Házipatika fórum: Depresszió - Házipatika fórum

Ugrás a tartalomhoz

hirdetés

Szponzorált hirdetések

  • 34 Oldal +
  • « Első
  • 32
  • 33
  • 34

Depresszió

#661 2004. 06. 30. - 13:42:19

Hahó! Emberek ! Írjatok! Mi van veletek? Én most épp egy munkahelyváltoztatáson megyek keresztül! félek! rettegek! mit kell ilyenkor csinálni? Adjam a higgadtat, miközben 1000 a pulzusszámom? ti mit csináltatok ilyenkor? hegi :(

#662 2004. 06. 28. - 17:28:44

Rubikkockának! A partner tényleg sokat segít és a gyógyszerek is, de a megoldás a testedben, illetve elsősorban a lelkedben, a fejedben van. Ha nem depressziós vagy, akkor mi ? Mi lesz, ha "visszajön"? Nem kellene mégis megkeresni az orvost, akit ajánlottak? Drukkolok! Üdv: Hegi ;)

#663 2004. 06. 28. - 17:25:50



#664 2004. 06. 22. - 12:47:22

Én nem voltam ilyen szerencsés az orvosokkal. Szerintem engem félrekezeltek. Tudom, hogy volt valami bajom (hála a jó égnek mostanában jól vagyok, de érzem, hogy bármikor visszajöhet), de úgy vélem, hogy nem depressziós voltam. Mégis erre kezdtek el kezelni, aminek hatására csak még rosszabb lett. Például, nem tudom melyik gyógyszer hatására, de súlyosan feledékeny lettem, teljesen kiestek dolgok. Egy másodperc alatt elaludtam, és furcsa lebegő állapotba kerültem. A tüneteim viszont nem múltak el tőle, egyszerűen csak letompított. Persze, nem kerestem meg azt az orvost, akit igazán ajánlottak. Sajnáltam rá az időt. Hogy mitől lett jobb...nem tudom. Azt hiszem a mostani partnerem sokat segített.

#665 2004. 06. 19. - 09:45:39

Kedves Sorstársak! Engem 19 hónapig kezeltek. A diagnózis : súlyos depresszió volt . A gyógyszereket ugyan sokáig kellett szedni, de már túl vagyok rajta. Talán egyszer még nevetni is tudok ezen az egészen. Ha valaki eléri a legsúlyosabb stádiumot, tényleg SEGÍT az orvos! Nekem szerencsém volt.

#666 2004. 06. 16. - 22:24:32

Kedves despota! (kicsivel, ahogy Te szereted :) :) :)) Nagyon megörvendeztetted a szívem, mert már elkeseredésemben éppen a nagy világhálóhoz fordultam, hogy valamiféle kapaszkodót találjak magamnak. :s Lám az élet nem csak számomra olyan, mint ahogy te szépen megfogalmaztad, a helyzet az, hogy magamra ismertem. :'( Én most éppen szakember segítségére vadászom, addig amíg nem késő. Első lépésként, hirtelen jött ötlettől vezérelve léptem be a klubba. Ha úgy gondolod, esetenként bánatot cserélhetünk, esetleg felzavarhatjuk az állóvizet is, addig sem sajnálom annnyira magam. :) Várom jelentkezésed, addig is kevés bánat sok sok öröm ! :) :) :)

#667 2004. 06. 06. - 11:15:16

Jó. Azt hiszem az itt olvasott történetek után nem volt illő az előbbi hozzászólásom. Elnézést. Lászik, hogy a sanaxot csat Sylvia Plath Üvegbúra című könyvéből ismerem. ;) Mindenkinek sok sikert kívánok, akinek ilyen depressziós problémái vannak. Nekem az a tapasztalatom, hogyha egy kicsit rossz a kedvem, akkor végzek valami hasznosat, pl: takarítás, vásárlás. De inkább vásárlás. Persze tudom, hogy a rossz kedv nem egyenlő a depresszióval. Nekem példál most se rossz kedvem, se depresszióm nincs, csak vissza kellene vinnem a filmet a tékába, de nincs kedvem hozzá. Egyébként ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg az "astronet.hu"-n a bioritmusát. Még egyszer sok sikert mindenkinek!!!!

#668 2004. 06. 06. - 11:07:45

Kedves Elvira! Tényleg nem akarom elviccelni a dolgot, de, ha étvágytalanságban szenvedsz, gyere át a Fogyisokhoz, mi szívesen meghallgatnánk, hogy az milyen. Remélem, nem sértettelek meg! ;)

#669 2004. 06. 06. - 10:56:25

Kedves Mindenki! Nagyon nehéz nekem erről írni, mert pontosan nem igazán tudom, hogy jó helyen kapisgálok-e. 2002 februárjában kezdődött az egész. Túlvoltam egy sikeres főiskolai felvételin, dolgoztam ezerrel, talán túlhajtottam magam. Aztán baromi hülyén hangzik, de ami felfordította az egész életem egy tévéműsor volt. Valamiféle okkult dolgokról volt benne szó és egy nő mesélte el a - talán vélt - tapasztalatait. Szörnyen felkavart. Hozzá kell tennem, hogy megítélésem szerint igazán racionális és két lábbal a földön járó ember vagyok. Aznap este még nem volt semmi bajom, de azt a pokol követte. Féltem. Mindig. Mindenhol. Annál az érzésnél kevesebbszer éreztem rosszabbat. Nem tudtam aludni, nem tudtam dolgozni, tanulni pláne, csak rettegtem. Sehol nem éreztem biztonságot. Nappal bőgtem mint egy kisgyerek, éjszaka tévképzeteim voltak, féltem behunyni a szemem is. Mindig ez járt a fejemben és az, hogy mi tennék, ha velem vagy valamelyik családtagommal történne ilyesmi. Mire odáig jutottam, hogy a szüleimnek meséljek a dologról, egyből eltelt két hét. Az édesanyám ledöbbent, az édesapám a fejét csóválta, de persze nem tudtak segíteni. Orvoshoz nem fordultam, egyrészt azért, mert úgy éreztem, hogy a problémám túlságosan bagatell, másrészt nagyon nehéz azt a tényt elfogadni, hogy segítségre van szükségem, mert a lelkem nincs jól. A gyógyszerek szedésétől egyszerűen irtóztam és annyira mereven elzárkózok ettől még most is, hogy az néha engem is megrémít. Nem akartam beteg lenni. Vissza akartam kapni azt a szerintem normális és kiegyensúlyozott életem, amiben azelőtt éltem. De nem ment. Mindenbe belekapaszkodtam. Mindig változtatgattam a körülöttem lévő dolgokon és magamon is (egy év alatt kábé 8 különböző árnyalatú hajszínem volt :) ), mert azt gondoltam az majd segít. A helyzet az év végére javult, de az állandó gyomorgörcs és a néha "bevillanó" képek megmaradtak. A második félévet a fősulin már nem tudtam már elvégezni. Aztán fokozatosan javultam, és visszatértem a régi kerékvágásba, de teljesen más ember lettem. Teljesen más értékrendem van és igen, néha úgy érzem a mai napig is beteg vagyok. Pedig lehet egy jó orvosi szemmel vett "beszélgetés" megoldana mindent. De nem tudom elfogadni, hogy gyenge vagyok és hogy nem tudom a saját kezembe venni az életem. Azóta ismét tanulok, jobban hajtok mint valaha és éjszaka tudok aludni, persze csak televízió mellett :) Most attól félek, hogy túlságosan instabil vagyok még és hogy egy újabb ilyen badarság az egész "új" életem tönkreteheti. Szánalmas az ember. Egyébként azt gondolom, hogy nem kéne véka alá rejteni ezt a betegséget és úgy nézni rá, mint valami szörnyű undormányra, és itt elsősorban a társadalom részéről gondolom így. Ha jobban belegondolok, semmiféle motiváló nem volt soha, hogy orvoshoz menjek. Soha nem láttam hasonló bíztató felhívást vagy ösztökélést, hogyha úgy érzem problémám van forduljok bátran orvoshoz. Azt gondolom körülbelül ugyanúgy kéne emellett is lobbizni, mint mondjuk a rák vagy egyéb súlyos betegségek megelőzése/gyógyítása mellett. Bár aki átélt hasonlót, azt hiszem az tudja, hogy ez még a halál gondolatától is rosszabb :d Minden "szenvedőnek" sok szerencsét kívánok :)

#670 2004. 05. 29. - 20:58:15

szilyasztok... be szabad jönni? 18 éves vagyok, kb. 2és fél éve depressziós, de "hivatalosan" alig több, mint egy éve diagnosztizálták... nem akarom!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :'( bocsi, e hozzászólás végére elfogyott az erőm, majd máskor...

#671 2004. 05. 09. - 23:11:58

Sziasztok! Én csak beszélgetni szeretnék, mert úgy érzem semmire sem vagyok jó,egyszerűen megbuktam az élet iskolájában.Nálam nincs regisztrálva a depresszió, csak kifutnék a világból, felülnék egy vonatra és mennék...vagy épp zuhannék a mélybe.Sokat sírok, és úgy érzem nem megy tovább.Pedig van egy gyönyörű gyermekem aki 9 éves ,és és van egy párom,akit szeretek,de ezzel együtt 3 naponta veszekedés van. Már elváltunk, de újra megpróbáljuk, és nem szeretném elveszíteni őt.A válásnál én voltam a hibás, amit most ezerszer megbűnhődök, úgy érzem. Mit tegyek?Most arra sincs lelkierőm, hogy leírjam a gondjaimat. Fáradtnak és életuntnak érzem magam, nincs semmi cél, csak túlélni az aznapot.Pedig még csak most jönne az élet habos oldala, még csak idén leszek 30 éves ;)

#672 2004. 02. 07. - 20:30:52

Kedves Christyn! Irma vagyok, és nagyon szeretnék Neked segíteni, ugyan beszélgetésed még decemberben történt a társaiddal, nem tudom, meg tudtad-e oldani a problémáidat. Ha nem, írjál nekem és megpróbálok segíteni. Szia Irma irmama@dpg.hu

#673 2004. 02. 07. - 20:24:35

Szervusz Irma vagyok. Ugyan amit írtál az még decemberben volt, nem tudom mennyire sikerült megoldanod a problémádat. Szeretnék segíteni rajtad, ha érdekel írjál: irmama@dpg.hu Üdvözlettel: Irma

#674 Christyn 2003. 12. 17. - 12:56:12

Szia Elvira! Segíteni nem biztos, hogy tudok, de hasonlóan érzek, mint te, bár a kapcsolatomnak, ami 4 éves, ugyan nincs vége, és nem ezért van, de elég nyűgös mostanában, és emiatt én is folyfon stresszes vagyok, állandó a vita és nem tudok néha magamhoz térni a depressziós hangulatból, és én attól félek, hogy rámegy a kapcsolatom. Egyébként én azt nem tudom igazából feldolgozni, hogy 2 éve meghíztam, minden ok nélkül és nem tudom leadni a felesleget, plussz még csúnyának és feleslegesnek érzem magam, ezen nem tudok túllépni, és az a legrosszabb, hogy rásegítenek rosszakaró, undok emberek, hogy még rosszabbul érezzem magam. Nem könnyű, én már fontolgatom, hogy szakembert keresek, mert féltem a kapcsolatom, hiszen imádom a páromat, de mostanában elviselhetetlen vagyok vele, és ezt nem akarom. Csak az a baj, hogy igazából az én környezetemben nem úgy működnek ezek a dolgok, ahogy kellene, az orvosok sem úgy állnak hozzá, ahogy én szeretném, és nem használ a lelki világomnak, ha még ők is durván, és érdektelenül állnak velem szemben, mert szerintem így nem tudnak segíteni.

#675 2003. 12. 11. - 09:09:30

sziasztok! én is hasonló problémákkal küzködök, mint Kriszti, de nálam még társulnak képzelgések, rögeszmék, állandóan stresszes vagyok, hidegek a végtagjaim, közben izzadok, nincs étvágyam...stb Ha valaki tudna segíteni kérem írjon! Valójában az utóbbi időban fajult így el a helyzet, amióta csúnya vége lett egy 2 éves kapcsolatomnak, amit még máig sem tudtam feldolgozni! :'( :( :s

#676 Christyn 2003. 12. 01. - 13:01:43

Szia, köszönöm a választ. Én 25 éves vagyok és kb. 19 évesen kezeltek már, most kb. fél éve érzem magam "depisnek". Az érzéseim? Mindenféle, zavaros, változó! Leginkább az jellemző, hogy mindenért ami "rossz" történik, magam hibáztatom, illetve keresem az okot, hogy mit csinálhattam rosszul, hogy úgy alakult, ahogy alakult. Igazából az is a bajom, hogy hiába vannak körülöttem emberek, mindig magányosnak érzem magam, mert az emberekben való csalódás és ami mindennap körülvesz pl. a munkahelyemen elkeserít, és még kiutat sem látok a helyzetből. Nem találok megoldást és ettől szinte mindig sírva fakadok. Ez egyébként az életem más területére is igaz, nem tudok közös nevezőre jutni sokszor senkivel, mindenen felmérgelem magam, kiakadok, dührohamot kapok és valakit meg tudnék "fojtani". Persze nem komolyan. Úgy érzem, hogy egyre lejjebb kerülök és nemhogy jobbra tudnám fordítani a sorsom, még rosszabb lesz, és a legrosszabb az, hogy nem áll módomban jelenlegi helyzetemen változtatni, pedig nagyon szeretnék. Egyébként lehet, hogy nem is "depis" vagyok, hanem szimpla "idegbeteg", de az is kezelésre szorul. Remélem nem untattalak.

#677 djpalacsinta 2003. 11. 28. - 15:38:07

Hello Christyn!!Remélem jól irtam a neved:)) HÁny éves vagy? Miota vagy Depis? Milyen érzéseid vannak? Mondok egy másik oldalt is ott is lehet beszélgetni.Pont ilyen témákkal foglalkozik:))) www.bura.hu Szia várom válaszod:))

#678 Christyn 2003. 11. 28. - 09:59:48

Üdvözlet, én Christyn vagyok. Ez az első alkalom, hogy belépek egy ilyen klubba, nem tudom mi a szokás. Bár nálam nincs diagnosztizálva a Depresszió, és nem is biztos, hogy az a bajom, de én meg vagyok győződve róla, hogy igen, mivel már korábban kezeltek enyhe depresszióval, de jelenlegi problémáim miatt még nem beszéltem szakemberrel, mert számomra nem egyszerű ezt tudomásul venni sem, és ha nem muszály nem akarok "gyógyszert" szedni, hanem természetes módon megtalálni a megoldást és "gyógyulni". Ha tud(sz) nekem segíteni, szívesen veszem a jótanácsokat, és köszönöm. Christyn :(

#679 djpalacsinta 2003. 11. 19. - 19:06:30

Olyan emberek jelentkezését várnám ebbe a rovatba akik depresszioban szenvednek és ez a betegség náluk diagnosztizálva van!!! Irjanak és beszélgessünk egy jót:)


  • 34 Oldal +
  • « Első
  • 32
  • 33
  • 34
  • A téma zárva.

Szponzorált hirdetések

Topik megosztása: