valakinek, akkor szólj nekem hogy kinek írtál, mert kíváncsi lennék hogy ő mit lépne, vagy mit tanácsol hasonló helyzetbe! Figyelj, nekem nincs gyerekem, de elég sokat tudok a gyermekekről hisz ez a szakmám is! Szerintem az a doki akivel beszéltél, az nem sokat tudhat az ilyenekről, vagy csak azért mondta mert nem akar időt szakítani a fiadra! Hidd el nekem hogy ha az ő gyermekéről lenne szó, akkor ő se hagyná és akkor biztos nem azt mondta volna, hogy ő ilyen! Ez nem igaz! A gyermek nem úgy jön a világra hogy rossz, és csak azért született meg hogy bosszantsa a szüleit, vagy azért hogy játsszon a pengével, mert kíváncsi hogy mi lesz akkor! Ez nem így van! És ha az a doki azt hiszi, akkor nagyon téved! Ez így van ahogy írod! Te vagy a szülő és neked kell felkészítened az életre, és mindent megkel tenned azért, hogy ne ezt az életfelfogást kövesse, mert lehet hogy ez most jó neki, de hidd el évek múltával nagyon is rossz lesz neki!/ sajnos ez tapasztalat/ Mert ha el akarja hagyni akkor épp olyan testi tünetei lesznek mint egy függő embernek, ami nem jó azt elhiheted! / én épp ezért nem akarom elhagyni, persze foglalkoztat a dolog, de már a gondolat is rossz hogy milyen leszek ha nem csinálom/ sajna ez is tapasztalat/! Épp ezért neked nem szabad hagynod, hogy ezt tegye a gyermeked! Ha én lennék az anyukája, valószínű hogy nem hagynám ezt a viselkedést! De nem lennék elnéző vele szemben, és nem adnám meg neki azt amit akar, csak azért mert ezt csinálja, mert evvel akaratlanul is arra tanítod hogy csinálhat amit csak akar, mert ha megvágja magát akkor inkább megsajnálod és engedsz neki! Ismétlem amit már az előző levelemben is írtam, NEM szabad hogy lássa hogy sajnálod! SOHA nem szabad betegként kezelni, hisz egészséges, testileg semmi baja, csak a különböző konfliktusokat nem tudja kezelni, amihez külső segítség kell! Én annyit tudok mondani hogy kitartást, és együtt érzek veled! Ha valami kérdésed van, vagy ha eljutottál valamilyen döntéshez, írj! Kíváncsian várom, hogy mi fog történni, és hogy döntesz! Sok sikert!

#10 zs0518 2010. 05. 16. - 18:43:22

Szia Piris01! Van olyan blog, fórom, honlap ahol ilyen problémákkal küzdő gyerekek szüleinek segítenek? Mert se nem értem, se nem tudom kezeli, se semmi. Főleg azért megyünk el dokihoz, hogy megtudjuk mennyire súlyos eset. Vagyis hogy pszichiáter, vagy elég a sima pszichológus. DE GYÓGYSZER SEMMIKÉPPEN SEM, mert az csak tüneti kezelés. Az a furcsa, hogy vannak barátai, sőt ő a domináns hím, a brigadéros, még a felnötteket is kő keményen manipulálja, ahogy csak tudja. Ha viszont valamelyik gyerek nem szimpi vagy elleáll akkor alázza, szídja, lekezeli. Testalkata is megvan hozzá, mert hát nem fújja el a szél, erős mint a bivaly, és akkora arca van ... próbál macho lenni. Tudom, hogy így is lehet depis, meg lehandolt, de ebbe az image-be hol fér bele az önbüntetés? Egy kökemény-kölegény roppant elégedett önmagával, nem küzd önértékelési gondokkal. Időközben voltam egy dokinál, aki szerint (bár csak régen látta a gyereket, most csak velem beszélt) ő ilyen, császár akar lenni és ha nem lehet, akkor ezt fogja tenni, adjuk meg neki ami jár. Nekem nem igazán tetszik ez a beletörődő hozzáállás. Különben is nekem mint szülőnek, fel kell készítenem - elvileg - az életre, na most ott elég valószinütlen, hogy rögtön császár lesz és mindig minden úgy lesz, ahogy a nagyságos úr akarja. A kérdésem az lenne, hogy ha te lennél az anyukája érzelmileg hogy kezelnéd? Változtatnál a farcolás hatására a nevelési módszereiden (mert félsz hogy - ezek szerint - ártasz neki)? Megértő lennél vagy haragudnál rá vagy betegként kezelnéd? zs0518

#11 piris01 2010. 05. 16. - 11:36:14

Szia zs0518! Fogalmam sincs, hogy mit tennék a helyedben! Mert nem vagyok ilyen helyzetbe, és kívülállóként egész másképp látszik a dolog! Hogy érzékeny és sértődékeny, ebből arra következtetek, hogy a társaihoz a viszonya sem megfelelő! Vannak barátai? A suliban vannak konfliktusai? A viselkedése kihat a tanulmányaira? Én úgy gondolom, hogy valahogy meg kellene vele tanítani azt, hogy a viselkedésének vállalja a következményeit! Konkrét tények elé állítsd, és ne vegyél róla tudomást az olyan viselkedéseire amikor rosszat csinál! Evvel nem azt értem hogy hagyd magára! Csak azt hogy ha például megvágja magát, vagy úgy viselkedik ahogy neked nem tetszik, akkor ne fordíts rá nagy figyelmet! Ne érezze azt hogy neked ez fáj, és ha lehet akkor ne lássa azt hogy sajnálod, mert avval csak biztatod és evvel azt fogja hinni, hogy bármit csinálhat, és ha utána megvágja magát, te látszólag sajnálod és evvel azt hiszi hogy ez a megoldás! Én valószínű hogy elvinném orvoshoz, de semmiképpen nem azt kell érezni a fiadnak, hogy már nem szereted, és azt hogy csak megakarsz szabadulni tőle! Pontosan tudja, hogy mikor mi fog vele történni, közöld vele, hogy ha továbbra is így fog viselkedni akkor lépni fogsz ez ügybe, mert hogy ez nem helyén való! Ha úgy döntesz hogy rábízod egy orvosra akkor ha lehet közösen válasszátok ki hogy melyik orvosba bízik meg a fiad! Hogy nő,vagy férfi orvosba bízna meg jobban! Ha lehet ez közös döntés legyen, neki is legyen beleszólása ha lehet, ha viszont nem tudod meggyőzni hogy közösen válasszatok, akkor viszont a döntés a te kezedbe van! De ő is tudjon róla hogy ő ha belemegy,ha nem akkor is változtatni kell a dolgon, és ha ő ebben nem akar részt venni akkor neked kell találni egy szimpatikus orvost akire rábízod a döntést! DE én azt akkor sem engedném meg hogy gyógyszerekkel tömjék tele a gyerekem, és ha az orvos a kórházat javasolja, arra is nemet mondanék, merthogy nem tudhatod hogy ott mivel fogják teletömni a fiad a tudtod nélkül! Persze ha rólam lenne szó,akkor azt mondanám hogy nem betegség, de mivel egy gyerekről, így azt mondom hogy az! És a helyedbe én sem hagynám! Ha a fiad nem képes szembenézni a problémákkal akkor neked kell, és nem szabad hagyni, hogy ezt tegye magával! Én hiszek abba hogy sikerülni fog! Írj, ha úgy gondolod!

#12 zs0518 2010. 05. 16. - 09:49:40

Szia Piris 01! Te mit tennél a helyemben? Mondjuk, hogy egyedül neveled a fiad, (apja ismeretlen helyen tartozkodik) van úgyan párod, de a teher inkább csak a te válladon nyugszik. Van egy értelemes, rafinált 13 éves fiad, aki öntörvényű, szélsőséges, sokkoló módon excibicionista, domináns him, aki ráadásul még érzékeny és sértödékeny. Nem elég, hogy állandóan kibúvót keres a kötelességek alól, folyton küzdened kell vele, hogy a szabályok rá is vonatkoznak, suliba magatartás és szociális gondjai vannak, ugyanakkor folyton sajnáltatja magát, hogy - bár ugyan semmit nem tesz meg, azért hogy céljait elérje (büntetés feloldása) - - neki milyen sanyarú sorsa van. Ezek után még vágdossa is magát ... Mit tennél vele? Hogyan kezelnéd? Szerinted ez betegség? zs0518 Mások véleményére is kiváncsi vagyok természetesen.

#13 piris01 2010. 05. 10. - 15:27:27

Szia zs0518! Hogy mi a jó benne? Ezt nehéz elmagyarázni, sőt mondhatnám azt is hogy lehetetlen! Én csak a magam nevében beszélhetek erről! Igen, biztos van a vágásokban egy bizonyos megnyugvás, sőt hogy tovább mennyek, egy bizonyos mértékig nem fájdalmas, tudom ezt képtelenség elhinni, pedig így van! Nekem akkor abba a pillanatba nem fáj, sőt kifejezetten jó érzés, a gond csak akkor kezdődik, hogy ha az ember nem tér idejében magához! Erre írok egy példát, hogy jobban értsd hogy evvel mit akarok mondani. pl.: nekem volt egy olyan nap amikor egy cseppet elkattantam, és nekiálltam vagdosni magam, ami nem jött össze, mert nem volt itthon borotva amiből ki tudtam volna venni a pengét, semmi éles tárgy nem volt, amivel megtehettem volna! Mire a kezembe akadt egy olló, hozzáteszem életlen, és megpróbáltam avval szétmetszeni az ereimet, és hogy ha nem tértem volna észhez időbe, és ha nem fájt volna annyira akkor nagy valószínűséggel, most nem beszélgetnénk! Röviden evvel azt akartam írni, hogy ha az ember idejébe észhez tér és ha megtalálja az ideális eszközt, akkor nem fáj sőt nagyon kellemes! Ez tudom hogy hülyén hangzik, de így van! Nekem a falcolás, hozzá tartozik az életemhez, méghozzá oly módon, hogy nélküle nem tudok létezni, hogy ha nem vagdosom magam akkor feszült vagyok, nem vagyok képes emberek közé menni, mert kevesebbnek érzem magam mint a többi ember, nincs önbizalmam, képtelen vagyok kommunikálni az emberekkel! Én mindezt a falcolásból nyerem, ha nem csinálom elveszettnek érzem magam! Nekem is vannak hasonló, úgymond mély sebek a vállamon, ami nekem ugyan tetszik, de nem dicsekednék el vele hogy, hogy is került oda! Éppen ezért, én egyszer sem mentem el összevarratni! Én úgy vagyok vele, hogy előbb-utóbb minden seb begyógyul! Lehet hogy nem feltétlenül én teszem jól! De én teljes mértékbe egyetértek veled! Ha nekem lenne gyerekem és megtudnám hogy ezt csinálja, valószínű én sem nézném jó szemmel! Tudom elég furán hangzik, de én sem hagynám! Én bízom abban, hogy a fiad megtanulja másképp levezetni a feszültségét, és nem ezt az életformát választja! Mert hiába mondják azt az emberek, hogy a könnyebb utat választjuk, ez nem így van! Sokszor ez az út sokkal nehezebb, mint azt az emberek gondolnák! Persze aki azért teszi mert meg akar halni, vagy csak fenyegetőzik hasonlóval, az tényleg gyáva, és én gyűlölöm azokat az embereket! Ha bármi kérdésed van, és úgy érzed hogy közelebb jutsz így a fiadhoz vagy a válaszokhoz, nyugodtan írj!

#14 zs0518 2010. 05. 09. - 20:03:48

Szia Piris01! Még mindig - sajnos - nem értem az egész falcolás lényegét. Mi a jó benne? Olvastam, hogy megnyugtat, de civilként belegondolva a fájdalom érzet nagyobb lehet, mint a megnyugvás. sőt szerintem biztos van más megoldás, ami szintén jóóó megnyugtató és még nem is fájhat. A lassan 2 hetes sebe, akkora, hogy lehet össze kéne varratni sebésszel, mert a szélei nem tudnak összeérni, olyan mint egy száj formájú luk (bennem undort kellt, nem vagyok egy orvos alkat). 5,5 éves volt, mikor apjával külön mentünk, utána kb 4 éven keresztül részt vett az életünkben, aztán eltünt. Így legalább nyugi van. Mostani párommal jó volt a viszonya, sokat és jokat beszélgettek, jobban tud ő rá hatni (férfiként), mint én anyaként (PS-ről velem hiába beszélgetne), egész addig működött ez így mig megigérte, hogy többet nem vagdossa magát, aztán mégis megtette. Plussz a fasiszta érdeklődését nem nézi jó szemmel, mondván gyerekként a történelmi érdeklődése nem csak erről szóljon. Mint írtam már, nem akarom gyógyszereztetni, inkább egyéni vagy csoport terápia vagy valami hasonló megoldásnak örülnék. Hiszek abba, hogy azért csinálja, mert a problémájára nem talál más/jobb megoldást. Remélem kiderítik mi a baja és hogy hogyan tudná azt máshogy mogoldani. Mikor hiperaktívitási, koncentrációs gondjára akartak bogyót írni, azt is elutasítottam, pedig biztos könnyebb lett volna akkor az életem vele, de NEM. De tényleg: miért és mire jó a falcolás?

#15 piris01 2010. 05. 05. - 16:54:57

Szia zs0518! Bennem egy pár kérdés merült fel! Mikor váltatok el a pároddal? A fiad mit élt át ebből? Milyen viszonya volt az édesapjával? Milyen a viszonya a mostani pároddal? Én kívülállóként arra gondolok, hogy ezekbe a kérdésekbe benne lesz a válasz is, a fiad viselkedésére! Én arra a kérdésedre, hogy hogy fog így helytállni az életbe? Én erre csak azt mondom, hogy ettől csak erősebb lesz, és előbb utóbb rájön arra, hogy csak magára számíthat, elég keményen hangzik, de így van! Mivel 12 éves fiúról van szó, így azt tudom mondani, hogy jobb esetbe elmúlik, és belátja hogy ez nem megoldás, és szembenézz a problémával! VAGY rosszabb esetbe megtetszik neki, és így fogja leélni az életét! Csak ez a két variáció van! De ha ez tetszik neki, akkor viszont nem sok mindent lehet tenni, elviheted pszichológushoz, vagy pszichiáterhez, nem fog segíteni! MERT akinek ez tetszik annak hiába akarják bemesélni, hogy ez rossz dolog, mert ő pont az ellenkezőjét éli meg! Mondjuk lehet hogy egy ideig abbafogja hagyni, de ez mindig ott lesz neki mint lehetőség! Evvel nem akarlak megijeszteni de ez az igazság! Jó mindent nem tudok a vagdosásról, de mivel közel 8 éve vagdosom magam, így tudom miről beszélek! Arra a kérdésedre hogy mit várnak a külvilágtól a falcolok? Erre csak azt tudom mondani, hogy semmit! És ezt a szó szoros értelembe értsd! HABÁR vannak olyanok is akiknek vannak céljaik az élettel és nem akarnak meghalni, én ide sorolom magamat! DE tévhit az, hogy a falcolok fel akarják magukra hívni a figyelmet, evvel a kijelentéssel nagyon sok ember félre van informálódva! Ez nem így van, vagy legalábbis vannak kivételek, és ellenpéldák! AZ SEM igaz, hogy csak magukkal foglalkoznak, VAGY lehet hogy csak én vagyok a kivétel nem tudom, de én nem hiszek ebbe! Úgy összegezve, még egy pár szó: én úgy gondolom hogy ha elviszed a fiad szakemberhez, és teletömik gyógyszerrel, akkor épp akkora hibát követsz el mint ha, hagyod így ahogy van! Mert lehet, hogy ha vagdossa magát akkor boldog, és ha ezt elveszik tőle akkor semmi marad! Ez kemény döntés, de a választás rajtad áll! Ha bármiben tudok segíteni akkor írj!

#16 zs0518 2010. 05. 05. - 11:17:14

Szisztok! Én egy 33 éves elvált anyuka vagyok, akinek egyszem 13 éves fia kb 1 éve vágdossa magát 4 ilyen alkalom volt kb. Általában mikor "rossz fát tesz a tűzre" mérgében csinálja, tudja, hogy most bajt okozott Így feszültséget old - saját bevallása szerint - a vágdosással, rátesz egy lapáttal az én szemembe tulajdonképpen. Alkarján csinált eddig pár nem túl mély sebet. ami látványos és csűnya volt. Legutóbb viszont nem volt ilyan "különleges alkalom" csak úgy dühös lett és a vállán egy mélyebb vágást csinált, ami most 1,5 hét után is fáj neki, ha véltlenül hozzá érek. Na most döntöttem űgy, hogy irány a phsziáter, és mostanában fog hozzá menni kivizsgálásra. Új párom is, és én is úgy érezzük, hogy ez kő kemény ÉRZELMI ZSAROLÁS. Én mint anyuka és mint civil, borzasztó dühös vagyok rá és nem értem az egészet. Ha lelki bajom van elmonodm, vagy segítséget kérek vagy bármi, de eszembe nem jutna bántani se mást se saját magamat. Szóval az ő esetében azt gondolom (másról nem nyilatkozhatok), hogy a lelke a normálistól eltér, érzékenyebb és sajnos evvel nem "tökös legény", hogy fogja így megállni a helyét az életben? Képes lesz így a problémáit megoldani felnöttként? Annyira távoli tőlem ez az egész .... Dühös azért vagyok, mert egy öntörvényű, domináns hím, aki csak másokkal akrja a szabályokat betartatni, de magára nézve nem tartja kötelezőnek. És még sértődékeny is. Csodálkozik akkor, hogy a felnöttek nehezen jönnek ki vele, hogy állandóan küzdenek vele és csak a gondot okozza? Ha meg engedékeny vagyok, mindent megengedek neki akkor minek legyen jó? Lehet rosszis.. Na akkor aztán elszabadulna pokol ... Sokat biztos nem tanulna ... Ez nem így működik, hogy mástül elvárunk mindent ő meg azt tartja be amit éppen gondol. aztán ha esetleg zokon vesszük akkor jön a "hattyú halála" jaj szegény gyerek, de sanyarú sorsa van. Kérdezem én, ha szeretnél valamit, akkor miért nem teszel érte? Jaj, hát azt nem, az macerás, azért dolgozni kell... Na ezért vagyok ki. Antiszociális. Nincs benne küzdő szellem, kitartás, csak önsajnálat. Próbálnék tisztességes embert faragni belőle, ellenál és még ráadásul érzelmileg zsarol. .. A poroszos nevelések következtében jóval durvábban bántak nálam (mert azért én nem vagyok olyan borzasztóan szigorú szerintem) a gyerekkel annó és mégis túlélték ... A lényeg mit várnak a külvilágtól ilyenkor a falcolok? Gyógyszerezni én se akarom, sőt az gondolom mély lelki oka van és azt kell megszüntetni, a bogyó csak a tünetet kezeli. Félre ne értsetek, nagyon szeretem ezt a büdös kölköt, sok jó tulajdonsága is van, borzasztóan aggodok érte, nem mutatom neki ki, de sajnálom szegénykét, hogy valami ennyire megviseli, de a módszerével nem vagyok kiegyezve. Röviden ennyi. zs0618@gmail.com

#17 piris01 2010. 04. 07. - 10:11:06

Szia! Úgy gondolom hogy akkor nő a tanárod akiben megbízol! Te akkor jobb esetbe vagy mert én férfi tanáromba bíztam meg, sőt beleszerettem be nagyon, 6 évig szerettem hozzáteszem hiába! Nem azért hiába mert ő nem érzett irántam semmit, hanem azért mert előttem végzett egy csaj a suliba, és így őt választotta hisz az már nem büntethető, hozzáteszem azóta is együtt vannak! Nekem sohasem volt szoros viszony anyámmal, a suliba elvadultam ittam, suli mellé jártam, meg minden olyasmit ami nem helyén való, persze idővel én magam is beláttam, de hozzáteszem jobban éreztem magam abba a társaságba, valahogy fontosnak éreztem magam! Most meg egyedül egy senki vagyok...! Nálad azt nem fogják figyelni hogy mit szeretnél vagy nem, fiatal korú vagy így a szüleid döntenek a sorsodról! Hozzáteszem nekem nem sok kellett ahhoz hogy javító intézetbe kerüljek, annyira kezelhetetlen voltam! De mindenképpen pozitívan fogd fel hogy anyukád aggódik miattad, és melletted áll mindenben, tudod az is fontos tud lenni! Nekem sokszor hangulatváltozásaim vannak, amit anyum és a bátyám is észrevesz, na engem akkor elhordanak mindennek, bunkótól kezdve minden vagyok, közbe lehet hogy éppen csak fáradt vagyok azért van, de őket ez nem érdekli! És tudod előbb utóbb megutálod az embereket, még azokat is akik elég közel állnak hozzád, szüleid, testvéreid és lassan kiölik belőled a legfontosabbat a szeretetet, már nem érzed azt a kötödést feléjük mint ami egy szülő és gyerek között kellene lenni, már lassan nem leszel más csak egy bábu akit kedvük szerint lökdösnek, és lassan belefáradsz mindenbe, de tudod hogy nem adhatod fel, hisz még alig éltél! Muszáj hogy legyen értelme élned, nos én azért szerettem volna minél előbb gyermeket, hogy tényleg legyen miért élni, de még egy normális párkapcsolatot sem tudok kialakítani magadnak, bezárkózott lettem olyan képeket nézegetek amin folyik a vér, hányszor elgondoltam már hogy mikor hallnak meg körülöttem az emberek, és mikor hagynak végre békén! Azért írtam le mindezt, hogy én hogy vagyok ezzel az egésszel, hogy te ne ess ebbe a hibába, persze benne vagy a rizikó hogy félrekezelnek, de ott van anyud aki szeret és ha úgy látja hogy nem olyannak kellene lenni akkor melletted áll és átvisz máshova! Csak egy tanácsot szeretnék adni, hosszútávon gyógyszert semmi képen ne szedjél be, csakis olyan kezelésbe menjél bele ahol pszichoterápia is van, és aktívan járj be, csak az hoz eredményt! Nagyon bízom abba hogy szerencsés leszel és végigjárod azt az utat amire én képtelen vagyok, talán azért mert nincs aki fogja a kezem és biztasson, vagy azért mert nem vagyok elég elhivatott a gyógyulás felé! Minden jót kívánok és kitartást! Ha szeretnél valamit megtudni, vagy kérdésed van írj nyugodtan szívesen válaszolok rá!

#18 kisnyuszika14 2010. 04. 06. - 11:56:29

Szia! Van aki igen megbánt miatt, de az az egy akinek elmondta nem. Már lassan olyan szoros lesz a kapcsolat köztünk, mint a saját anyámmal. És nagyon szeretem. Nem úgy tekintek rá mint egy tanárra, hanem mint egy barátra. És IGEN az. De a többi tanár...ááá igazad van, mind visszaél a helyzetemmel. De ő más, őt szeretem, hidd el hogy ő tényleg megért és sokat jelent nekem. Elvileg kórházba kéne, mennem, de vhogy nem akarom, hogy félrekezeljenek és életem végéig ezt kelljen átélnem. Szerinted most mi tegyek?

#19 piris01 2010. 04. 05. - 15:08:55

Szia kisnyuszika! Ahogy olvasom az írásodat egy pár dologba hasonlítunk pl. én is 14 éves voltam amikor elkezdtem vagdosni magamat! Azt szerintem rosszul tetted hogy ezt elmondtad a tanárodnak, így egy sebezhető pontot elárultál nekik, amit ki is fognak jól használni, hogy bántsanak! Ilyent soha sem szabad elmondani senkinek, se osztálytársaknak se tanároknak senkinek! Mert szemetek az emberek, és csak azt várják hogy tudnak bántani! Én épp ezért vagyok egyedül, nincsenek barátaim, sőt senki akivel beszélhetnék, de én már megtanultam hogy nem lehet megbízni senkiben, főleg nem abba az emberbe aki azt hangoztassa hogy benne megbízhatsz, meg hogy segíteni akar!! Ez a legnagyobb marhaság amit hallottam, mert az az ember támad hátba először aki e szavakat mondja! Mint mondtam én is 14 voltam amikor elkezdtem, most 21 múltam, akkor gondolhatod hogy hány éve vagyok abba a cipőbe mint ti, de nem szabad feladni soha! Nem szabad hogy legyőzzön! Az írásaid alapján úgy vélem, hogy okos értelmes és erős lány vagy, ne add fel, az élet lehet szép is, csak el kell hinni és akarni kell! Ha valami kérdésed van bátran írj!

#20 piris01 2010. 04. 05. - 14:00:35

Figyelj memphis azt csinálsz amit akarsz! A te életed! Innentől kezdve nem szolok bele, hogy mit csinálj vagy mit ne! Én csak rá akartalak vezetni az élet szépségére ha esetleg van! De látom hiába mondhatok bármit, nem jut el oda ahova kellene, és így olyan mintha magammal beszélnék! Csinálj azt amit szeretnél, nem érdekel de ha így sem foglalkozol a gyerekeiddel, akkor minek kell megvárni azt, hogy a saját lábukra álljanak, akkor akár most is megteheted, nem ugyan mindegy!


  • 3 Oldal +
  • 1
  • 2
  • 3
  • Nem szólhatsz hozzá ehhez a témához.

Szponzorált hirdetések

Topik megosztása: