Házipatika fórum: Lélekgyógyászat - Házipatika fórum

Ugrás a tartalomhoz

hirdetés

Szponzorált hirdetések

  • 3 Oldal +
  • 1
  • 2
  • 3

Lélekgyógyászat

#1 robert2552 2017. 05. 11. - 05:32:49

AlcoBarrier hatékony szer az alkoholizmus elleni harcho - leadbit.biz/S51V

#2 2004. 09. 29. - 11:21:04

Szia Csilla:) Most olvastam el a leveledet és bevallom Neked, csak széttártam a karjaimat és azt mondtam, nem értem.... Aztán, elkezdtem magamon gondolkodni, a magam életén és most már azt mondom, értem:) Nekem is volt még lánykoromban egy másfél évig tartó, a Tiédhez hasonló kapcsolatom. Ráadásul, az az ember még ivott is és tettleg bántott is engem, az mellett, hogy őrülten féltékny volt. Mégis egy illúzió, egy ki nem mondott álom tartott ott, abban a kapcsolatban, talán egyszer majd szeret, talán egyszer majd megváltozik. Fogalmam sincs mi vett arra rá, hogy szakítani tudjak vele, de megtettem, levélben. Már nagyon féltem tőle. Amióta 12 Lépéses, önsegítő csoportokba járok, rájöttem sok sok segítséggel, hogy olyan kapcsolatokat keresek, amiknél újból élhetem a gyerekkorban átélt fájdalmat, a szeretetlenséget, az elhagyatottságot. Ezt ismerem és nem véletlenek a választásaim. Megrögzötten hittem a volt férjemről, hogy egyszer majd megszeret engem, egyszer majd közel kerülünk egymáshoz lelkileg....nem így történt, ez is csak egy illúzió volt a részemről. Megtanultam, emberket, helyzeteket és eseményeket nem tudok megváltoztatni, csakis a saját gondolkodásomat, egy Felsőbb Hatalom segítségével, akit nevezhetünk Istennek. Egyik nagyon kedves társam, Égi Apunak keresztelte el:) Szükséges szembe néznem azzal, honnan jöttem, milyen családból, mert csakis ezen keresztül tudom megérteni a választásaimat és a jelenemet. Hidd el, olyan jó gyerek voltam, hogy ebbe majdnem belehaltam. Azt hittem mégis rossz vagyok és ezért nem szeretnek, pedig nem így volt, azért nem tudtak szeretni a szüleim, mert belebújtak az üvegbe. Nem voltak számomra elérhetőek. És én nem tehettem erről, mégis a gyerek mindenért magát okolja. Ez így működik:) Engem az segít, támogat és visz előre, saját magam elfogadásában és az életem megértésében, a választásaim megértésében, hogy olyan emberekkel veszem körül magam, olyan emberekkel tartom a nagyon szoros barátságot, akik onnan jöttek, ahonnan én. Értjük egymás szavát. Biztonságban érzem magam, és képes lettem a lelki fejlődésre. Már írtam a másik témában, Az ALKOHOLIZMUS BETEGSÉG....javasoltam az önsegítő csoportot, minek neve ACA, sérült családok felnőtt gyermekeinek a csoportja. Budapesten ha jól tudom, háromszor is el lehet látogatni oda egy héten, egy fillérbe nem kerül, teljesen ingyenes és ott bagyon értik a szavadat. Nekem olyan érzés volt, hogy HAZAÉRKEZTEM:) Én Pécsett lakom, itt is működik ACA gyűlés, heti kettő alkalommal, ha valakit érdekel, tudok e-mailben anyagot küldeni és gyűlés időpontokat. Most, hamarjában ennyi jutott az eszembe.Nem vagy egyedóül, ezt ne felejtsd el:) Legyen szép napod:) Szeretettel:

#3 2004. 09. 15. - 08:04:01

Szia Csilla! Egyetlen könyvet ajánlok neked. Engem kihozott egy rossz, tönkrement házasságokból, a megaláztaásból, megszabadított egy alkoholista férjtől, elűzte a szegénységet, albérletet, stb. Ez a Könyvek Könyve, a BIBLIA! A Biblia, Isten Igéje, szava a Te számodra is. üdvözlettel. esveg

#4 2004. 09. 14. - 13:28:04

... Old meg! ... kiáltotta a világrahozója - hagyd békén a fiam! Miért nem fogod fel, hogy nincs szüksége ilyen nőre!!!!! Van annyi más fiú a világban, miért pont őt választottad ki magadnak??????? Különben is csak fenntartasz!!! - Nem veszed észre, hogy senki nem kíváncsi rád???????? Már megint elhagytak? - no és? - nem vagy Egyedül. Magányos vagy? - Kit érdekel? - nem vagy Egyedül. Éjszakánként nem alszol? - nem vagy Egyedül. Napokig nem tudsz szólni senkihez? - nem vagy Egyedül. Olykor rádtör az ősi nemi ösztöni vágy? - Nem vagy Egyedül. - Oldddd meg! Jó lenne moziba menni, élvezni a kora őszi napsütést? - Élvezzzzzddd, de EGYEDÜL!!!! ...mindent egyedül...... magamban......... Végső megoldás egy Pszichiáter? Egyetlen egyet találtam, ő most Miskolcon egy szanatóriumban pihizik. Egyébként is az óradíja 5.000,-Ft. Majd hívjam fel október elején.... Talán egy csoportterápia megoldás lehetne, az kb. 3000,-Ft/alkalom. Vagy lépjek be valamelyik Kiegészítő Egészségbiztosítási Pénztárba, év végén 30 % adókedvezményben részesülhetnék...... Ez is kútba esett...... Várjak még 1 hónapot. Kérdés, lesz-e annyi pénzem, hogy kigyógyíttassam magam...., havi 70 ezerből nem futja...., hogy elfogadjam önmagam, tudjak élni a reám szakadt óriási magánnyal, fel tudjam dolgozni a sok megaláztatást, az értelmetlen elhagyást, hogy legyen erőm valaha újra talpra állni és kacérkodni egy "már megint új kapcsolattal", hátha onnan nem löknek vissza a sötét verembe, a mocsárba. Hiába, a gyógyuláshoz is pénz kell. Sok-sok pénz. Kezdtem a könyvek vásárlásával. Átmeneti gyorssegély..... Már kettőn túl vagyok.... Mit sem ér......

#5 2004. 09. 12. - 14:10:17

Szia Csilla :d Én Esztergomban lakom. 98-ban költöztünk ide Budapestről. Te nem laksz kisvárosban, persze Pesthez képest az, de látnád Esztergomot. Szóval, én mindenképpen azt mondom, hogy igen, keress egy pszichológust, lehetőleg nőt. Ne sajnáld erre a pénzt, bármilyen kevésnek is tartod a kereseted. Tudod az ember egészsége nem pénzkérdés. És a lelki egészség is ugyanolyan fontos, mint a testi. Sőt. Van egy szolnoki barátnőm, aki mellesleg egészségügyis, megkérdezhetem, hogy tud-e egy jó szakembert. Azt meg már mondtam neked, hogy ne mások véleményére adj, legyen neked is sajátod. Életem egy pontján én is szakemberhez kényszerültem. Használt, pedig csak beszélgettünk. Eszébe sem jutott gyógyszert adni, odafigyelt rám, stb. Így láthatod, az én véleményem pozitív. Igen, egyetértek Goldival. Sűrgősen keresnek kell valakit, mert komolyabb bajba kerülhetsz. Most olyan mintha mókuskerékben szaladgálnál. Rohangálsz a kérdéseid és a fájdalmad körül. Azt mondom, ehhez nem is kell erőfeszítés, ez megy magától. Hidd el, ez még mélyebbre taszít. Neked segítségre van szükséged, mert külnben soha az életben nem szabadulsz ettől a dologtól. Ahhoz pedig, hogy rendeződjön az életed, neked kell tenned. Állj fel és menj keress egy orvost. Neked kell megtenned az első lépéseket, ezt senki más nem teheti meg helyetted. Az ember sok mindent átél élete folyamán, jót, rosszat egyaránt. A jót könnyű viselni, mert természetes. Pedig nem szabadna, hogy az legyen. Amíg nem természetes számunkra a jó élet, addig tudjuk megőrizni, megbecsülni. De a rossz idején is tudni kell vele élni. Fel kell állni és tovább kell menni. Egyszerűen az emberi méltóságunk nem engedheti, hogy lent maradjunk a sárban. Úgyhogy azt mondom, állj fel Csilla, nyomás, akarj helyrejönni, tegyél érte, indulj. Nem engedheted, hogy a J-d megnyomorítson egy életre. Gyerünk mutasd meg, hogy értékes csaj vagy, bizonyítsd be. Indulj. Keress orvost, járj el, változtasd meg a gondolataidat. Sok ember él kiteljesedett életet 40 év határán is. Múltkor istentiszteleten voltam /Hit gyülibe járok/ és ült előttem egy házaspár. 60 felett voltak. Amiért rajtuk maradt a szemem, az az volt, hogy fogták egymás kezét, időnként megsimogatták egymást, annyira égő szeretettel néztek egymásra. Nem álltam meg megkérdeztem, hogy mióta házasok. Mosolyogtak és megmondták, hogy 6 éve, aztán elsorolták, hogy nekik kettőjüknek összesen hány unokájuk van. Öröm volt látni őket és beszélni velük. A boldogság nem korhoz kötött. Szép napot kívánok neked esveg

#6 2004. 09. 10. - 22:38:52

szia...:-))) tudod, néha nagyon nehéz annak segiteni, aki ilyen mélyen belemerül az önsajnálatba. Mert te nagyon belemerültél..Látom, hogy felismerted, pszichológusra, pszichiáterre van szükséged - és ismeretlenre...De nagyon nagy szükséged van rá...mert igy annyira félresiklik az életed, hogy nem lehet majd helyrerázni. Ne haragudj, hogy -lehet, kegyetlenül őszinte vagyok - de két évig küzdöttem másfajta pszichés problémákkal és mindenki elől titkoltam, egész ügyesen, hiszen mig ki nem modndtam, még az orvosbarátnőm sem értette, mi van velem...- szóval azt hiszem, ilyen előzmény után megengedhetem magamnak, hogy őszinte legyek. Igen, sürgősen, sőt, azonnal keresned kell valakit... Attól, hogy vidéken vagy, nem kötelező bp-i pszchiátert keresni... van a közeledben is más város, ahova elmehetsz, és még az ismerőseid, rokonaid sem tudják meg, hogy te valamilyen kezelésre jársz...de hogy járnod kell, az tuti... Igy nem mehet tovább...és ne godnold, hogy csak felületes orvosokkal lehet találkozni... de neked kell őket keresni...itt hiába keresed a választ... Ugy látom, többen is ugyanazt tanácsoljuk... Hát minél előbb lépj, mielőtt komolyabb bajba kerülsz... Nem tudok neked másként segiteni, és remélem, nem fogsz sehova sem elküldeni, amiért őszinte voltam.

#7 2004. 09. 10. - 15:57:48

Szia Esveg! Én Szolnokon lakom. Összesen 2 db pszichiáterről tudok, a megyei kórházból. Ott dolgoztam 7 évig, szóval ismerem őket, nem akarok hozzájuk menni, és nem is bízom bennük. Lehet, hogy találnék még egy szakembert aki az esti órákban meghallgatná panaszaimat, de a havi 70 ezres fizumból nem valószínű, hogy több ezret erre tudnék szánni. Meg az őszinteséget bevallva soha nem bíztam a pszichológusokban, annak ellenére sem, hogy többen állítják nekik használt. Sajnos még több az az ember, aki az ellenkezőjét mondja. Lehet, hogy a magánrendelőkben más a helyzet, de az ún. "SZTK-" rendelőkben meg se hallgatták rendesen a barátnőmet, max. gyógyszert írtak neki. Fákat kell rajzolgatni, elmondani mi nyomja a lelkem, közben elalszik a széken a doki, és a saját problémáira koncentrál. Soha nem tudtam megérteni, hogy a pszichiáterek hogyan tudnak más emberek problémáival is foglalkozni, hiszen ők is emberek, megannyi megoldatlan problémával, teherrel. Vigasz sorokat fújt a tengeren túli szellő nekem, több ezer kilométerről: "Az, hogy csalódtál a világban?! Nem vagy egyedül. De azért nem szabad csak lefelé nézzél. Én akkor jövök rá, hogy milyen jó nekem, amikor látok egy nyomorult bénát,vakot, süketet vagy szellemi sérültet. Hálát adok a Jó Istennek, hogy engem egészségesnek teremtett. Hányan cserélnének velem azok közül, akik tolószékben ülnek... Minden embernek megvan a maga keresztje, amit vinni kell, ha tetszik, ha nem. Aki Istenben bízik, az kap erot Istentol, hogy tudja vinni a keresztjét zúgolódás nélkül." Sok igazság van benne, de ettől a lelkem ugyanúgy fáj, másképp, másért mint egy szellemi vagy testi fogyatékos emberé. Nevethetnék a világra, széles mosolyt erőltethetnék a számra. Lehet, hogy embertársaim, kollégáim előtt többnek látszódnék, de a lelkem ugyanúgy zúgna befelé. Csak üres máz, amit az emberek látni akarnak és szeretnének. Színészkedés. Nagy erő kell ahhoz, hogy jó színészek legyünk annak érdekében, hogy az emberek ne lássák a fájdalmunkat, ne nézzenek ránk megvetéssel, ne vádoljanak gyengeséggel. A legjobban az fáj, hogy soha nem tudom meg mi az IGAZSÁG: A barátom (ex??) miért csinálta ezt velem. Gyávaságból, félelemből, vagy tényleg hallott a haverjaitól valami félreérthető mondatot, amit ő átalakított a saját beképzelt világa szerint, vagy tényleg nem szeretett már, és tudta, hogy szép szóval úgy sem tud elkergetni, távol tartani magától, csak így, ilyen durva, ocsmány módon megvádolva. Mindig is tudta, ez a gyenge pontom, ettől tudok padlóra kerülni. Azzal tisztában vagyok, hogy 4 év alatt rengetegszer kitalált sztorikat ellenem, tehát beteges féltékeny, amit néha be is vallott őszintén. Valószínű, hogy mindhárom dolog keveredett benne egyszerre. Féltette a függetlenségét, nem érzett már szerelmet, és előtört rajta a féltékenységi roham, valamint a haverjai is telebeszélték a fejét. Minden együtt. És én tehetetlen vagyok. Nagyon hiányzik a jobbik oldala, hiszen voltak szép napok, pillanatok, kirándulások, utazások, mozizás, főzöcskézés, stb. Mindent ő jelentett számomra. Most senkim sincs. Neki ott van a családja, az imádott huga két gyereke, akit J. nevel jóformán, ott az anyukája, a barátai, akikkel szórakizni, sportolni jár. Nekem minden előlről kell kezdeni. A barátaim Bp-en maradtak, ők is járják a maguk útján. Komoly kapcsolatuk van. Kilátástalannak tartok mindent, így közel 40 évesen. Nehéz új életet kezdeni. Túl sok a törés a lelkemben. Te egyébkén hol laksz? Puszi, Vacsi

#8 2004. 09. 10. - 13:52:34

Szia Csilla! Nem tudom, hogy mennyire volt segítség számodra a válaszom. Azt mondom, hogy bár Pesten nem is, de ahol laksz, ott a közelben biztosan találnál egy jó pszichológust. Hidd el érdemes keresni egyet. Szakember és sok mindenre tudja a választ, amire mi nem. Ráadásul idegen,ami ebben az esetben igen fontos. Szerintem tedd ezt gyorsan, mert azt gondolom, hogy amíg nem leszel túl ezen az egészen, addig nem fogsz tudni felhőtlen kapcsolatokat kialakítani. Félned sem kell senkitől . Az pedig, hogy a tv-t sincs kedved nézni, hidd el csak a javadra válik. Nem tudok egy tisztességest műsort mondani, ami engem érdekelne. Lealacsonyítónak tartom az úgynevezett "beszélgető showkat". A filmek unalmasak, hatszázszor adták már. Úgyhogy nem veszítesz semmit ha kihagyod. Próbálj meg keresni gyorsan egy szakembert! Egyébként hol laksz? Én sem Pesten lakom üdv esveg :)

#9 2004. 09. 09. - 15:28:38

Köszönöm a tartalmas választ. Igen, ezek a gondolatok bennem is felvetődtek, ezért is kértem szakember segítségét. Sajnos egyelőre Bp-i pszichológusok segítését nem tudom igénybe venni, maximum hétvégén. Itt, ebben a vidéki kisvárosban ahová fél éve kerültem, nincs túl nagy választék, főleg este, munkaidő után. Ezért is fordultam ún."virtuális pszichológusokhoz, lelkigyógyászokhoz." Én felismertem önmagamban, hogy szakember segítségére van szükségem. Mint írtam is, nekem nem azzal az egyetlen problémával kell megküzdenem, hogy elhagyott az a férfi, akit szerettem. Ehhez hozzájárult még a beteges féltékenysége - már nyugtatóra van szükségem a munkahelyemen is -, + szembe kell néznem azzal, hogy "megöregedtem", ill. kiöregedtem. SZÖRNYŰ MAGÁNYOS VAGYOK. Nem vagyok már 18-35 év közötti nő, aki még bizakodva nézhet a jövő elé, nem járhatok a 10-en, 20-on évesek közé szórakozni. Nyugdíjas Klubba sem mehetek még. Ez a 40-es korosztály van a legrosszabb helyzetben. Most itt vagyok, 4 évet elpocsékoltam az életemből, titkon arra vágyva, hátha megjön az esze annak a férfinak, hogy kellene egy gyerek, stb. A biológiai órám vészesen ketyeg. Hajnalban (2-4 óra között) felriadok, ordíthatnékom van a magánytól, sírok, zokogok. Tanulnom kellene, mert kötelezővé tették a munkahelyemen, de egy sort sem tudok megjegyezni. 2 értelmes szót alig tudok kiejteni. Ebben az állapotban, főleg nem parancsszóra nem tudok nyitott lenni más férfiakra. Nézegetem a netes partnerkeresőket, de arról is csak a fájó emlék jut eszembe, amikor J-vel 4 évvel ezelőtt hasonló módon ismerkedtem meg. Tudom, türelemre, szeretettel való elengedésre, felejtésre, időre van szükség. A TV-t be sem tudom kapcsolni, nincs lelkierőm hozzá. Max. Müller Péter könyveire vagyok fogékony. Meggyaláztak, elvették az életkedvem. Nem tudom, hogy mikor tudok újra Önmagam lenni. Aranyos, minden emberhez kedves, nyílt, mosolygós nő. Mindezt tudatosan kiölte belőlem ez a férfi, ezért hagyott el, mert feltűnően táncoltam, a szemébe néztem mindenkinek, ha beszélgettünk, stb. Már nem merek, félek mindenkitől, nehogy másnak is olyan véleménye alakuljon ki rólam, mint J-nek és a barátainak. "Túl közvetlen vagy mindenkivel, néha úgy tűnik, szeretsz a középpontban lenni, stb." Pedig csak ritkán szóltam hozzá bármilyen témához, csak akkor válaszoltam, ha kérdeztek. Szóval, elhagytak, ártatlanul megvádoltak, nem tudom senkinek bebizonyítani, nem követtem el semmit még gondolatban sem, ráadásul abszolut küzdök a magánnyal, s ez utóbbit soha nem is gondoltam volna, hogy mennyire szörnyű érzés. Mindenki másként éli meg a saját magányát. Új barátokra nem nagyon tehetek szert, a munkahelyemen csak családos anyák, apák vannak, rohanás az egész életük. Nincsenek klubok, max. a könyvtár, ahol szintén egyedül olvashatok, netezhetek. Magam vagyok a gondolataimmal..., a fájú megalázó, ocsmány múlttal. Kétségbe vagyok esve a jövőt illetően.

#10 2004. 09. 09. - 15:27:53

Köszönöm a tartalmas választ. Igen, ezek a gondolatok bennem is felvetődtek, ezért is kértem szakember segítségét. Sajnos egyelőre Bp-i pszichológusok segítését nem tudom igénybe venni, maximum hétvégén. Itt, ebben a vidéki kisvárosban ahová fél éve kerültem, nincs túl nagy választék, főleg este, munkaidő után. Ezért is fordultam ún."virtuális pszichológusokhoz, lelkigyógyászokhoz." Én felismertem önmagamban, hogy szakember segítségére van szükségem. Mint írtam is, nekem nem azzal az egyetlen problémával kell megküzdenem, hogy elhagyott az a férfi, akit szerettem. Ehhez hozzájárult még a beteges féltékenysége - már nyugtatóra van szükségem a munkahelyemen is -, + szembe kell néznem azzal, hogy "megöregedtem", ill. kiöregedtem. SZÖRNYŰ MAGÁNYOS VAGYOK. Nem vagyok már 18-35 év közötti nő, aki még bizakodva nézhet a jövő elé, nem járhatok a 10-en, 20-on évesek közé szórakozni. Nyugdíjas Klubba sem mehetek még. Ez a 40-es korosztály van a legrosszabb helyzetben. Most itt vagyok, 4 évet elpocsékoltam az életemből, titkon arra vágyva, hátha megjön az esze annak a férfinak, hogy kellene egy gyerek, stb. A biológiai órám vészesen ketyeg. Hajnalban (2-4 óra között) felriadok, ordíthatnékom van a magánytól, sírok, zokogok. Tanulnom kellene, mert kötelezővé tették a munkahelyemen, de egy sort sem tudok megjegyezni. 2 értelmes szót alig tudok kiejteni. Ebben az állapotban, főleg nem parancsszóra nem tudok nyitott lenni más férfiakra. Nézegetem a netes partnerkeresőket, de arról is csak a fájó emlék jut eszembe, amikor J-vel 4 évvel ezelőtt hasonló módon ismerkedtem meg. Tudom, türelemre, szeretettel való elengedésre, felejtésre, időre van szükség. A TV-t be sem tudom kapcsolni, nincs lelkierőm hozzá. Max. Müller Péter könyveire vagyok fogékony. Meggyaláztak, elvették az életkedvem. Nem tudom, hogy mikor tudok újra Önmagam lenni. Aranyos, minden emberhez kedves, nyílt, mosolygós nő. Mindezt tudatosan kiölte belőlem ez a férfi, ezért hagyott el, mert feltűnően táncoltam, a szemébe néztem mindenkinek, ha beszélgettünk, stb. Már nem merek, félek mindenkitől, nehogy másnak is olyan véleménye alakuljon ki rólam, mint J-nek és a barátainak. "Túl közvetlen vagy mindenkivel, néha úgy tűnik, szeretsz a középpontban lenni, stb." Pedig csak ritkán szóltam hozzá bármilyen témához, csak akkor válaszoltam, ha kérdeztek. Szóval, elhagytak, ártatlanul megvádoltak, nem tudom senkinek bebizonyítani, nem követtem el semmit még gondolatban sem, ráadásul abszolut küzdök a magánnyal, s ez utóbbit soha nem is gondoltam volna, hogy mennyire szörnyű érzés. Mindenki másként éli meg a saját magányát. Új barátokra nem nagyon tehetek szert, a munkahelyemen csak családos anyák, apák vannak, rohanás az egész életük. Nincsenek klubok, max. a könyvtár, ahol szintén egyedül olvashatok, netezhetek. Magam vagyok a gondolataimmal..., a fájú megalázó, ocsmány múlttal. Kétségbe vagyok esve a jövőt illetően.

#11 Törölt felhasználó 2004. 09. 09. - 13:10:07

Kedves Csilla, ha szüksége van egy jó pszichiáterre, az V. Kecskeméti 11., Pharmaproject Kft. címén dr. Somogyi Andreát javasoljuk, mivel esveqnek igaza lehet: ha egy kapcsolat ilyen durván ér véget, azt bizony megsínylelhette ön, az ártatlan fél is. De azzal nem érdemes foglalkoznia, hogy a volt barátja kezelteti-e magát (betegségtudat nélkül úgysem fogja) hanem minél hamarabb lezárja ezt a méltatlan kapcsolatot, annál jobb. Régi szerelmi-kapcsolatépítési tapasztalat, hogy vannak emberek, akik egyéniségük sajátosságai alkalmatlanok a boldog, tartós kapcsolatra, netán házasságra: a beteges, hisztérikus féltékenység mindenképpen kizáró ok, az ilyenektöl menekülni kell. Ez a férfi nyilvánvalóan egy éretlen, önző, sérült személyiség, és súlyos tévedés lenne azt hinnie, hogy akár a legáldozatkészebb szeretettel is képes lenne meggyógyítani. A szakember segítsége mellett olvassa el Popper Péter A meghívott szenvedély című könyvét, és meg fogja erősíteni abban, hogy nincs oka szégyenkezni, nem ön a hibás. Minden jót! HáziPatika szerkesztősége

#12 2004. 09. 09. - 11:43:32

Szia Csilla! Már olvastam a leveled, csak nem volt időm válaszolni. Lehet, hogy nem fogsz elsőre egyetérteni azzal amit írok neked, csak kérlek gondolkozz rajta. Szerintem. nem kell neked szégyenkezned. Ha te bele tudsz nézni a tükörbe és azt tudod mondani: igen, tiszta vagyok, nem tettem meg azt amivel vádolnak, nincs miért szégyenkezned. Így tehát nézetem szerint nem kell, hogy leszegett fejjel járj. Azt meg abszolút ostobaságnak tartom, hogy mindenáron be akarod bizonyítani a világnak, hogy nincs miért vádolnia. Nem kell ezzel foglalkoznod. Egyszerűen nem érdemes, Azért sem, mert a J-d már úgyis telebeszélte a fejüket, másrészről nincs miért. semmi közük hozzá, a véleményükkel meg nem kell foglalkozni. Majd az idő megmutatja a valóságot és mindenki számára ki fog derülni az, hogy majd ha másik kapcsolata lesz és ugyanilyan gondokkal fog küzdeni, hogy őbenne van a hiba. Előbb -utóbb úgyis kiütköznek a jellembeli torzulások. Akkor majd elgondolkodnak azon, hogy talán téged is igaztalanul vádolt. És egyáltalán nem szabad mások véleményétől, ítéletétől függeni, addíg amíg magad előtt nincs miért szégyenkezned. Legyen magadról világos és pontos értékitéleted. Ő minden bizonnyal segítségre szorul. De ez az ő baja. Ezt magának kell felismernie és segítséget kérnie. valószínűleg te már mondtad és akkor is falra hányt borsó volt. Amíg valaki maga nem akarja a gyógyulást, addig gyógyíthatatlan beteg. Én azt gondolom, hogy neked teljesen ki kell zárnod magadból azt, hogy adj más véleményére. Ahogy nekünk sincs közünk más életéhez, nekik sinvs a mienkéhez. Egyszerűen ne hallgasd meg ezt a témát, te se beszélj róla velük, űzd ki még a gondolataidból is. Zárd le végleg magadban ezt a kapcsolatot, nincs értelme. Ez egy döntés, csak el kell határozni. Nekem ez mindíg működiik. Viszont mindenképpen azt tanácsolom, hogy menj el pszichológushoz. Nem azért mintha azt gondolnám, hogy bármi bajod van, De azt gondolom, hogy nagyon megsérültél ebben a kapcsolatban. Ahhoz, hogy érzelmileg helyrejöjj, kell a segítség. És az a legjobb, ha ez egy idegen , ráadásul szakember. Én sem tudtam feldolgozni anyukám halálát és én is ugyanezt tettem. Pedig szerető férjem van. sok sikert kívánok neked és szép napokat. Várom a válaszod :d esveg

#13 2004. 09. 07. - 14:53:27

Szeretnék segítséget kérni az alábbi témában: Mostanában ért véget egy 4 éves kapcsolatom. Kicsit hosszadalmasan írom le a lényeget, tehát azok olvassák, akiknek idejük és türelmük van. Sajnos minden kedves ismerős, barát, rokon csak azt láthatja egy ügy végkifejleteként, hogy adott egy idegbeteg, pszichopata, rámenős, erőszakos, értetlen nő, aki – külső emberek nézete szerint – nem képes lemondani egy férfiről, inkább tönkreteszi saját magát és a környezetét. Odáig viszont kevés ember jut el, hogy elgondolkozzon, vajon e szerencsétlen, sajnálatra méltó nő miért viselkedik így, mi lehet kiborulásának oka? Netalán születésétől fogva gyenge idegrendszerű, vagy rossz családi körülmények között nőtt fel, vagy eleve komplett hülyének született, akit érdemesebb minél messzebbről elkerülni, kiűzni minden társaságból. Az már véletlenül sem jut eszébe senkinek, hogy ok nélkül senki nem cselekszik így, ami egy külső ember számára megbotránkoztatónak tűnhet. (Max. egy megjegyzés: ettől a nőtől jobb minél előbb megszabadulni örökre!) Bevallom, érzékenyebb, gyengébb vagyok egy átlag embertől, de azt egy pszichológus is jóváhagyja, hogy nincs olyan ember, akit ha évek óta kínoznak olyan üres, alaptalan vádakkal, amit még gondolatban sem követett el, előbb-utóbb kiborul. SAJNOS AZ ORVOSTUDOMÁNY JELENLEG MÉG NEM RENDELKEZIK OLYAN TECHNIKÁVAL, AMELLYEL RÁ TUDNÁ BIZONYÍTANI EMBEREKRE AZT, AMIT NEM KÖVETETT EL. (Márpedig SZJ. ezt várja tőlem, hogy emlékezzek, kivel csaltam őt, s ha nem megy, forduljak orvoshoz. Sajnos az orvos nem volt jelen egyetlen egy eseménynél sem, nem láthatott senkit, csak is olyan emberekhez fordulhatok, akiknek legalább egy morzsányi emlékük van a múltból.) És ha létezik olyan ember, aki minden áron rá akarja kényszeríteni valakire vallja be azt, amit nem követett el, az a valaki (SZJ) szorul orvosi kezelésre, nem pedig én. Az igaz, már odáig kényszerültem bevallottam töredelmesen azt, amit nem csináltam, pusztán azért, hogy az illető szembesüljön azzal a ténnyel, amit másokra akart erőltetni. Sokan nem értik, miért nem hagyom már az egészet, mindig csak veszekedünk. A „mindigveszekedések” alapját sem tudja senki felfogni: egyetlen egy dolog, ami engem ilyen viselkedésre kényszerít: a beteges féltékenység, a sok kitalált, nem létező alak, akikkel megcsaltam, stb. Minden másban nagyon jól összeillettünk, imádtunk egymást, de amikor elmentünk bárhová, barátokhoz, ismerősökhöz, ismeretlen tájra, soha nem látott emberek közé is, napok, hetek, hónapok múltán kaptam a pofonokat. (Azon viszont csodálkozom, ha szerinte minden barátjával, és másokkal is viszonyt folytattam, akkor miért állt velem szóba 4 évig? Sajnálatból vagy félelemből????? ) Azt sem tudom neki bemagyarázni, hogy fél éve igen is csak is miatta utazok – fáradtságot nem kímélve – Bp-re. Szerinte a vívó barátommal vagyok fél éve. Hol itt a logikai érzéke???? Minden hétvégét vele töltök, a munkahelyen megtalál, utána hetente egyszer edzeni megyek, majd otthon is a vezetékes telefonon elért. Azt is képtelen volt felfogni, hogy vele, az ő társaságában voltam és nem a vívó barátommal????? Igen, tudtam, hogy ez az alaptalan vádaskodás a rossz tulajdonsága, nem voltam köteles 4 évig tűrni, de Én legalább felmértem azokat a pozitiv emberi jó tulajdonságait is, amelyek mindig erőt adtak a kitartáshoz, bizalomhoz. Nem akartam megfutamodni egy ember elől, csupán mert van 1-2 rossz tulajdonsága, ami időnként elnyomja a jobbikat. Azt már csak sajnálni tudom, hogy SZJ soha nem értékelte, nem tudta, vagy nem akarta felfogni az én emberi jó tulajdonságaimat, mindig csak is a rosszat kereste, mi több, kitalálta. Azt meg különösen sérelmezem, hogy 4 év után nem tőle, hanem a barátaitól, édesanyjától kellett megtudnom, hosszas telefonálgatások, megalázkodások után, hogy Ő „szakítani akar velem”. Minden barátja, rokona erre próbálta sikeresen rábeszélni. Ahhoz már jogom nem volt, hogy megtudjam ki a felbujtó - SZJ –szavaival : „informátor”. Merthogy SZJ büszkén újságolta, neki szuper informátorai vannak, akiktől bizton tudja: nekem már Vívó barátom is van. (Mejegyzem: soha, semmilyen kapcsolatban nem voltam ilyen emberrel, se virtuálisan, sem való életben.) Úgy gondolom, egy 4 éves kapcsolatot egyenesen gusztustalan, gerinctelen dolog úgy lezárni, hogy ocsmány módon lehordunk, megvádolunk valakit, aki nagyon szerette őt. Skizofrénnek nevez, orvoshoz küld, hogy emlékezzek arra, amit ő kitalált, vagy hallott ellenem. Nekem nem mondta, hogy el akar hagyni, velem nem beszélte meg, csupán eltűnt 2 hétre. Én természetes dolognak tartom, ha valakit szeretek, és tudni akarom eltűnésének az okát, hogy elkezdem keresni, és ha nem elérhető a célszemély, próbálok olyan embereket kérdezni, akikkel utoljára együtt volt, akik közelében élnek. Csupán emiatt került sor a sok sms-re, telefonhívásra, nem pedig zaklatás céljából. (Ez utóbbi egyébként mindig is távol állt tőlem.) Nagyon sajnálom, hogy nincs olyan ember, aki merné elmondani, bizonyítani SZJ szemébe – legalább ezt az egy szilveszteri esetet – hogy nem kezdtem ki senkivel. Ha viszont valaki még is annyira félreérthette a nézésemet, szeretném ha a szemembe mondaná. Szerintem nincs is ilyen személy, csak kitaláció. Egyenesen gusztustalannak tartom azt is, hogy olyan hírek jutottak el: miszerint minden barátja utál, a viselkedésem miatt. Tudomásom szerint egyetlen összejövetelen sem kezdtem ki senkivel, nem sértettem meg egyetlen egy személyt sem. Igyekeztem mindenkivel barátságos, kedves lenni, főleg ha odajöttek hozzám és kérdeztek. Általában mindig csendes résztvevője voltam minden eseménynek. Nem tudok arról, hogy viselkedésemmel olyan közutálatra tettem volna szert, ami SZJ-vel való szakításomhoz vezetett volna. Azzal sincs senki tisztában, hogy nekem most 2 problémával kell egyszerre megküzdeni, nem csak arról van szó, hogy elhagyott egy férfi, mert jobbra vágyik, vagy esetleg már talált jobbat, hanem sokkal súlyosabb erkölcsi problémákról van szó. Gondolom minden ember foggal-körömmel harcolna az igazáért. Én már nem azért teszem, hogy visszaszerezzem őt, hiszen régen beláttam, ennél az embernél esélyem nincs, jobbra, másra vágyik, vagy nem jöttem be neki. Ám legyen, élvezze az örök függetlenséget. Viszont azt joggal várhatom, hogy annyira nézzen ő is meg más is EMBERNEK, hogy ne akarjanak rám erőszakolni olyan tetteket, amihez semmi közöm nincs. Ha viszont szó sincs szuper informátorokról, akkor abban kellene segíteni SZJ-nek, hogy menjen pszichológushoz, vagy ha még sem beteg és tudatosan így akart lerázni, egy kis emberségre tanítsa meg valaki. Bevallom, könnyebb úgy lerázni, megszabadulni valakitől, hogy eltűnök örökre szó nélkül – mondván, nem akarom megbántani, nincs kedvem vitatkozni -, de akkor sem állítom be azt az embert világra szóló KURVÁNAK – aki minden haverjával, ismerőssel, idegennel lefeküdt -. Ez nem emberhez méltó viselkedés. Azt hiszem soha sem fog kiderülni az igazság: mi volt ez? - félreértés, betegség, cukkolás, bosszúállás valaki részéről ellenem, vagy SZJ. aljas, gerinctelen kicsinálása gyengeségből, Csupán azért, mert szeretni mertem őt és gyáva volt szép szavakkal, kedvesen, emberhez méltóan lezárni egy kapcsolatot. Mocskos, hazudós, hűtlen, becstelen szerető képeként fogok élni emlékeiben. Nem adott alkalmat soha, hogy megbeszéljük, nem hitte el soha, hogy ártatlan vagyok, csupán annyit tudott mondani: nem vagyok kíváncsi a magyarázkodásodra, mindig is tudtam, hogy jó érzéked van a kurválkodáshoz.” (Csoda, hogy nem tudok csendben, diplomatikusan elbújni, elzárkózni? Nincs jogom keresni, kutatni, honnan erednek ezek az információk, nincs jogom megvédeni önmagam?) Még az legelvetemültebb bűnözöknek is jogot adnak az önvédelemre. Kihallgatnak tanúkat. Nekem nincsenek tanúim, illetve akik 1-2 esetnél jelen voltak, gyávák ahhoz – mondván nem akarnak beleavatkozni, ők nem láttak semmit, holott ott voltak - , hogy elmondják SZJ-nek: félreérted ezt a nőt, ne bántsd őt, semmi olyat nem tett, amivel gyanúsítod. Kevés az őszinte, és segítőkész ember. Vagy túl sokat várok. Önmagam pedig kevés vagyok egy ilyen makacs ember meggyőzéséhez. Mondtam, nem azért kérem, hogy legyen Jövőnk, - hiszen ez pszichiátriai kezelés nélkül úgy sem menne, se velem, se mással -, csupán az Igazamért, egy ember ártatlanságának bizonyításáért kérem. Nem várom el senki bocsánatkérését, csak egy tudatlan, ostoba ember felvilágosítását, őszinte szavakkal. (Tudom, az emberek nem szeretik a kritikát, a jobbító szándékút sem….) KÉREM, SEGÍTSEN VALAKI, MITÉVŐ LEGYEK? HOGYAN LEHETNE EGY EMBERT RÁBESZÉLNI ARRA, HOGY MENJEN ORVOSHOZ A BETEGES FÉLTÉKENYSÉGI ROHAMAIT MEGSZÜNTETNI? Én már fordultam az anyukájához, a lelki társához, a Hugához, a 20 éve tartó haveri társaságához. Mindenki elküld, és engem néz hülyének, engem küldenek orvoshoz, hogy gyógyuljak ki ebből a kapcsolatból, ne zaklassak senkit. Én tudom, hogy nem csináltam, nem tettem semmi olyasmit, amivel vádolna az illető. LEHET UTÁLNI AZ ÉRZELMI KITÖRÉSEIMÉRT, A HANGOS SZÓÉRT, A TÚLZOTT ŐSZINTESÉGEMÉRT, IGAZSÁGKERESÉSEMÉRT, DE AZÉRT MÁR NEM, AMIT NEM KÖVETTEM EL ÉS AMIT MOCSKOS, BEKÉPZELT, HIÚ, GYÁVA EMBEREK RÁM AKARNAK KENNI!!! Sajnos nem vagyok olyan előnyös helyzetben, hogy én rendelkezzem tanúkkal, Tanúi csak NEKI vannak ellenem. Egyik ilyen híres tanú nélküli esetem a Pisztácia: A Megasztár döntőt vetítették a tévében, SZJ éjszakás volt, otthon találtam egy csomag pisztáciát, amit előző nap együtt vettünk. Néztem a tévét, közben elfogyott a pisztácia egy szemig. Másnap SZJ rákérdezett, hol a pisztácia. Mondtam, TV-nézés közben bevágtam, és a hasikámban van. Erre ő 3 napra duzzogva eltűnt, arra hivatkozva, már megint átvágom, nem hiszi, hogy egyedül ettem meg, meg van róla győződve, hogy fent járt nálam egy pasi - véletlenül sem egy nő -. Egyedül voltam a lakásban, nincs tanúm, nem tudom bebizonyítani soha, hogy én egyedül voltam akkor. Ez a legszörnyűbb... Meg az is, hogy netalán akikkel összehoz, azok sem merik vállalni a felelősséget, hogy a szemébe mondják: J.-kám, Te egy nagy barom vagy! Senkinek nem jutna eszébe megvédeni önmagát, senki nem akarja letagadni, hogy velem volt. Ebből kifolyólag SZJ. joggal érezheti, hogy neki van igaza. Ez szörnyű!!! Ebbe fogok bedilizni! A lényeg, én és a Jó Isten tudja, hogy ártatlan vagyok, és jogom volna felütött fejjel járni a világban, büszkén. Még is leütött szemmel vonulok, megtörve, elfásulva, az összes szeretetet, szerelmet kiűzve belőlem. Üres, agytalan, érzelemmentes lényként vonszolom tehetetlen testem. Már nem érdekel a szeretet, hallani sem bírok a szerelemről. Nincs értelme szeretni, legfőképpen kimutatni senkinek e földön. Maximum az anyámnak, de felé sem tudok figyelmes, engedelmeskedő jó kislány lenni. Nálam a szeretet visszaütött, ellenségemmé vált. Lehet, hogy rosszul csináltam. Nagyon akartam, ezért elveszítettem. Előre is nagyon szépen köszönök minden hasznos tanácsot, vagy diagnózist akár az én esetemre, akár az ominózus férfi beteges hajlamára. Hogyan kell kezelni az ilyen embert???? Hogyan lehet rávenni, kezeltesse magát???? Hiszen 45 éves, de soha nem volt még ilyen hosszú sem élettársi, sem házassági kapcsolata. Bármikor előjöttem az összeköltözés, netalán gyerek, házasság témával, mindig durcásan, ellenem kitalálva érveket napokra, hetekre eltűnt.

#14 2004. 09. 04. - 12:47:17

SZIASZTOK! csilla téged külön köszöntelek, sokat gondoltam rád. Csatlakozzatok az ALAKOHOLIZMUS BETEGSÉG.....című témához. Biztos vagyok benne, hogy Moyra sok hasznos, életmentő tanáccsal el tud látni titeket. mindenképpen tudja, hogy kihez-kikhez forduljatok segítségéért és ráadásul tudja mit beszél. Találkozzunk, kapcsolódjatok be a beszélgetésbe :d üdv Esveg

#15 2004. 09. 04. - 11:16:53

Szia, sajnos nem tudom miben tudnék segíteni, jelenleg én is óriási segítségre szorulnék. Most keresek egy jó pszichológust. Talán ha bővebben kifejtenéd, miben kérszt segítséget....

#16 jageranti 2004. 09. 03. - 20:43:05

Szia Vacsi en uj vagyok e-teren vilagosits fel milyen ez a weboldal,bocsi nem tudok ekezetet irni nem fussa magyar billentyure nekem szuksegem van seggitsegre ! Kerlek seggits! :@

#17 2004. 06. 20. - 09:41:16

Porszem! Hova lettél? Ha nem jelentkezel kénytelen leszek valami viccet küldeni neked!!! Jó a névválasztásod. Te vagy a csepp a tengerben, vagy a porszem a sivatagban? Tetszik mindenesetre. ;)

#18 2004. 06. 15. - 22:17:03

a viccet ismerem, nem baj ha most momentán ez jutott eszedbe. ;) Én most éppen nem is tudom, hogy mit keresek a gép előtt. Ilyenkor már nagyon aludni szoktam. de csak írj! Most megyek, mert a csincsillánk hőbörög, gondolom egyedül érzi magát. esveg

#19 porszem2 2004. 06. 15. - 22:10:32

Nem vagyok egészen biztos, hogy mindezt jókor és jó helyen mondtam el neked? Ha rosszul tettem, sajnálom.

#20 porszem2 2004. 06. 15. - 21:52:43

Persze, hogyne akarnék, beszélni veled? Figyelj: A házasságkötő teremben lévő fiatal pár nőtagja súgja a friss férje fülébe: én már alig várom az estét. Mire az ifjú férj: Neked is úgy szorít a cipőd?


  • 3 Oldal +
  • 1
  • 2
  • 3
  • A téma zárva.

Szponzorált hirdetések

Topik megosztása: