Házipatika fórum: Stressz, pánikbetegség, depresszió-legyőzhető fenevadak! - Házipatika fórum

Ugrás a tartalomhoz

hirdetés

Szponzorált hirdetések

  • 3 Oldal +
  • 1
  • 2
  • 3

Stressz, pánikbetegség, depresszió-legyőzhető fenevadak!

#41 Bondzsorno 2007. 09. 24. - 20:58:20

Rendben, akkor majd tájékoztatlak arról milyen volt a tali. A Q10 egy nagyon jó megoldás hidd el. Nézz utána, segíteni fog. Üdv, bo.

#42 S.Jasmin 2007. 09. 24. - 20:37:03

Köszönöm a meghívást, sajnos nem tudok elmenni, messze élek a Fővárostól és nagyon ritkán járok oda. De természetesen szívesen résztvennék egy ilyen összejövetelen, ha közelebb laknék. A könyvet viszont megnézem és a Q10-et is megismerem közelebbről majd. Köszönöm a segítséget. Üdv. J.

#43 Bondzsorno 2007. 09. 23. - 19:03:22

Szia Jasmin! Q 10 -et kellene szedned. Egészen biztos, hogy nagyon sokat használna. Nekem a Q10 volt az, ami normalizálta szívritmus problémám. Már az első három hét után kezdtek csökkenni a kinzó ectopiás ütések. Aztán két hónap után, drasztikusan lecsökkentek. Addig sokszor percenként volt kettő, három. Majdnem beleőrültem, borzasztó volt. Olyan volt mintha egy kötéllel fojtogattak volna. De azóta, csak nagy ritkán, néha érzek egy gyenge beütést. Szóval nagyon megritkultak és ez már nem okoz problémát, mert ennyit egy egészséges szív is produkál. Ennek hetedik éve. Olvasd el, Hargitai Károly: Hadüzenet a halálnak, című könyvét ezzel kapcsolatban. A hét végén, szept. 29.-én lesz egy Fórumtali Budapesten. Szombaton, a VI. ker. Jókai téren az Arany Oroszlán teaházban. Du. 3-kor kezdődik. Nem tudsz eljönni? Üdv, bo.

#44 Bondzsorno 2007. 09. 23. - 18:39:56

Szia Cat! Mesélj milyen az új terapeuta?

#45 S.Jasmin 2007. 09. 22. - 19:36:12

Kedves Kisletti! Milyen tüneteid vannak?Mit érzel amikor rosszul vagy? Nálam az jött be, ha minél többször nem voltam egyedül. Az egyedüllét a legrosszabb, mindig kell, hogy ilyenkor valaki mellettünk legyen, már a jelenléte is sokat segít, csak a tudat, hogy ott van a lakásban. Ne keseredj el, természetes, ha negatív behatás éri a beteget, (elnézést, hogy ilyen jelzővel illetem magunkat, de sajnos ez tényleg így van, ez betegség) akkor a rohamokok, illetve a rosszullétek gyakrabban jelentkeznek. De ebből nagyon jól ki lehet gyógyulni, hidd el, te is ki fogsz, csak idő kell. Nem megy egyik napról a másikra. Látod - amint olvasom már nem szedsz gyógyszert és ez már az első lépés a gyógyulás felé. A pszichológus lehet, hogy jó dolog, de felesleges, hisz csak beszélgettek és ő is azt teszi, hogy próbál téged rávezetni arra, hogy elhidd, meg fogsz gyógyulni és ne félj. Önmagadnak kell önmagadon segíteni és menni fog meglátod, csak akarni kell. Gondolj mindig olyan dologra, amiért érdemes ezt megtenned, biztos van olyan valami, illetve valaki. Üdv.: J.

#46 kisletti 2007. 09. 20. - 12:25:26

mintha a saját magam történetét olvasnám, kedves jázmin. ..ugyanaz, szülés, pajzsmirigygyulladás- túlműködés, fogyás, teljes depresszió, szorongás é pánikbetegség... pont egy éve kezdődött. fél éve tökéletes a vérképem, szedtem xanax-apodepi, grandaxin rudotel.... megfogadtam, hogy több hosszútávút nem szedek, már nem hiszek bennük...mint 1 kisérleti nyúl...na 3 hónaja egy szem gyógyszerse...vannak gész jó napjaim,de néha visszasek. lassan rámegy a házasságom és én is. visszamentem tanítani, tök jó, de megint volt 2 pánikrohamom egyik éjjel és azóta összezuhantam. a frontin jó arra, hogy alkalmanként bevedd....levelezőre járok, anyu beteg- rákot diagosztizáltak nála 2 éve szerencsére áttét nélkül, de kikészültem attól is. azt mondják járjak pszichológushoz, röhej de havi 30000 nincs két gyerekkel erre. írj valamit a pozitív dolgokról, hogy amikor mélyen vagyok elolvasom és magam kijöhessek és a régi önmagam lehessek...írj

#47 S.Jasmin 2007. 09. 18. - 21:11:18

Kedves Bo! Erről a szívritmuszavaról tudnál nekem írni valamit. Én 30 éves vagyok, de már nagyon régóta küzködöm ezzel. Váratlan helyzetekben, váratlan időben (van úgy, hogy évente csak egyszer) jön elő, egy hirtelen kiugrás, lebegés szerű érzés.Eddig csakcsak elmúlt pár perc, vagy max negyed óra után. De tavaly karácsonykor nem múlt el és én is rohamba bementek a kórházba (itt van velünk szemben, nem kellett mentőt hívni) és ott ától cettig kivizsgáltak, mindenhol egészségesnek találtak, de végül vénásan bétablokkolóval (Verapamil) tudták visszaállítani a ritmust. (200 volt a szívverésem, már amit mérni lehetett rajta). Nagyon rossz érzés - gondolom neked nem kell mondani - és mindig ott az a halálfélelem, félek, hogy megáll, vagy meghalok vagy nem is tudom. A doki szerint nem kell félni, mert ártalmatlan és szerinte fiatalkori rendellenesség. A vizsgálatai alapján elmondta, hogy van egy ér a szívemben, amely okozza ezt és ezt elektromos égetéssel meg lehet szüntetni egy szívkatéterezés által. De ez csak akkor jönne szóba, ha gyakrabban jelentkeznének a lebegések. Azt nem mondta, hogy ez veszélyes dolog, amit te is írsz, hogy keringés felbomlása, stb. Inkább nyugtatott, hogy semmi következménye nincs, csak kellemetlen. Most, hogy olvastam amit írsz, hát nem tudom, hogy tényleg megindult bennem egy félelem. Szerencsére ilyen lebegések ritkán vannak, viszont kiugrások nap-mint nap. Például nem tudok hirtelen mozdulatot változtatni, ez leginkább a hanyatfekvésben nyilvánul meg. Én nem tudok hanyadt feküdni mindjárt, csak oldalrafekvéssel és lassan, több perc kell, mert ha egyből a hátamra fekszem, egyből kiugrik a ritmusom. Terhelésnél is ugyanez van és ideges, feszült állapottól is. Concor 5mg-ost szedek napi 2x felet. Azt mondta az orvos, hogy akár életem végéig is szedhetem, mert ártalmatlan gyógyszer, viszont a szívritmust beállítja. Én hiszek neki és azt hiszem, hogy ez segít. A poklok kálváriáját én is megjártam, úgy mint több sorstársam itt ezen az oldalon, akik ide írtak. Évekig pánikbeteg voltam a szülésemet követő pajzsmirigy túlműködés miatt. Mára a hormonjaim helyre álltak és többé kevésbé a pánikom is elmúlt saját magamnak köszönhetően. Mert az orvosi segítség nem segített. Évekig szedtem az Aurorixet és a Frontint. Már a lakásból sem mertem kimenni, szédültem, kapaszkodva a fal mellett toltam a babakocsit és azon rimánkodtam, hogy hazaérjek a boltból, ami a házunk mellett volt. Egyedül képtelen voltam elmenni bárhova is és az éjszakák alatt a poklokat éltem át, minden éjjel roham, nappal roham és mentem tönkre. A család hipohondernek nézett, nem állt mellettem senki. Egyedül maradtam, egyedül a nagy bajban és a félelmeimmel. Egy szép napon felálltam és azt mondtam: lemegyek boltba és viszem a gyerekemet is aki akkor még karonülő csecsemő volt. Mert ugye így nagyobb a kísértés, hisz ha én rosszul leszek mi lesz vele és kinek szólok. Hát kétszer indultam neki. Harmadszorra sikerült. Igaz, mire hazaértem szakadt a víz rólam, de sikerült. Egy hónap múlva már autóban ültem és kocsikáztam. EGYEDÜL. Ennek kb. 3 éve. 75 kilóról 43 kilóra fogytam (persze a pajzsmirigy is közrejátszott ebben). Azóta a gyermekem 5 éves és gyönyörű, én 58 kilósan (modell alkattal) megszépülve elkezdtem megvalósítani az álmaimat. Másodéves joghallgató vagyok mellette dolgozom, gyerkeket nevelek, férjet etetek és készen állok az életre. Természetesen van egy segítségem. A táskámban ott a Frontin, bármikor kell. Szerencsére ritkán kell (inkább vizsgaidőszakban, de ez érthető) pedig mindig csak felet veszek be és a bevételt követő 5 percen belül már jobban is vagyok:) Érdekes, nem? De a gondolat, hogy ott van, az már megnyugtat. Na és a legfontosabb: a gyermekem, ő adott nekem erőt. Neki szüksége van rám, még nagyon sokáig. Na és az álmaim, hogy megvalósíthassam őket. Van egy mondás: "sokkal erősebb az, akinek álmai vannak, mint akinek csak a tények jutottak." Én azt tudom mondani minden sorstársamnak, hogy a legjobb gyógyszer önmaga az ember, hiába a más segítség, ha önmagad nem tudod leküzdeni a "leküzdhetetlent". Van kiút a gödör mélyén, felül ott a világosság, csak meg kell találni a létrát ami ott van melletted. Szívből kívánom mindenkinek, hogy megtalálja a kivezető utat. Üdv.: Jasmin

#48 gi55 2007. 09. 18. - 09:20:08

52 éves vagyok, és attól tartok, véglegesen nem igazán lehet megszabadulni ezektől a "fenevadak"-tól. Legalábbis nekem nem sikerült, pedig már több mint 30 éve szenvedek a depressziótól, a pánikbetegségtől, és mindenféle vegetatív-neurózis problémával. Bár az elmúlt 12 évben azt hittem, végre elfelejthetem az egészet, azonban kb 1 éve minden újra kezdődött. A pszihológusom annak idején azt mondta, ez nem is igazán betegség, hanem inkább a finomabb lelkületű, mélyebb érzésű emberek természetes reakciója a környezet, vagy az élet durva megnyilvánulásaira. Ha belegondol az ember, az élet dolgaihoz időnként valóban kötél idegekre lenne szükség, olyan vastagra, mellyel egy "egészséges" ember sem rendelkezik igazán, nála is van egy pont, ahol elszakad a túlterheléstől. Ezek után nem is csoda, hogy az érzékenyebb lélek milyen könnyen sérül, milyen hamar válik az ember élete egy siralmas pokollá. Bár ennek az éremnek is két oldala van, hiszen nem csak a rossz élményeket éli át az illető tragikusabban, mint az átlag, de jót, a szépet is képes mélyebben érezni! Ez némi kis kárpótlás lehet a szenvedésekért, melyek tönkre teszik az ember életét, sajnos legtöbbször a legszebb fiatal éveit is beleértve. Szóval a dolog mindig jelen van, csak hol a felszínen, hol alatta. Meg kell tanulni, együtt élni vele, melyre persze vannak módszerek, gyógymódok, szerek, stb., melyek hatására elviselhetőbbé válik, vagy jobb esetben tünetmentességet is lehet produkálni. És akkor minden kitűnő mindaddig, amíg újra nem következik be egy szörnyű trauma, egy tartósan megoldhatatlan probléma, akármi, ami megfelelő mennyiségű feszültséget képes generálni ahhoz, hogy a folyamat újra beinduljon. Sok, tartósan nyomasztó gondom támadt az utóbbi időkben, melyeket félek, nem tudok megoldani. Ezek idézhették elő nálam a tünetek újból fellángolását, ezek döbbentettek rá, hogy sosem tudok már úgy élni, ahogyan reméltem, ahogyan kellene. Nem csak félek, de nagyon fáradt vagyok, alig vonszolom magamat. Milyen kár, hogy 30 éve még nem volt Internet, nem volt fórum. A dolog azért jó, hogy az ember a többi hozzászólás alapján tapasztalni tudja, hogy nem túl különös dolog ami vele történik, ami csökkentheti azt a félelmet, amit maguk a tünetek is kiválthatnak. Sokszor az is sokat segíthet, ha az ember kiírja magából a problémáit, vagy beszél róla. Sajnos a környezetben ez utóbbi nem mindig tanácsos, hiszen nem egy esetben a dolog értetlenséghez, vagy kapcsolatok megromlásához vezet. Nekem már a harmadik házasságom került veszélybe, pedig alaposan megtanultam, hogy nem szabad a társamat problémákkal terhelni. Ezt nem is teszem, de a fancsali ábrázatom, letörtségem, önmagában is bőven elegendőnek bizonyult ehhez. Azonban nagyon jó beszélgetni azokkal, akik hasonló cipőben járnak, megoldást, vigaszt kínálhatnak egymásnak ezen megpróbáltatásokra...

#49 catherine76 2007. 09. 13. - 11:15:24

Szia Bo! A másik fórumról eltüntél. Én beszerztem a Neuroptimot és szedem is. Képzeld tegnap kellett volna mennem először a terapeutához és egy kis pofára esés volt, mert a dokinéni hazament. Ma meg azt állítja, hogy nem 17 órára, hanem 15 órára volt megbeszélve, hát hülye nem vagyok, abban a pillanatban felírtam amikor beszéltünk, sőt még vissza is mondtam neki, hogy 12-én 17 órára megyek, erre ő: várom. Nagyon jól esett. Szeretnék tőled tanácsot kérni. A házból nem nagyon tudok kimozdulni, vettem jóga dvd-t és itthon próbálkozom vele. Mi az ami még esetleg segítene a jógán kívül? Esetleg Debrecenben nem tudsz valmi normális terapeutát? Catherine76

#50 glevigabi 2007. 09. 11. - 21:00:13

Még 2 hétig elérhető az egeszsegesen81.shp.hu honlap, ahol betegségek természetes kezeléséről olvashattok. 2 hét után bármilyen kérdéssel az egeszsegesen81@freemail.hu -ra irva kérdezhettek

#51 Bondzsorno 2007. 08. 31. - 17:39:21

53 éves vagyok, több mint húsz évig kínlódtam pánikbetegséggel, depresszióval, alvászavarral, szívritmuszavarral, a többi problémát már nem is említve. Aztán, úgy hét évvel ezelőtt történt, hogy egy súlyos szívritmuszavar következményeként bevittek mentővel az ügyeletes kórházba, ahol elektrosokkos kezeléssel állították helyre a szívműködésemet. A bevatkozás után, az orvos közölte velem, hogy ugyan semmilyen kóros elváltozást nem észlelt és a szívem teljesen egészséges, de a probléma ennek ellenére nagyon komoly, mert ez a pitvarlebegés a keringés összeomlásához, vagy embólia kialakulásához vezethet. Tehát hiába vagyok én egészséges mint a makk, ha ez a ritmuszavar rendszeressé válik, akkor minden esélyem meg van arra, hogy ne érjem meg az új krumplit. A javaslata az volt, hogy növeljem meg a napi Xanax adagomat. Csakhogy akkor, a napi 6-8 db. 0.5 mg.-os Xanax-szal, esténként a 2 db. Stilnox-al, a napi egy doboz Quarelinnel és a nemtommennyi Betaloc-al már egy, egy személyes zombi film főszereplője voltam. Csak űűűlteeeeem ééés bááámúúúltaaam órákon keresztűl egyik rosszulléttől a másikig. Szóval, ez a javaslat nem nyerte el a tetszésemet. Kicsit csalódtam az orvostudományban és nagyon...de nagyon megijedtem. Mert addig csak, szerettem volna azoktól a gyűlöletes rosszullétektől megszabadulni, de az az eszembe sem jutott, hogy a kasza már tényleg ott suhog a fejem felett. Légüres térbe kerültem. Az orvosoktól, a gyógyszerektől már nem vártam több segítséget. De muszáj volt valamilyen megoldást találnom, hiszen a KISFIAM AKKOR MÉG CSAK HAT ÉVES VOLT ÉS SZERETTEM VOLNA LÁTNI AHOGY FELNŐ. Ez beindított bennem egy motort. A gyógyulás iránti vágy motorját. Rájöttem arra, hogy a betegségem iránt érzett fásult undor, kevés lesz a legyőzéséhez és úgy gondoltam, hogy biztosabb sikerrel kecsegtet az, ha a betegség gyűlölete helyett inkább az egészség szeretetét választom. Elkezdett pörgögni bennem a motor. Tanfolyamokra jártam, tudományos kutatások eredményeit tanulmányoztam, kiolvastam egy kisebb könyvtárat, szóval képeztem magam. Kipróbáltam magamon minden alternatív módszert, ami a témával kapcsolatos volt. Elkezdtem szedni a tápanyagokat, jógáztam, diétáztam (én, aki éjszaka két órakkor képes voltam félálomban összeenni a hűtőből a székelykáposztát a milánói makarónival + fél kiló kenyér + egy üveg kóla), odafigyeltem arra, hogy mit eszem, mit iszom és min. napi 30 percet bicikliztem, sétáltam. (Manapság napi 45 percet edzem heti öt alkalommal, aztán hetente kétszer úszok és hetente kétszer szobabiciklizem 30 percet plusz.) Telt-múlt az idő és én egyre jobban éreztem magam. Már nem fájt a fejem, jól aludtam, egyre ritkábbak és rövidebbek lettek a PR-ek, javult az emlékező és koncentráló képességem. Igaz, a teljes gyógyulás nem ment gyorsan. Voltam még hónapok múlva is rosszul egyszer-kétszer, de végül is elmondhatom, hogy kb. hat éve tökéletesen jól vagyok. Egyszer sem voltam rosszul, de még csak a szele sem legyintett meg. A szívritmuszavarom elmúlt, a közérzetem és a kedélyállapotom kitűnő, nyugodt vagyok, kiegyensúlyozott és szellemileg friss. (Bár ezzel a legutobbival kapcsolatban, meg kellene kérdezni a feleségemet is!:-)) Azt, hogy idáig eljutottam, a tápanyagoknak, az agyi allergének kerülésének, a motivációnak, az ismereteim bővítésének és a testedzésnek köszönhetem. Mindenkinek szívesen segítek! Üdv, Bo.

#52 Bondzsorno 2007. 08. 31. - 17:34:37

Tulajdonképpen mindannyiunkban meg van az öngyógyítás képessége. Működik bennünk egy természetes erő, melynek segítségével meggyógyulunk és egészségesek maradunk. Tudatosítanunk kell ezt az erőt, rejtett lehetőségünket, hogy jó közérzetünk érdekében hasznosítani tudjuk.


  • 3 Oldal +
  • 1
  • 2
  • 3
  • Nem szólhatsz hozzá ehhez a témához.

Szponzorált hirdetések

Topik megosztása: