Házipatika fórum: Lélekgyógyászat - Házipatika fórum

Ugrás a tartalomhoz

hirdetés

Szponzorált hirdetések

  • 3 Oldal +
  • 1
  • 2
  • 3

Lélekgyógyászat

#21 2004. 06. 15. - 16:34:46

Szia VaCsi és neked is Porszem! Benéztem, szégyellem de elkeveredett a kódom és képtelen vagyok ilyesmit megjegyezni. Csilla! Hogy vagy? Örülük az új munkahelyednek! :d Jól alakulnak a dolgaid? Végül összeköltöztél anyukáddal? Írj ha tudsz és te is Porszem ha akarsz

#22 porszem2 2004. 06. 10. - 08:55:13

Szia VaCsi! Nagyon örülök a pozitív válaszodnak, csak így tovább! Ugye van szép dolog az életben, csak kell tudni észrevenni. További sok sikert kívánok Neked. Engem is földobott, amit nekem írtál. {H}

#23 porszem2 2004. 06. 09. - 21:56:33

Szia VaCsi! Kösz a sok jó hírt. Nagyon örülök ezeknek. Máskor is ilyenekről írj nekem. Ha egyszer valami beindul! Meglásd, jót erezményez Neked és környezetednek egyaránt. Csak így tovább! Ne hagyj ki benünket a sok jóból! Negatív eseménye nagyon sok embernek van, bölcs voltál, amikor ezekről nem írtál. Én is a jót szeretem, és mindig csak azt keresem. Örülök, hogy rád találtam. Írj máskor is a veled történt jóról! Boldogsággal

#24 2004. 06. 09. - 11:36:58

Szia Porszem! Köszönöm az érdeklődésed, az hiszem, mára tudok egy-két pozítiv dologról is írni: Pl: új munkahelyem van, ami nagyon érdekes munka, belátást nyerhetek más emberek életébe, hogyan tudott kisiklani, hol rontották el, mivé válik egy házasság, stb. Azt hiszem a párommal is jobb a helyzet így, hogy csak hétvégenként találkozunk. Ugyanis elköltöztem Bp-ről, de hétvégenként visszajárok. Szóval, egy kicsit jobb a helyzet. A rossz dolgokról most nem írok, kevés az időm, nincs internetezési lehetőségem otthon. (Pld. ez nagyon rossz) :$ Vacsi

#25 porszem2 2004. 06. 08. - 17:53:33

Helló VaCsi! Leveledet olvasva szántam magam egy méltatlan vagy általad méltatható válaszra! Rengeteg negatív dologról írtál (megismeréséhez kattints az előzmény kifejezésre), de mond, vagy írd, van mára már valami pozitív is?

#26 2004. 02. 03. - 16:05:49

Sziasztok! Annyira, de annyira örülök Csilla, hogy jelentkeztél és jól érzed magad. Bár nem ismerlek, de sokat aggódtam érted. Nehéz a problémákkal időnként megküzdeni igaz?Én is azt gondolom, hogy gondold meg anyukáddal való összeköltözést. Jól fontold meg. A fogad remélem, hogy jobban van és most hamarabb írsz, esetleg bővebben-többször tudunk beszélgetni. Sok sikert a döntéshez. Ildikó ;)

#27 austen 2004. 01. 27. - 10:18:53

Csilla, nagyon örülök, hogy jelentkeztél, tehetnéd gyakrabban is!!! A fogfájás kínos, de elmúlik, fel a fejjel, addig jó, míg ennél nagyobb baj nincs!!! Ezek szerint nagy döntés elött állsz. Nagyon gondold meg, amennyit írtál az anyukáddal való kapcsolatodról, hozzáköltözni semmiképpen nem tenne neked jót. És nem lehetne ott bérelni egy kis lakást vagy egy szobát? Talán még olcsóbban is megkapnád egy kisvárosban, mint Pesten, és hát felnött nő vagy, szükséged van önálló élettérre. Ragaszkodj ahhoz, amit ebben már eddig elértél, szerintem nem lehetetlen, bárhol találsz albérletet, a keresetedböl ki is tudod fizetni, és megérné a nyugalmad, a magánéleted, nem? Sok sikert, és nagyon örülnék, ha gyakrabban írnál, ide vagy a beszélgessünkbe! Hátha ez a virtuális baráti kör is tudna tenni azért, hogy a kis nőstényfarkas élete ne legyen annyira magányos és monoton!!! Ne tűnj el, légy szives!!!! Austen.

#28 2004. 01. 26. - 16:52:32

Szia, nem vesztem el, csak sokat dolgoztam, rengeteget sírtam a fogfájásaim miatt, kivésték, kalapálták a bölcsesség fogamat, betömtek egy rágófogamat, ami tegnap óta ismételten eszeveszetten tombol, én meg a fájdalomtól..... Pasi ügy: 30-adjára is felmelegítve decemberben, majd januárban ismét szakítás, immár 3. hete. Most kaptam egy új állásajánlatot, de nem Bp-en, hanem otthon, vidéken, ami azt jelentené, hogy anyukámmal kellene ismételten kisded módra élnem egy 1,5 szobás lakásban. Hmmm. A munkahely tetszene, de a hazaköltözés nem. Viszont itt sem érzem már jól magam Bp-en. A régi barátoktól eltávolodtam az új munkahelyem miatt, új barátságokat pedig még nem tudtam kötni. A lényeg: köszi az aggódást, nem vesztem el, nincs semmi baj, alkohol szintemet sem növeltem, sőt, ellenkezőleg.... Élem a kis monoton, magányos nőstényfarkas életemet. Szia, és köszönök mindenkinek mindent. Cs.

#29 2003. 11. 20. - 15:42:24

írtam Neked a Beszélgessünkben Hány témában vagyok még érintett? Magam sem tudom!

#30 austen 2003. 11. 20. - 15:41:08

Ez nagyon szép, hogy "tartozunk egymásnak egy kis eredménnyel"! Így lehet a barátság, még a virtuális is inspiráló... ez nagyon tetszik. Sok sikert! Remélem, összefutunk még, itt is, másik klubban is.

#31 2003. 11. 20. - 15:17:16

Igen a fogyi-klubra gondolok. Igazából bennem sincs meg az a fajta elszántság, amivel ők rendelkeznek. Viszont elkezdtem levelezni előszőr ott, majd emailon keresztül valakivel, aki sokat buzdít, ennek köszönhetően jobban odafigyelek az evésre, igyekszem időnként tornázni és fogytam is már valamennyit. Úgy tűnik, hogy van értelme. Most úgy gondolom, hogy kölcsönösen tartozunk egymásnak egy kis eredménnyel. Igen, tudom, nem kell hisztériás rohamot kapni egy sörtől. Az eszem tudja, a többit pedig igyekszem kordában tartani. Nagyon sajnálom, hogy Csilla nem jelentkezik, nagyon aggódok érte. Remélem nem történt semmi baj. Majd benézek a beszélgessünkbe. Ildikó

#32 austen 2003. 11. 20. - 10:43:43

Bocs, hogy néhány napig nem jelentkeztem, de nagyon sok munkám volt. Mit értesz "dundi lap" alatt, a fogyi-klubot? Én is érintett volnék, de oda ritkán nézek be, mert most nem érzek magamban elég erőt ahhoz, hogy egy szigorú kurát végigcsináljak, szóval hozzám képest túl elszántak az ott fogyizók. Én a Beszélgessünk!-be szoktam írni, ott egy nagyon kedves társaság gyült össze. Nézz be te is, örülnénk neked! Visszatérve édesanyád problémájára: szerintem az alkoholizmus egy lassú öngyilkosság, ugyanaz a kategoria, tudják az érintettek is, hogy önpusztítás, amit művelnek. Talán emiatt utasította el anyukéd a segítséget, hogy túl legyen rajta... ez iszonyú és egészséges idegrendszerü ember számára felfoghatatalan, de nem is kell, hogy értsd, gondolj úgy rá, mint aki súlyos betegségben szenvedett! Semmiképpen ne emészd magad, hiszen nem tudtatok volna rajta segíteni! Ez a legrettenetesebb, ezt a tehetetlenség, de igy van: csak azon lehet segíteni, aki maga is akarja! A gyerekeknek valóban joguk van tudni, hogy az alkohol miatt veszítették el mamájukat, hátha ez visszatartja öket attól, hogy saját életükben ezt az utat válasszák. De, bár nehéz egy ilyen veszteség után, de tudnod kell azt is, hogy nem minden italfogyasztás alkoholizmus, úgyhogy ha a férjed egy jó vacsora után meginna egy sört, hagyd, váljék egészségére! Csak a napi rendszeresség, a görcsös függőség veszélyes, ez még messze nem az a kategoria. Minden jót, és jelentkezz, ha tudsz!

#33 2003. 11. 14. - 21:19:35

Szia! Igen, lehet,hogy természetes reakió, de a férjem zokonveszi ha szeretne meginni egy sört és az nekem nem tetszik. Persze igyekszem nem kinyilvánítani, több-kevesebb sikerrel. Tudod számomra mi volt a legrosszabb? Én is anya vagyok és nem tudom elképzelni, hogy mi a gyerekei ennyire nem számítottunk már. Aznap reggel beszélt a munkatársával telefonon, aki azt ajánlotta, hogy küld mentőt. Anyu erre azt válaszolta, hogy nem kell, mert már úton van az orvos és a hugom. Nem volt igaz. Érted? Ő akarta így, elutasította a segítséget. Ez érthetetlen a számomra. A környezetemben elég sok ember iszik. Kinek nem ugye? De a nők felbőszítenek. Én nem megráznám, hogy ébredj, én ordítanék legszívesebben. Egyébként én megmondtam őszintén a nagyobbik gyerekemnek az igazságot. Úgy éreztem, hogy muszáj. A kicsi, ő még kicsi. De egyszer ő is megtudja majd az igazat. Nem szégyeljük őt ezért, nem vetjük meg, szerettük, de ezt joguk van tudni megfelelő tálalásban. Én a dundi-lapot látogatom, az érint. Véletlen, hogy benéztem ide és nem tudtam megállni, hogy írjak? Remélem kellemes volt a hétvégéd! Ildikó

#34 austen 2003. 11. 14. - 17:06:17

Igazad van, ne is csodálkozz rajta! A veszteségeinket feldolgozni nagyon nehéz, és amit az alkoholnak köszönhetünk, szerintem még nehezebb, mintha valakit önhibáján kivül, valami külső ok miatt (betegség, baleset) veszítünk el. Ráadásul mindig benne munkál a családtagokban az a félelem, hátha örökölni lehet a hajlamot, vagy a körülmények bennük is kiváltják azokat a reakciókat... képzelj el pl. egy családot, ahol az anya májcirrózisban halt meg, és a négy lánya négyféleképpen próbálta ezt feldolgozni. Akadt, aki szinte tökéletesen ugyanarra az útra lépett, mint az anya. A másik a vallásba menekült. A harmadik gondosan takargatja önmaga előtt is a férje alkoholizmusát, a negyedik meg, mint te, szinte görcsösen vigyáz arra, nehogy valamelyik felsorolt rossz irányba induljon el.. Nem beteges ez az elutasítás, hanem természetes reakció, és vállalható is szerintem az előzmények után. Örülök, hogy ilyen őszintén beszélhetek veled erről. Hétvégén nem vagyok gép mellett, de hétfőn benézek. Jó hétvégét!

#35 2003. 11. 14. - 16:25:27

Szia! Mi‚rt gondolom azt, hogy mi akik emiatt vesztettek el valakit, mi is segĄts‚gre szorulunk bizonyos szinten? Bennem olyan sok a k‚rd‚s, amire senki sem tud v laszolni.Van egy bar tn‹m aki m r 2 ‚ve nem iszik. El‹sz‹r az Anonim Alkoholist khoz j rt, most Isten vezegeti az Łton. Š sem tudta elmagyar zni nekem. Sokszor Łgy ‚rzem, hogy m r beteges az alkohol-elutasĄt som. Csilla! V runk, jelentkezz! Ildik˘

#36 austen 2003. 11. 14. - 10:18:27

Kedves Ildikó, én is szívből köszönöm Csillának címzett soraidat. Mélyen átérzem, amit írtál, mert én is elvesztettem édesanyámat, pedig még soká-soká élhetett volna... És rettenetes érzés látni, hogy futnak a vesztükbe számomra kedves emberek azóta is, köztük családosok is. Legszívesebben megfognám, jól megráznám őket, hogy térjenek észre, nézzenek fel a problémáikból, mert semmi nem számít, csak az élet.... Nagyon aggódom Csilla miatt, mert már egy hónapja nem jelentkezett, és sajnos, semmi mód nincs arra, hogy megkeressem. Kérem őt, hogy írjon mielőbb!

#37 2003. 11. 13. - 20:27:03

Kedves Csilla! Engedd meg, hogy megosszam veled a történetemet. 3 éve, amikor még csak 30 voltam, a hugom (20 volt akkor)magánkívül, sírva-ordítva hívott fel, hogy meghalt az édesanyánk. Egyszerűen elvérzett, mint olyan sok alkoholista. Fiatal, 47 éves, diplomás nő volt. Nem tudom,mikor kezdett inni,1-2 pohárral indult gyerekkoromban. A problémáit akarta enyhíteni. Mindíg nagy tartással csinálta, sosem láttam részegen, sokáig nem is gondoltuk, hogy alkoholista. Teljesen tönkrement az élete, elvált, bár apukánk mindent megtett, titkolta, de a halála után kiderült, hogy súlyos anyagi gondok is gyötörték. A halála előtti napokban rengeteg embert felhívott telefonon, barátokat, jó ismerősöket és engem, a lányát. Elbúcsúzott. Itthagyott mindent és egyedül, magányosan távozott ebből a világból, borzalmas fájdalmat hagyva maga után. Másfél évembe került mire valamennyire feldolgoztam, de most, hogy Neked írok, megint könnyezek. Nem tudom megérteni és elfogadni, hogy hogyan lehet fontosabb, erősebb az ital utáni vágy a barátoknál, családnál, gyerekeknél. Az alkohol elvette tőlem az anyukámat, a gyerekeimtől a nagymamát. Ez nem segít, ez nem old meg semmit. EZ A POKOL! Annak, aki teszi és annak aki szereti őt. Nem vette észre azokat az embereket akik szinte kiabálták, hogy: itt vagyok, szeretlek, segítek ha engedek. Ő nem engedte, beszélni sem volt hajlandó róla. Kérlek, könyörgök Neked és mindenkinek, aki a pohár után nyúl: NE TEDD, KÉRLEK. Akarj élni és megtalálod a megfelelő segítséget és hidd el az élet mégsem olyan rossz. 33 éves vagyok, most jutottam el oda, hogy alkalmakkor már meg tudok inni egy pohár italt. Eddig képtelen voltam rá. Utáltam, rettegtem, hogy én is az leszek. Nem találta a megoldást, nem hitte már, hogy szeretik, hogy fontos lehet még valakinek is. De az volt!!!!!! Te is az vagy! Értékes vagy, fontos a barátaidnak, szeretteidnek. A problémád egy nagy hegyként meredezik előtted és mindezt eltakarja előled. Nem tudom hol vagy, nem tudom ki vagy, de fontos vagy nekem is és fontos számomra a sorsod, az életed. Kérlek, írj, várni fogom a válaszod. ha akarod akár mindennap írok. Ildikó

#38 austen 2003. 10. 13. - 14:30:00

Remélem, jobban vagy és jól telt a hétvége! Ma korábban el kellett mennem, de holnap jövök, és tudok válaszolni ha írsz. Minden jót!

#39 austen 2003. 10. 10. - 15:34:30

Össze fogjuk hozni a beszélgetést! Addig pedig ezen a fórumon beszélgethetünk, igaz, csak hétköznap, mert otthon nincs internet. Fel a fejjel, a hétvégén sétálj egy nagyot (a Moszkva térről szoktak indulni túrák szombat-vasárnap reggel), hétfőn pedig jelentkezz! Most már elköszönök mára, vigyázz magadra! A.

#40 2003. 10. 10. - 14:57:27

Kedves Jótanácsadóm, Nagyon köszönöm a részletes, igen bőséges válaszokat. Azt hiszem enyhített a sírógörcseimen, és segített abban, hogy pont ma ne haljak meg. Bár életcélom, életkedvem nem jött meg, de legalább ...... Azt hiszem, felhívom azt a számot, amit adtál. Várom értesítésed, mikor tudnék személyesen ebbe a klubba elmenni, beszélgetni. Köszönettel: V.Csilla


  • 3 Oldal +
  • 1
  • 2
  • 3
  • A téma zárva.

Szponzorált hirdetések

Topik megosztása: