Házipatika fórum: AZ ALKOHOLIZMUS BETEGSÉG AZ ALKOHOL LEGÁLIS DROG. - Házipatika fórum

Ugrás a tartalomhoz

hirdetés

Szponzorált hirdetések

  • 5 Oldal +
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5

AZ ALKOHOLIZMUS BETEGSÉG AZ ALKOHOL LEGÁLIS DROG.

#41 Macera1 2008. 03. 12. - 15:04:26

Sziasztok! 1998 óta iszok. Anyám halála óta. Gyászom elmúlt. Pánik rohamaim nincsenek. Egyszerűen így maradtam. Hozzá szoktam a sörözgetéshez. napi szintentartásomhoz kellett eddig, de már inkább korlátoz minsem kedélyemben segítene. Újra megtaláltam az örömöket az életben. Munkahelyem is lett, nem kiborító nem starpás./talán ez baj/ kimásztam abból a baromi nagy gödörből amibe beleestem a gyász az utána következő válás, egzisztenciális zürzavarok miatt. Ebben segített nekem sokszor a pia de most már nagyon elengedném. Mondom mostmár a pia miatt szorongok hiszen bebizonyosodott hogy még mindig kellemes szeretetreméltó kreatív nőci vagyok. Nem ittam soha sokat, de már tíz éve teszem. Napi négy dobozka sör. Jól el is híztam tőle. Ez dühit. Aztán meg a májam is vacakol. Fájdogál. Tegnap a negyedik sörömet nem ittam meg este. Le akarok szokni. El is olvastam minden borzalmat amit felleltem a neten. Titeket is kiolvastalak. Látom meg tudom nagy türelem kell magamhoz. Félek viszont az elvonási hisztiktől, a kirohanásoktól, a megvonási tünetektől. Ezért nem is baj hogy itthon van még egy söröm estéről. De egynél több a kezdeti időszakban sem lesz. Ha minden kötél szakad iszok egy kortyot belőle. ISTENI volt a mai reggelem. egy picit sem volt vörös a szemem az esti piálgatástól mert 17 órakkor ittam meg az utolsó sörömet és lám hajnal 4 órakkor fitt voltam és szépecske. Kipihent szép barna szemekkel mentem melodizni. Fura de még a kedvem is jó volt.Egészségesnek éreztem magam. nem volt nagyon hiányérzetem, nem mintha nem jutott volna eszembe. Meg is ajándékoztam magam néhány háztartási eszközzel ami nem olcsó de így most igen jó a kedvem hogy nem sőrt vettem hanem frankó fackelmann konyhai eszközöket. kinéztem egy szépséges vasalódeszkát is. Holnap megveszem. Azt hiszem letudom a havi sörözésre szánt pénzemet. Üdv: Macera

#42 krisztocs 2008. 03. 10. - 18:51:31

Szia! Nagyon köszönöm a válaszod! Amit írtam, az már múlt nyáron történt. Azóta anyukám felépült a delíriumból. Kórházban volt 5 hétig, ebből 3 hét zárt osztály, eleinte lekötözve... Haza került és sokáig gyógyszereket kellett szednie, de már mindegyikket abba hagyhatta. Elvileg azóta nem iszik, nagyon nem akar még egyszer oda vissza kerülni, hisz 54 évesen a halálból jött vissza. Amit akkor és utána nekem is ki kellett állnom mellette, azt én sem tudnám mégegyszer végig csinálni, így remélem nem is kerül sor rá! Az a probléma, hogy apukám kőkeményen iszik mellette, és mindig van is otthon alkohol... Nagyon féltem anyumat, hogy vissza esik! Szinte nem is tudom elhinni, hogy nem iszik, de mindig józan, ha átmegyek, vagy ha hívom... Te teljesen felépültél a delíriumból? Remélem sikerül kilábalnod és felhagyni az alkohollal!!! Mindenkinek sok erőt és kitartást kívánok! Krisztina

#43 mentes 2008. 03. 10. - 13:59:21

Szia Krisztina! Figyeld édesanyádat, mert ebből az állapotból nehéz kijönni, magában halálfélelmei lehetnek, (remeg, meleg-hideg váltakozik, émelyeg, szédül) de szerintem jobb ha orvoshoz fordulsz vele, mert az elvonási tünetek halált is okozhatnak. Sajnos én már átéltem:(

#44 sunshiny25 2008. 01. 18. - 21:24:26

Sziasztok! Én egy 25 éves lány vagyok és nem én , de a szüleim szenvednek komoly alkohol problémával. Főleg az anyukám. Nem régiben vesztette el a munkahelyét és ez mélypontra jutatta. Én már nem lakom otthon, mert már férjnél vagyok. A lényeg, hogy az anyukám töményet iszik. Van, hogy állítólag napi 1-1,5l-t is megiszik. Sajnos volt kórházban is kbb fél éve, mert a mája kikészült. Sajnos a kórház után újra folytatta az italozást. Most már egyáltalán nem is szégyenli, hogy iszik. Az a baj, hogy depressziós is és nagyon sok gyógyszert szed. Elég sokszor hajtogatja az öngyilkosságot és azt is , hogy megöli az apukámat illetve az édesanyját (állítólag). Az a baj, hogy semmilyen segítséget nem akar elfogadni. Orvost látni sem akar. A másik két család tag szintén iszogat. Szeretnék orvosi segítséget találni neki. Ehhez várok minden javaslatot, tanácsot, hogy hova fordulhatnék, ahol az orvosok tényleg akarnak segíteni!!! Előre is köszönöm!

#45 ervinke 2007. 12. 28. - 18:40:46

Sziasztok! Ervin vagyok 35 éves. Én sokat ittam alkohol, Kb: 17-18 éves korom óta akkor még csak hétvégeken. Egyre jobban bele vittek a haverok. 27 évesen el mentem egy olyan munkahelyre dolgozni ahol még jobban ittam. Annyira ittam már, hogy a munkahelyem is elvesztettem. Vissza költöztem anyámhoz. Akkor mentem el orvoshoz elöszőr. Akkor nem ittam több mint fél évig. Aztán vissza kerültem abba a közegbe ahol abba hagytam. Közben lett egy lakásom. Ismét neki láttam inni, arra a szintre kerültem, hogy sokszor nem tudtam, hogy jöttem haza. Az utolsó alkalomkór annyira össze törtem magam, hogy akkor nem is tudtam felfogni mi történt velem. Az arcom nagyon sebes lett. Az út szélén feküdtem félig eszméletlenül. Valaki haza támogatott, szomszédom engedett be a lakásba is. Mert nem birtam be jönni, anyámnak telefonáltak jöjjön értem. Ismét felválaltam, hogy segitséget kérjek az orvosoktól. Kaptam gyógyszereket, és be feküdtem a Pszichiátriára. Be ültetést kértem ott az orvostól. Meg is kaptam, nem lehetett inni 1 évig. Most ott tartok, hogy segitség nélkül nem iszok 2 és fél éve már.Igy már nem iszok 3 és fél éve. Én igy sokkal jobban érzem magam. Több minden másra jut azóta. Erre büszke vagyok, és családom azóta nagyon sok mindenben segit. Az egész életem meg változott teljes mértékben, jó irányban.

#46 Figaro 2007. 12. 18. - 11:48:01

Sziasztok! Én egy 29 éves fiú vagyok. A problémám kb. 6-7 éve kezdődőt mikor is nem bírtam el szívni egy szál cigarettát normálisan fájt a fejem szúrt a tüdőm stb. Erős dohányos voltam, de valahogy mindig egyre gyengébb cigarettát kellett vennem, mert nem eset jól az erősebb. Így kb. másfél éve, nem dohányzom és semmi bajom. Mindig is szeretem iszogatni, bár nem volt redszeres és ritkásan volt is hogy kicsit berúgtam. Soha nem volt bajom se, a mennyiséggel se a fajtájával egész mostanáig. Már nem tudok meg inni egy korsó sört, mert nem mindig esik jól netalán el, jutok 3 korsóig, ami szerintem nem sok másnap iszonyatosan rosszul vagyok fejfájás gyomorégés hányinger stb., tehát tipikus másnaposság. Lehet, hogy valami komoly bajom van?

#47 2007. 05. 30. - 07:57:30

Szia Kriszta! Jó lenne tényleg, ha anyukádat eltudnád kisérni, a kórház csoportra, ott kaphat segitséget, az AA-sok merem mondani igy ismeretlenül, mind segiteni fognak. Az a helyzet, hogy nem elég a kezdetekben, ahogy irod, mert ez életünk végéig elkisér, de végig kisérhetnéd anyukád változását, igazándiból az alkoholisták jó emberek, a rosszat az alkohol hozza ki belőlük. Vácon a másik AA gyűlés, helye, ideje: Vác, Bauer M. u.18.Deákvári Kisiskola és egy telefonszám, amit teljes nyugalommal akár most is felhivhatsz 06/70/331-2928, biztos kapsz szóbeli segitséget is, ha kell az induláshoz. Én 38 éves vagyok, nekem is erre ment a gyerekkorom, de nem ezért ittam, hanem mert függő beteg lettem. 16 éves koromban kezdtem és 37 évesen kértem segitséget, persze a környezetem szerette volna sokkal előbb, de én nem ismertem be, hogy tehetetlen vagyok az alkohollal szemben.Most megtettem és sokkal jobban vagyok. szia Gabi

#48 krisztocs 2007. 05. 29. - 10:38:26

Szia Gabi! Könnybe lábadt a szemem, amikor elolvastam a leveled. Megható, hogy így ismeretlenül is felajánlottad a segítséged és elismerésre méltó az eredményed, amit a férjed mellett is elértél! Csak így tovább! Anyukám nem tudom, hogy abba akarja-e majd hagyni az ivást, csak bízom benne. Azt hiszem, a zárt osztályi élmény elég visszatartó erő lesz, legalább is a kezdetekben. Sajnos gyenge személyiség és mindig aputól függött. Megpróbálta néhányszor csökkenteni a mennyiséget, de ha kicsit iszik, utána már nincs kontroll, és máris annyi a fogadalomnak. Na meg a körülmények is visszahúzzák, az biztos. De ők mindig mindent olyan borúsan látnak, és nekik mindig minden olyan nehéz! Szóval szerintem a mi segítségünkkel sikerülne anyunak, ha ő is akarja. Vác közelében lakunk, azt találtam a neten, hogy Vácon a kórházban is van szombatonként AA találkozó. Oda eljárnék anyuval eleinte. Az a baj, hogy apu most is mindennap részeg és a pici kislányom mellett nehezen látom el a papámat is, és nem tudom, hogy fogom bírni. Nem szeretném, ha az én kicsi családom sínylené meg a dolgot, hisz már az egész gyerekkorom is ráment erre a dologra, és persze a felnőtt koromra is kihat:( Mégis úgyérzem, adni kell anyunak egy esélyt, hátha neki még sikerülhet és 30. éves koromra megélném, hogy mégis lenne anyukám! Te hány éves vagy? Hogy vetted észre, hogy problémád van az alkohollal? Bízom a további sikeredben és sok erőt kívánok hozzá!!! Üdv: Kriszta

#49 2007. 05. 28. - 12:04:27

Szia Kriszta! Ahogy irod, hogy szeretnéd, hogy anyukád felépüljön ebbel a delíriumból és a gyomrával is van baj, a kérdés az, hogy anyukád is szeretne-e felépülni az alkoholizmusból, mert valószinű, hogy az összes bajának ez az okozója. Valóban nem a legjobb környezet számára egy piás férj,de az van nekem is. Józan vagyok 260 napja és már nem vagyok elkeseredve a környezetem miatt, egyre inkább képes leszek változtatni rajta. Én nem tudom a férjem helyett az ő életét élni, ő nem tudja elviselni, hogy józan vagyok, szégyelli magát és elzárkózik mindentől, ami a teljes józansággal jár.Van egy ösegitő csoport az AA.Anonym Alkoholisták, közéjük járok, mivel az alkoholizmus egy krónikus betegség, ami nem gyógyitható, csak tünetmentessé tehető, azzal, hogy nem iszom egy cseppet sem. Valóban nem könnyű a józanodás, de igy képes vagyok döntéseket hozni, felelősséget vállalni, élni és nem túlélni borgőzös állapotban.A csoportban sok segitséget kapok az előttem járóktól, vannak akik 10, 20 éve járnak csoportokra és boldogan élnek szer nélkül. Nagyon sok delíriumos történetet ismerek, senkinek nem maradt vissza szellemileg semmi, de sokan egy ilyen állapot után kezdte el vágyni a józanságra.Vannak nyitott gyűlések, ahol érdeklődőket is szivesen látnak és ott személyesen beszélhetsz felépülőben lévő alkoholistákkal.Nem tudom hol laksz, de, ha megirod küldök listát a lakóhelyed szerinti AA gyűlésekről.Örülni fognak neked, mert nekünk célunk az is hogy továbbadjuk a segitséget amit mi is kaptunk. Szia Gabi

#50 krisztocs 2007. 05. 26. - 16:00:31

Szia Gabi! Köszönöm a válaszod! Igen, anyukám pszichiátriai osztályon fekszik, a gasztróról került át, mert ott kezelték a gyomrát, de 2. éjjel elvonási tünetként rohama volt és megtámadta a környezetét:( 2 napig lekötözve meg sem ismert senkit és még hallucinált, ma már megismert minket, de iszonyatosan néz ki:( Elvileg ha pár napig 'jól' viselkedik, visszakerül a 'rendes'osztályra és folytatják a kezelését. Bízom benne, hogy felépül. Nagyon félek, hogy valami visszamarad szellemileg. Meg ezek az önkívületi állapotok is nagyon zavarnak, azóta kicsit félve gondolok rá, mi lesz, ha minket támad meg. Van egy 9 hónapos kislányom. Nem élünk együtt, csak a közelben lakom és segítem őket. A szüleim ápolják ráadásul a 84. éves fekfőbeteg nagypapámat. Azt hiszem nem a legjobb környezet anyumnak a felépülésre egy ugyancsak alkoholista férj(aki ezt nem ismeri el) és a lebénult nagypapa... Neked hogy megy a józanodás? Nagyon nehéz? Üdv: Kriszta

#51 2007. 05. 25. - 15:49:16

Szia Krisztina! Gondolom, ha igy mondod, hogy delíriumban van anyukád, akkor ezt orvosok mondták neked, és remélhetőleg felügyelik az állapotát.Gyógyszerekkel tudják helyrehozni akár idegrendszerileg, akár szerveileg.Amit tudok, hogy DT alatt a sziv is sokkal nagyobb terhelésnek van kitéve, emelkedik a vérnyomás és ezeket nagyon kell figyelni, mint az elmeállapotot. Nekem ugyan nem volt, de apámnak kb. 4-szer, sajnos mi nem tudtuk megállitani az ivását, ma rengeteg idegrendszeri gyógyszeren él, ő mardandó idegrendszeri károsodást szenvedett. Olyan, mint egy zombi. Sok embert ismerek aki felépült a delíriumból, segitenek az orvosok, van akit szinte hetekig altatnak, aztán beállitják a gyógyszereket és hazaküldik. Van olyan segitség is ami egy jobb minőségű életet kinál az alkoholistának,aki szeretne szabadulni az alkohol rabságából.Olvasgasd ezeket a lapokat, és kérdezz bátran.Én is egy józanodó alkoholista vagyok. Szia Gabi

#52 krisztocs 2007. 05. 25. - 13:10:28

Sziasztok! A szüleim alkoholisták. Konkrét kérdésem az volna, hogy jelenleg az édesanyám delírium tremens állapotban van 2 napja, van-e tapasztalat, hogy mennyi ideig tart? Milyenek az esélyei? Köszönettel: Krisztina

#53 2007. 05. 16. - 13:55:19

Szia Béla! Eltudom képzelni, milyen tehetetlennek érzitek magatokat a szeretett emberek ivása miatt.Az én családom is megtapasztalta, most már nem mondom, hogy sajnos, mert kértem segitséget, és el is fogadtam feltétel nélkül. Tudnotok kell, hogy VAN SEGITSÉG! Senki nem felelős a másik ember ivása miatt, megértem, hogy aggódsz. Azt tudom leirni Neked, hogy velem mi történt. 21 évig türte a családom, azt az önpusztitó életet, majd egy nap azt mondta, hogy, ha igy akarok élni, akkor azt tegyem nélkülük, és kizárt a lakásból.Eddigre már munkám nem volt, akik eddig szerettek barátok ismerősök, hát őket én martam el magam mellől, mert szégyeltem az állapotomat.Teljesen egyedül maradtam a világban, azzal az érzéssel, hogy az alkohol legyőzött. Ezt hivják mélypontnak. Sajnos meg kellett ezt élnem, mert addig nem tettem semmit azért, hogy kiszálljak ebből.Döntenem kellett.Gyáva voltam öngyilkosnak, ezért elmentem egy terápiára, ahol megkaptam a kezdeti segitséget és azóta is járok egy önsegitő csoportba az AA-ba.Anonym Alkoholisták ezt jelenti.Járnak oda olyan emberek akik akár már 10-15, sőt 30 éve nem ittak, sokat tudnak segiteni.Azért van ez igy, mert az alkoholizmus egy krónikus betegség, hasonlóan a cukorbetegséghez,nem gyógyitható, de tünetmentessé tehető.Annyit kellett tennem, hogy beismerjem, hogy az életem irányithatatlanná vált és tehetetlen vagyok az alkohollal szemben és innentől folyamatosan kapom a segitséget, hogy már ne túléljek, hanem boldogan éljek.Vannak most is problémák az életemben, de feladatként kezelem őket és nem biztos, hogy mindig jó a helyzetem, de józanodva képes vagyok döntéseket hozni.Nem mindenkinek van szüksége terápiára, sokan józanodnak az AA-ban. Ott mondták nekem először, hogy fontos vagyok és megismételhetetlen érték. Szinte minden városban működik ilyen csoport, de ha érdekel, akkor konkrétan is leirom majd Neked. Mivel az alkoholista a környezetét is megbetegiti, igy sok segitséget kaphattok a hzozzátartozók önsegitő csoportjaiban is. Ezek az Al-Anon csoportok. Remélem egy kicsit megnyugodtál és irj, ha van kérdésed! Szia Egy 245 napja józanodó alkoholista

#54 2007. 05. 16. - 13:55:16

Szia Béla! Eltudom képzelni, milyen tehetetlennek érzitek magatokat a szeretett emberek ivása miatt.Az én családom is megtapasztalta, most már nem mondom, hogy sajnos, mert kértem segitséget, és el is fogadtam feltétel nélkül. Tudnotok kell, hogy VAN SEGITSÉG! Senki nem felelős a másik ember ivása miatt, megértem, hogy aggódsz. Azt tudom leirni Neked, hogy velem mi történt. 21 évig türte a családom, azt az önpusztitó életet, majd egy nap azt mondta, hogy, ha igy akarok élni, akkor azt tegyem nélkülük, és kizárt a lakásból.Eddigre már munkám nem volt, akik eddig szerettek barátok ismerősök, hát őket én martam el magam mellől, mert szégyeltem az állapotomat.Teljesen egyedül maradtam a világban, azzal az érzéssel, hogy az alkohol legyőzött. Ezt hivják mélypontnak. Sajnos meg kellett ezt élnem, mert addig nem tettem semmit azért, hogy kiszálljak ebből.Döntenem kellett.Gyáva voltam öngyilkosnak, ezért elmentem egy terápiára, ahol megkaptam a kezdeti segitséget és azóta is járok egy önsegitő csoportba az AA-ba.Anonym Alkoholisták ezt jelenti.Járnak oda olyan emberek akik akár már 10-15, sőt 30 éve nem ittak, sokat tudnak segiteni.Azért van ez igy, mert az alkoholizmus egy krónikus betegség, hasonlóan a cukorbetegséghez,nem gyógyitható, de tünetmentessé tehető.Annyit kellett tennem, hogy beismerjem, hogy az életem irányithatatlanná vált és tehetetlen vagyok az alkohollal szemben és innentől folyamatosan kapom a segitséget, hogy már ne túléljek, hanem boldogan éljek.Vannak most is problémák az életemben, de feladatként kezelem őket és nem biztos, hogy mindig jó a helyzetem, de józanodva képes vagyok döntéseket hozni.Nem mindenkinek van szüksége terápiára, sokan józanodnak az AA-ban. Ott mondták nekem először, hogy fontos vagyok és megismételhetetlen érték. Szinte minden városban működik ilyen csoport, de ha érdekel, akkor konkrétan is leirom majd Neked. Mivel az alkoholista a környezetét is megbetegiti, igy sok segitséget kaphattok a hzozzátartozók önsegitő csoportjaiban is. Ezek az Al-Anon csoportok. Remélem egy kicsit megnyugodtál és irj, ha van kérdésed! Szia Egy 245 napja józanodó alkoholista

#55 eletvitel 2007. 05. 16. - 09:34:14

Sziasztok! Úgy 8 hónappal ezelőtt senkinek nem hittem volna azt el, hogy alkoholista vagyok, ez egy betegség, melyből kigyógyulni nem viszont tünetmentesíteni lehet. Szerencsére már tisztán és józanul élhetem napjaimat melyet a család és egy terápia elvégzésének köszönhetek. Kezdek erre a betegségre úgy tekinteni, hogy nem is bánom alkoholista mivoltomat, mert ezzel olyan lelki ébredés ment végbe rajtam ami csak segít az élet sok területén helytállni. Hálával tartozom azoknak az embereknek akik a háttérből irányítva tettek értem valamit. Ez csak úgy sikerülhetett, hogy teljes ráhegyatkozással, vágtam bele a józanodás adta lehetőségeibe. Feltétel nélkül fogadtam el mindent ami a mostani állapotomat elősegítette. Jelenleg is és nap mint nap ennek a programnak útmutatásai szerint élek. A napi gondok problémák megoldását már sokkal könnyebben sikerül megoldanom, reggelente nem fáj semmim, tiszta a fejem, a döntéseimet gondolkodás előzi meg szemben aktív időszakom meggondolatlan nemtörődöm viselkedéséhez képest. Nincs szégyenérzetem tetteim viselkedésem miatt. Így 230 nap után csak pozitívan látom a jövőt, nincs félelem bennem. A miért? kérdést már nem feszegetem, helyette a hogyan? kérdést teszem fel magamnak. Csak a mai nap! Ez ami számomra a legfontosabb.

#56 beaxt37 2007. 05. 07. - 15:33:07

Segitene ha elmondanátok a véleményeteket arról hogy alkoholista vagyok ha egy héten kétszer 5-5pohár pezsgőt megiszok?És mindig alig várom hogy péntek legyen és lazitsak persze pezsgővel!

#57 2007. 02. 15. - 16:09:06

Segitsegre lenne szuksegem. Az egyik ismerodom szulei (apa (57), anya (54)) kemenyen elkezdett inni. Az anya regebben visszaeso alkoholista volt, az apa csak esti tv mellett iszogato. Mara a ket gyerekuk felnott es kiroppent, a szulok egymasra maradtak. Az anyanak van egy otthoni konyveloirodaja, az apa munkanelkuli mert sehova nem veszik fel es belefaradt a munkakeresesbe. Az anya nem foglalkozik a vallalkozassal, mara mar a teljes idejet az alkohol tolti ki. Persze a szamlak nincsnnek kifizetve (a futes meleg viz mar ki van kapcsolva) azok csak gyulnek, az ugyfelek pedig mennek elfele (maradt kb.6 a 30 valahanybol). A TB -t nem fizetik, a szamlakat sem, semmit. Raadasul meg van egy csomo tartozasa kb. 3 bank fele, plusz egy auto es egy TV torlesztes. A ket gyerek ha meglatogatja oket bevasarol nekik, de penzt nem adnak nekik mert tudjak hogy egybol elinnak azt is. Probaltak oket elvinni oket elvonora de nem mennek. A helyzet egyre csak rosszabbodik. A kerdes a kovetkezo: Mit lehetne tenni veluk??? Van e valami torvenyes ut hogy kizokkentsek oket ebbol a godorbol? Varom a mielobbi javaslatokat, segitsegeket. Udv. Bela

#58 2006. 10. 10. - 08:54:27

Köszönöm, hogy reagáltál, de ha nem haragszol, most nem arra lenne szükségem, hogy azon agyaljak, hogy én is alkoholbeteg leszek-e vagy nem, hanem arra, hogy olyan emberektől kérjek tanácsot, akik belülről is átérzik, hogy ez az egész miről szól, mert ezt én nem tudom. Nem éltem át. Mindenesetre a hajlamhoz még annyit, hogy az csak hajlam. Azon múlik, hogy amikor gond van, akkor vajon a pohár után nyúlok-e. De nem teszem, és soha nem is tettem. Mert tudom, hogy mi nem akarok lenni. És én nem akarom, hogy azok akik szeretnek engem azt éljék át, amit én most. És ebben hiszek, és tudom. Nem kényszeríthet senki arra, hogy igyak, de önmagamtól meg nem nyúlok utána, tehát nem fog kelleni. Remélem ezt a kérdést tisztáztuk, és most kérlek, hogy arra is reagálj, ami történik velem, hogy vajon mit tehetnék. Köszönöm.

#59 2006. 10. 09. - 20:16:38

Viszont , az igaz , hogy az alkoholbetegség öröklődő tulajdonság , hát sajnos , ugyebár a biókémiai felépítés , naszal , a szainaptikus ingerületátmenetek minden embernél mások , részben specifikusak , részben örököltek , hogy ki miért kivánja az alkoholt , a receptoroknak van szerepe , dopamin átvitel ,neurontranszmitterek szerepe, ezer féle dolog mely már szrencsére csak részben vár megfejtésre...

#60 2006. 10. 08. - 17:13:13

Szia! Nem tudom, hogy mennyire érdekel Téged a másik oldal, ám mégis leírom Neked a történetem, mert remélem segít. Az anyukám alkoholista. Jelenleg nem tudom hol van, mert nem keres engem. Rettentően aggódom érte, aludni sem tudok, mert folyton elképzelem a lehetőségeket, és hidd el, ezek nem pozitívak. Nagyon jó ember az anyukám, és mégis valami mássá alakult át az ivás miatt. Szeretném őt visszakapni, mert még nagyon sok mindent kell együtt megélnünk. Vannak lehetőségek, amikhez hatalmas akarat kell, beismerés (ami Neked már meg van), és alázat. Olyan programokról van szó, ahol megtanítják, hogy hogyan lehet a szenvedélyed tárgya nélkül élned. Jelen esetben az alkohol nélkül. Anyu ezt nem érti. Csak feldühíti, ha ezt említem neki. Pedig ha nagy a baj, már semmilyen más megoldás nincs. A lehetőségek adottak, rajtunk áll vagy bukik, hogy élünk-e vele. Kérek mindenkit, aki ezt elolvassa, hogy adjon nekem tippeket, hogyan mentsem meg az édesanyámat a hajléktalanságtól, vagy a haláltól. Kínlódom, és azt érzem beleőrülök, ha nem tehetek semmit.


  • 5 Oldal +
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • A téma zárva.

Szponzorált hirdetések

Topik megosztása: