Házipatika fórum: Depresszió - Házipatika fórum

Ugrás a tartalomhoz

hirdetés

Szponzorált hirdetések

  • 34 Oldal +
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • Utolsó »

Depresszió

#41 aranyosnik 2012. 05. 24. - 09:40:36

sziasztok! ha érkezett válasz a szorongok.hu-ról akkor annyit megosztanátok velem itt, hogy érdemes-e oda írni?....nem igazán bízok már az ilyen oldalakban...kb olyan mintha mindenkinek ugyanazt a választ adnák...

#42 reka_ri9 2012. 05. 23. - 13:42:45

Igen én használtam már ilyet, amit nemrég olvasgattam és szerintem hasznos és kimerítő válaszokat adtak az ez az oldal: www.szoronok.hu

#43 lightsun 2012. 05. 23. - 12:30:48

reka_ri9, Volt már egyébként hogy 'névtelenül' írtál így szakembernek? Ha igen melyik oldalon? Tudott segíteni?

#44 reka_ri9 2012. 05. 23. - 10:00:08

Valóban és ha online írsz orvosoknak akkor azt névtelenül is megteheted, nem kell, hogy tudják ki vagy. Nekem ez nagyon sokat segít, hogy teljesen őszintén bármit elmondhatok, nincs belső kényszerem, hogy visszafogjam magamat.

#45 lightsun 2012. 05. 23. - 09:52:42

Szia, Először is fontos hogy tudd, nincs olyan hogy 'engem senki nem ért meg', hidd el nagyon sokan ugyanebben a cipőben járnak, többen mint hinnéd! A másik, hogy sose szégyelld ha bármilyen problémád van, sose érezd azt hogy 'gáz' erről beszélni, akár barátok, akár szakember előtt! Kezdésnek az is jó hogy az interneten írsz erről, meg hogy felismerted hogy gond van ;) Egyébként az interneten is elérhetsz szakembereket, csak ha nekik írsz, fogalmazz pontosan, gondold végig alaposan hogy mit akarsz írni, mert csak így tudnak segíteni!

#46 ariamontgomery 2012. 05. 15. - 20:32:14

Szia! Pedig létezik, jól van beírva, nem értem, mi baj lehet. Itt egy másik e-mail cím: slovesmusic@citromail.hu :)

#47 babi58 2012. 05. 15. - 13:45:03

Szia! Írtam privit neked. Azt írta ki a gép, hogy hibás az email címed. Így nem tudtam elküldeni neked. Tudsz adni egy létező email címet?

#48 ariamontgomery 2012. 05. 14. - 17:42:04

Sziasztok! Nem tudom, depresszióban szenvedek-e, nem voltam orvosnál, de úgy gondolom van valami 'bibim'. Állandóan ingadozik a hangulatom, egyik nap boldog vagyok, és szépnek érzem magam, a másik nap pedig a tükörre köpök, és magányban fuldoklom. Regényes, de ez a helyzet. Többször vannak rossz napjaim. Az ok, amiért írok az az, hogy elkezdtem aggódni, ugyanis egyre többször forgatok öngyilkos gondolatokat a fejemben. Hála Istennek, józan vagyok, tehát még kérek segítséget, és hiába tudom, hogy nem tenném meg az öngyilkosságot (az ember gyáva), mégis jobb normálisan élni. A problémám nagyon összetett, leginkább a szüleimmel kapcsolatos. Egyébként 18 éves lány vagyok, most érettségizem. Apukámmal sosem volt jó a kapcsolatom, mert mindig lenézett, és teljesen egy alárendelt rongyként kezelt kicsi korom óta. Már 5 évesen szembe jöttek velem a "semmirekellő, here, szarházi, béna" kifejezések, tehát ki lehet következtetni, hogy nincs sok önbizalmam. Tényleg az vagyok, amit belém sulykoltak. Béna vagyok, figyelmetlen, és még lusta is. Nem hibáztatom magam, mert tudom, hogy a kisgyerek másol, és az apám a világ leglustább embere, képes volt a munkahelyéről is fondorlatosan távozni, hogy egész nap a kanapén feküdjön, és ennek már 4 éve. Anyukámat és engem is kikészít, sokszor nekimentem már, kést is ragadtam rá, de csak meg akartam ijeszteni, nem akartam bántani. Ráadásul mindenfélét hazudozik rólam anyáról, őt meg a háta mögött minden kurvának elhordja. A lustaság meg borzalmas, nem tudok belőle kikerülni, olyan, mint egy nyúlós nyálréteg. Hiába tudom, mi a dolgom, annyi hibám van, amit meg kell változtatnom, hogy megijedek és inkább hozzá se fogok, csak gépezek, tévézek és vagyok. Az idegrendszerem gyenge, szintén örökletes az apai ágról, a mamám teljesen kettyós szegény, apa pedig apró dolgokért (pohár eltört) a falhoz nyom, vagy leszorítja a nyakam, ha visszabeszélek, pedig szerintem ez normális, ha az ember tinédzser. Nálam a gyengeség úgy jön le, ahogy apánál, nekimegyek anyukámnak, minden ocsmány szót alkalmazok rá, megütöm, és utána nagyon fáj, mert nem akarok neki fájdalmat okozni, de ő is ideges, és lekiabál, mert nem csinálok meg ezt-azt a lustaságom miatt, én meg erre bekattanok, hogy velem nem beszélhet így senki, és kész a gond. Ha nemet mond valaki, az a legrosszabb. Egyszer az egyik barátnőmnek kicsavartam a karját, mert nem akart elmondani valamit. És puszta dühből. Sokszor a falat rugdosom, sokat sírok, utálom magam, aztán meg mindenki mást, és elég volt már nagyon ebből az egészből. Sose volt igazi barátom, akivel ezt megbeszélhettem volna, még nem jártam senkivel, és nem azért, mert ronda vagyok, mert nem vagyok olyan iszonyat ronda, csak nem tudok kezdeményezni. Ráadásul általánosban 7 éven keresztül csúfoltak az elálló füleim miatt, amit 9.-ben meg is műtettem, mert pánt nélkül nem mertem kilépni az utcára. 10.-ben találtam egy jó barátnőt, de egy év múlva csúnyán széttörte minden illúziómat, ami újra visszalökött az önsajnálatba és a negativizmusba. Ne haragudjatok, hogy mindent ömlesztve adok, magam is zavarosnak találom, de hát ha egyszer zavaros az agyam, onnan más nem jöhet ki. Anyukámmal mindig is úgy voltam, hogy ő volt a jóisten, amit ő mond, az úgy van, okos, és sosem hibázik. Pszichológiába való belemerülésem nyomán kiderült, hogy elég sok hibája van, és elvesztettem benne a hitemet. ÖRDÖGI KÖR EZ AZ EGÉSZ. Lusta vagyok, így ordít velem, én megütöm, mert ordít velem, aztán így tovább. És sok dolog fáj még vele kapcsolatban, például mikor apa nagyon megvert, odajött hozzám, hogy miért kell nekem visszapofázni, amiben tök igaza van, de nem ezt várod el az anyádtól, hogy a realitást vágja a fejedhez, amikor épp elvert az apád egy kis semmiség miatt (csak kijavítottam, amit mondott). A helyében én megsimogattam volna a fejemet, és megvigasztaltam volna engem. És apával nem mer kiabálni, mert ugye bekattan, és nem lehet véleményt mondani, mert ebben a rohadt otthonban senkinek sincs soha igaza, de legfőképpen nekem nem. Unom már, hogy hülyeként kezelnek, ez nem a középkor. A legújabb dolog, ami végülis kiváltotta azt, hogy billentyűt ragadjak, az az érettségivel kapcsolatos. Lustaságom miatt nem tanultam sokat. Okos vagyok, nem dicsekvésképpen, de jó eszem van, csak többet kihozhatnék magamból, ha tanulnék, SOKKAL TÖBBET. Az idei érettségik amúgy is nehezek voltak, szóval nem szerepeltem túl fényesen. Az angol megy a legjobban, emelten elvárta anyukám meg az angoltanárom a 95% felettit, én is magamtól, de lehet, csak a 90 lesz meg, és anyum ezért kiakadt. Az is hozzájött, mint ahogy ő mondta, hogy semmit se vettem neki anyák napjára, ami külön vicc, mert ha veszek valamit, azt le se szarja. A bonbont továbbadja, a virágra rá se néz. Ha valami megvan, az fel se tűnik neki, de ha nincs meg, indul a kritika-program, és ez mindennel így van, ami velem kapcsolatos. Apánál elfogadja, hogy idegbeteg, és úgy kezeli, hogy nyugodtan beszél hozzá, de rólam is tudja, mégis lekezel, és ezzel kiváltja a dührohamomat. Ma odamentem hozzá, mert flegmán beszél velem 4 napja, hogy miért van ez, és teljesen bunkón válaszolt, kinevetett, mikor elsírtam magam, én meg erre leképmutatószaroztam, megütöttem, és megfenyegettem, hogy baltával fogok az ágya mellé állni. És FOGALMAM NINCS, hogy miért mondok ilyeneket! Nem akarom bántani, isten mentsen, és ez az, amiért ennyire eltávolodtunk egymástól. Megértem őt is, de ha beszélnék vele, csak hozzávágom,ami eszembe jut. Nagyon félek, hogy egyszer valami szörnyűt teszek, kérem, ha valaki tud, írjon véleményt, vagy hozzászólást, bármit, amit segít! Még egyszer elnézést, hogy zavarosan, kuszán írtam mindent. Csak gépeltem, ami eszembe jutott. Azt is jó néven venném, ha valaki nyitna felém, és beszélgetne velem egy kicsit, és ha valaki engem értene meg, nem az anyukámat vagy az apukámat,mert őket én megértem, csak engem senki az égegyadta világon. Köszönöm! :)

#49 2012. 03. 30. - 17:57:38

Szia Sylvia, felajánlom a barátságom ha elfogadod. Beszélgethetünk bármiről, lényegében adjunk esélyt magunknak a jobb, boldogabb életre

#50 2012. 03. 30. - 17:46:38

Szia eclipse86! Ha lenne esetleg kedved köthetnénk barátságot. Nemtudom, hogy elérhető vagy-e még. Igyekszem segíteni mindenkinek legalább is szeretnék. Ha úgy érzed egyedül vagy, egy baráti beszélgetés,felbecsülhetetlen és erőt ad .

#51 vfalud 2012. 02. 09. - 15:11:31

Sziasztok! Szeretném Nektek felajánlani a segítségemet, pszichológusként dolgozom egy magánpraxisban. Rendelőnkben jelenleg jópár vizsgálat folyik, ezért írok nektek is, hátha valaki közületek élne a lehetőséggel: a klinikai kutatások iránt érdeklődőket nagyon kedvezményesen megvizsgáljuk, terápiás javaslatot adunk számukra. Sokak számára az antidepresszánsok szedése a kezelés egyik fő pillére. Előfordul, hogy a gyógyszer szedése mellett bizonyos tünetek fennmaradnak, vagy lehet olyan a betegség, ami nem reagál a megszokott terápiás protokollokra. A klinikai kutatások az új terápiás lehetőségeket keresik és vizsgálják, a maradványtünetek csökkentésére fókuszálnak. A depresszió tüneteinek enyhítésére és kezelésére van lehetőség! Hívjatok: +36 20 9 345 090

#52 malna15 2012. 02. 08. - 18:02:28

sziasztok! azt gondolom,hogy depressziós vagyok. honnan tudhatom,hogy valóban az vagyok e? kihez fordulhatok,ha tényleg így van? akiknek elmondtam,hogy lehet hogy az avgyok,miért tartanak bolondnak,miért mondják azt,hogy ez nem így van?

#53 fb_sylvia 2012. 02. 03. - 11:23:29

Szia! Remélem jól, vagy jobban vagy. ha van kedved beszélgetni a témáról egy nővel aki hasonló cipőben jár akkor irj. msn cimem: szurdok13@citromail.hu

#54 fb_sylvia 2012. 02. 03. - 11:18:29

Szia! remélem jól, vagy jobban vagy. Ha van kedved velem beszélgetni: msn: szurdok13@citromail.hu

#55 fb_sylvia 2012. 02. 03. - 11:12:30

Szia! Nagyjából rendeződtek a dolgaid? Remélem, hogy igen. Üdv, Szilvia.

#56 fb_sylvia 2012. 02. 03. - 11:11:29

Sziasztok! Szükségem lenne "barátokra" akivel tudnék beszélgetni erről a betegségről. Jelenleg nagyon a mélyponton vagyok, és nincs senki sem akivel tudnék beszélni. 38 éves nő vagyok, szerencsére vagy sem, de nincs gyermekem... Gyógyszert nem szedek rá, mert én is úgy gondolom sok emberrel együtt hogy azok a gondokat- a depr kiváltó gondokat- nem oldják meg, igaz a körülményeken valamelyest tudnak segíteni. Nekem egy kiadós sírás, vagy a kutyám tud segíteni. Apám is beteg, 40 éve, tehát örököltem sajnos. A legrosszabb persze nemcsak a hangulat változás és az alvás zavar, hanem ha már kinnt is mikor egy enhye pánikrohamot kell átvészelni. És persze a másik legrosszabb az hogy nagyon tud fájni legbelűl. Ha valaki kedvet, erőt érez néha-néha egy jó kis beszélgetésre egy amúgy vidám nővel akkor vegyen fel mns címem: szurdok13@citromal.hu

#57 fb_reni 2012. 01. 31. - 21:46:21

Sziasztok! Végzős pszichológus hallgatóként szeretném szakdolgozatom megírásához segítségeteket kérni. Kutatásomban arra keresem a választ, hogy ezek a zavarok milyen hatással vannak a közeli hozzátartozókra különös tekintettel a gyermekre. Vizsgálatomhoz 20-30 éves egyéneket keresek, akiknek amikor 13-17 évesek voltak egyik szülőjénél mentális betegséget diagnosztizáltak. Az egész nem tart tovább fél óránál. A legjobb egy személyes beszélgetés lenne, de ha nagyon kényes a téma emailen keresztül is át tudom küldeni a kérdéseket, teszteket. Jelentkezés: rossurenata@gmail.com Köszönöm!

#58 rebeca 2011. 10. 19. - 14:43:55

Kedves Fórumozók! Szíves figyelmetekbe ajánlom a következő ingyenes oktató videót: http://vimeo.com/26980911 A depresszív hangulat (depresszió) kiváltó konfliktusai Nézzétek meg figyelmesen! ÉRDEMES! És gondolkozzatok el rajta. Üdv., Rebi

#59 totem70 2011. 10. 08. - 05:03:12

Kedves vizsla!Most aztán tényleg padlón vagy úgy látom!Ha beleolvasol a pákbetegek fórumába egy két oldalt láthatod hogyan élünk,szenvedünk,rengeteg bajjal a nyakunkba és mégis csináljuk tovább!Vannak itt nagymamák,anyósok,egyedülállók ,különböző emberkék és csináljuk lökdössük vigazstaljuk egymást!A halál nem megoldás!Sokszor elkeseredünk de mindig folytatjuk!Keresni kell egy jó kórházat befeküdni egy elvonó kúrára!Láttam anyukámat amikor végigcsinálta!Eleinte én jártam látogatni,utána hétvégkre hazajöhetett!Először szégyellte magát,de amikor szembesült vele,hogy mérnök,újságíró hivatalnok,óvónő és még sok értelmiségi volt vele egy csoportba akkor megnyugodott és elfogadta hogy ez a betegség sem válogat!A végén kikapcsolódás lett belőle,mert jól érezte magát a sorstársak között a foglalkozásokon!Én azt tanácsolom ne add fel,!!!!!

#60 vizsla 2011. 10. 06. - 22:27:17

Köszi mindenkinek a segítséget. Elvették a jogsim X évre időközben, mert elkaptak. Vége mindennek. Mindent elvisz a bank, mert nem tudok vezetni és nincs munka. Szabadság?! Más kérdés?! Gyógszeres kezelést mondanak. De ez nem segít! A problémámat nem oldja meg. Ráadásul olvastam, hogy nem gyárják már a gyógyszert. 40 elmúltam, gyereket akarok. A gyógyszer mellett tiltott terhesnek lenni. Hogyan dönthetnek idegenek, bírók, ügyészek, családtagok arról, hogy sose lesz gyereked, mert a beültetés 2 év, és 42 évesen sosem lesz gyereked? Ők sodortak ebbe, most pedig ítélkeznek felettem?! Mindenki elvár: pénzt, karrier, ha beledöglesz is. Ha beledöglesz szenvedélybetegként, a te hibád. Sok rosszat tettem, mert a szüleim az un. mérgező szülők voltak. A lényeg. Most is ittam és elég volt. ELÉG VOLT! Leszarom, h a párom csak pénzt akar a volt házasságából való összes gyerekének tőlem. Leszarom, h elvárja a luxus életet tőlem. Leszarok mindendt. Rendbe teszek magam körül mindent és jöjjön a halál...


  • 34 Oldal +
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • Utolsó »
  • A téma zárva.

Szponzorált hirdetések

Topik megosztása: