Házipatika fórum: Családtagok - Házipatika fórum

Ugrás a tartalomhoz

hirdetés

Szponzorált hirdetések

  • 11 Oldal +
  • « Első
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • Utolsó »

Családtagok

#61 Aktucs 2010. 06. 11. - 21:34:25

És még egyet: saját tapasztalatból tudom, hogy nem könnyű így az élet, csak azt nem értem, miért tartod felháborítónak, ha valaki elmondja, hogy hogyan van kiút? És nem is arról van szó, hogy ne mondhatnád el, akár nekem is, ami bánt. csak annyiról, hogy szép lassan el kell kezdened formálni magad, mert erre képes vagy, a másik megváltoztatására viszont nem. Bár végülis a felháborodás jó első reakció, ha gondolkodás követi, aztán egy kérdés: hogy csináljam...

#62 Aktucs 2010. 06. 11. - 21:17:48

Marythomas! Azt hiszem nagyon félreértesz. Azért mondom, amit mondok mert átéltem. Ha nem küzdöttem volna magam is évekig a férjem alkoholizmusával, meg sem szólalnék. Olyan dologról nem beszélek, amit nem ismerek. Ő két éve nem iszik. Nem azt mondtam hogy sajnáltatod magad, hanem azt hogy sajnálod magad. Ne izgulj, én is ezt tettem. (Bár egyébként az is jól tud esni, ha más sajnál) Ez valószínűleg igaz. Azt sem mondtam, hogy erre nincs okod, mert van, csak épp nem érsz el vele semmit. Amin viszont elgondolkoztam annak idején én is, és ezt javaslom másoknak is, hogy miért Őt választottam? Hiszen én választottam a férjem, ahogy te is a tiedet. A választásainknak pedig a mi személyiségünkből fakadó oka van. Vagy olyan embert választottál, aki alkoholista, miért is? Vagy melletted vált azzá, miért is? Biztos, hogy te ennek nem voltál/vagy részese? 100%-ra ki mered jelenteni? Egy jó ideig úgy gondoltam, hogy ez így van, de amikor magamba néztem be kellett látnom, hogy ez nem igaz. És amikor beszélgettem a Párom ivócimboráival, az ő feleségeikkel, akkor mindenhol azt láttam, hogy összeköti őket valami. Nem furcsa, hogy emberek elválnak az alkoholista házastárstól, majd hozzámennek egy másikhoz, aki jé, szintén az, vagy 1-2 éven belül azzá lesz? Marha könnyű sírni, hogy a másik ilyen meg olyan. Marha könnyű lelépni a másik mellől, mert ilyen, vagy olyan. Úgy változtatni saját magunkon, hogy még abban sem lehetünk biztosak, hogy az változtat a másikon, rohadt nehéz, de a tapasztalat azt mutatja (többeknél, nem csak nálam), hogy ez működik, ha nem is egyik napról a másikra. Ráadásul a tapasztalat azt is mutatja, hogy a te változásod nélkül ha változtat is a férjed, az vagy időleges lesz, vagy ő fog otthagyni téged. Anyamaci, a dömösi 2 hétre nagyon előkészíthette Isten a férjed, ez nagyon ritkán megy ilyen rövid idő alatt. De tény, hogy a hit sokat segít, és az egyházi programok valamiért sokkal hatékonyabbak... Gratulálok neked a hozzáállásodhoz. Főként ahhoz, hogy el tudtad felejteni a múltat. Mi gyakran beszélgetünk róla, nekem két év után is vannak még rémálmaim néha. Megbocsátottam, mellette maradtam, mindketten sokat változtunk, változtattunk magunkon, és valóban boldogok vagyunk, de az emlékek nagyon sokáig fognak kísérteni még mindkettőnket.

#63 anyamaci69 2010. 06. 05. - 23:01:15

Sziasztiok! Új tag vagyok, olvasgattam történeteiteket, számomra nagy tanulságokkal. Az én férjem 11 éve nem iszik, előtte mi is a pokolban éltünk. Amikor ivott, ő agresszív volt, dühöngő, repült a Tv az ablakon....Akkoriban huszon-évesek voltunk, gyerek bőven..... Nos: elhagyni sose akartam, mert bár alkohol, de BETEG. lehetne más, pl. rák, vagy rohadna az arca....akkor is el akanátok hagyni? Keresni az okot sincs értelme, mert ma ő, holnap te vagy én. Probléma az mindenhol van. Ha nincs, akkor az a probléma! Az, hogy beteg társunk ígérget, hogy könyörög, ez mind a betegség tipikus tünete, de gondoljunk bele: akkor tudja és elismeri betegségét. Van aki szerint a napi 10 sör és pálinka az jár neki, ez dehogy alkoholizmus! Egy pici lépés, he érzi, baj van az itallal. A társ, a szenvedő józan, ha itt leírja sirámait, eltört életét, jól teszi, legalább előttünk ne kelljen erősnek lennie. Mert egy beteg ember mellett nem teheti meg, magányos, szégyennek éli meg, néha önváddal.Tőlem elfordult a család is, mert kitartottam a férjem mellett. Ezen a fórumon elsírni napi küzdelmeinket nem önsajnálat! Bárcsak akkoriban lett volna ez a fórum! Lelki háttér.... Amikor józansága első hónapjait kezdtük, Tv-t se nézett a férjem, mert a pia reklámoktól megindult a nyálelválasztása. És ez komoly! Minden betegnek más kezelés segít. Akár rák, vagy más..... Férjem hónapokig kórházban volt - két nap után részegen jött haza. Beültetteék a hasába a gyógyszert, semmi eredmény. A mi gyógyulásunk: Református egyház ajánlásával Dömösön két hét alatt GYÓGYULÁS! Ennek 11 éve, új embert kaptam. Arról soha se beszélt, mi történt a két hét alatt, tiszteletbe tartottam. És ne higyjétek, hogy Biblia bújó volt. Akit érdekel, a Kékkereszt-nek hívják. És állja a helyét az életben, boldogok vagyunk. A gyógyuláshoz joga volt, a házassági esküm kötelezett. És gyerekeimnek van apja. És a múltat lezártuk, eltemettük, mert akkor ő beteg volt. zt se nagyon emlegetjük, amikor szülés után dagi maradtam ( mindíg vissza fogytam eredeti 56kg-ra ). Remélem nem untattalak benneteket hosszú írásommal, de kényszert éreztem, hogy elmondjam véleményem! Kitartást és bizakodást kívánok, aki még küzd. Marika, 41 éves 5 gyerekes anyuka

#64 marythomas 2010. 06. 04. - 11:23:14

Kikérem magamnak,hogy beteg lennék! Ezen az oldalon nem sajnáltatjuk magunkat,hanem mindenki elmeséli a problémáját,ami sosem baj,mert sokat okulhatunk belőle.Megoszthatjuk egymással a mindenapos italozások problémáit,de sajnos attól még egyikünk férje sem fog meggyógyulni.Az én véleményem az,hogy olyan ember aki nem él együtt mindennap egy alkoholistával inkább ne szóljon semmit,mert gőze sincs róla,hogy mit élünk át nap mint nap.Okoskodni mindenki tud,ha nem lennék ilyen helyzetben biztosan én sem érteném meg,hogy a szomszéd asszony miért nem hagyja el az urát,ha ilyen életet élnek,...de sajnos tudom,milyen minden nap a hazugságokban élni az ígéreteivel és a rettegéssel amit a mindennapos piálásával okoz és ha lesz az életben egyszer olyan szerencsém,hogy rájövők a megoldásra ti lesztek az elsők akiknek elmondom....de egyelőre erre hiába várok.

#65 Aktucs 2010. 06. 01. - 14:38:09

Van kiút! Nekünk sikerült! Mindannyiótoknak igaza van, és mégsincs! Az alkoholista pont olyan, amilyennek leírjátok. Az ígéretek semmit sem érnek. És ti is mindannyian betegei vagytok az alkoholizmusnak, ha nem isztok is. Mi lenne, ha nem őt akarnátok meggyógyítani, hanem ti akarnátok meggyógyulni? Mi lenne, ha nem Őt akarnátok megváltoztatni, hanem ti kezdenétek el változni? Mi lenne, ha megpróbálnátok nem sajnálni magatokat? Tudom, hogy kemény vagyok, és biztos nagyon utáltam volna pár éve, aki ilyet mond nekem. Utáljatok nyugodtan, de ha nyitottak vagytok, rá fogtok jönni hogy igazam van! Nálunk az én változásom hozta el az elhatározást. És nem csak nálunk! Már 2 éve józan, és boldogabbak vagyunk, mint valaha. Kiutat keresel? Változtass magadon!

#66 erzso56 2010. 05. 29. - 06:43:47

Szia Panni25 Csak megerősíteni tudlak abban amit írtál. Soha ne higgyenek az ígéreteknek, ne dőljenek be a "nem iszom többet" hazug sablonszövegnek. Vannak kivételek, elenyészően kevés aki még tud gondolkodni és tényleg leszokik. Megérti, hogy a családja csak szenved tőle, neki bármennyire jól esik is az ital. De általában az alkoholista gyengének tetteti magát, hogy ihasson, mert inni akar. Ki kell lépni amíg nem késő. Tapasztalatból beszélek, az én férjem sosem volt anti alkoholista, de 10 éve rendesen iszik. Néha nagy kegyesen kapunk tőle 1-2 józanabb napot, hogy aztán folytathassa tovább. Az 1-2 napot még a fejemhez is veri, mert ugye szíve szerint ő akkor is ivott volna. Minden reggel munkába menet kocsmával kezd, a munkahely is egy kész kocsma. Hatalmas doboz számra tárolják az üvegeket, arra is lusták, hogy eltakarítsanak maguk után. Csak akkor vesznek elő belőle amikor megtöltik pálinkával, vagy borral. És ezek mérnök emberek!!!! külön épületben lévő irodában. Természetesen folyamatos "túlórázás" van, egyrészt semmi nincs a munkájukból, másrészt folyamatosan isznak, és azért nehogy már munkaidő végével abbahagyják és hazamenjenek. A főnök meg szemet huny, hiszen ő sem külömb. A semmirevaló alkolista mérnökeit természetesen megbecsüli, legyen miből inni. Itthon meg megy háborúskodás, a közelharc. Ez ugyebár már magánügy! Szóval, fiatalok! ne vállaljátok, úgysem szoknak le. Mneküljetek amíg lehet, ne tegyétek ki a gyerekeiteket a mindennapi veszekedéseknek, ne hagyjátok hogy egy alkoholista egy életre tönkre tegye őket. Őszintén megmondom, egy alkoholista mellett a gyerekeimnek és nekem többet ártott, amit megivott, mint neki. Igen, a legjobb a válás lenne. De itt az anyagi kiszolgáltatottság, a társadalmi elvárás, hogy tűrni kell. Mert érdekes módon a váló asszonyt hamarabb megszólják, mint az alkoholista férjet. Minden jót kívánok mindenkinek Erzso

#67 panni25 2010. 05. 16. - 16:37:35

Sziasztok! Minden fiatalasszonynak azt üzenem, ha alkoholistával él, addig lépjen ki a kapcsolatból míg nincs gyerek.Fiatalon még könnyebben kezd új életet,mindent lehet előröl kezdeni. Később csak egyre nehezebb-és nehezebb. Tapasztalatból szerintem rengetegen tudjuk már,hogy nem szabad fölülni az igérgetéseknek, fogadkozásoknak. Én háromgyermekes anyaként pontosan tudom, hogy már 21 év után hol rontottam el a dolgot, nem menekültem ki a házasságomból időben. Már odáig fajult a helyzet, hogy két hete szóba sem állok a férjemmel,nem vagyok hajlandó megkönnyíteni az életét,csak a gyerekeimmel törődöm. egész egyszerűen átnézek rajta.Nem vagyok hajlandó beszálni a provokálló megjegyzésekkel kirobbantani akart veszekedésekbe,mintha totálisan süket lennék. Azt nem tudom hogy használni fog-e hosszútávon,de én jobban érzem magam tőle. Persze a legjobb a válás lenne. Panni25

#68 19450511 2010. 05. 16. - 11:20:55

Én egy édesanya vagyok nem tudom mit tegyek sajnos leányom kb 10 éve rongálja a szervezetit, el lehet mondani, hogy alkoholista, és ráadásuk gyógyszerfüggő is. Sajnos nem tudom vele megbeszélni a problémáját, mert olyan gyülölettel van irányomban. Volt mikor megpróbáltam elintézni neki, hogy kezeltesse magát, még bele is ment, mikor elmentünk hogy befeküdjön a korházba, már azt mondta az orvosnak egyedül is megpróbál helyrejönni, de ez sajnos nem sikerült. Rettenetesen aggodom mi lesz ennek a vége, teljesen lefogyott enni nem akar, és az utobbi időben már agressziv is lett, szabályosan félünk tölle. Nem tudom kihez forduljak segitségül, mert egyedül nem boldogulok, a férje csak kineveti és megalázza egyfolytában. :@

#69 erzso56 2010. 01. 02. - 15:05:44

Kedves Zoliegeszseg! Letöltöttem a könyvet, és köszönöm. Elolvastam és sok minden más megvilágításba került. Mindenesetre megpróbálom a könyvben leírtakat követni. Mégegyszer köszönöm!!

#70 zoliegeszseg 2009. 12. 12. - 04:40:55

Egy jó könyv ami kihúz mindenkit a csávából, ha hagyja!!! http://data.hu/get/1...d_az_eleted.PDF (Ingyenes letöltés - Nem élek vele - Letöltés indítása) Jó szórakozást!!! :) ;)

#71 betty1210 2009. 11. 06. - 19:22:07

Sziasztok! Olvasgattam a hozzászólásokat és gondoltam megosztom veletek az én tragédiámat! Édesapámat 2009.08.15-én vesztettem el, a halál oka: alkoholos májcirrózis. :'(' Hát a betegség.. Igen.. Erről nagyon nehéz beszélni, de mindig őszinte vagyok és most is az leszek. Apa sajnos az alkohol rabja volt hosszú évekig és ez volt minden baj okozója! Eleinte tudtam rá hatni, de ahogy ez lenni szokott egyre jobban belekerült a "mókuskerékbe" és nem volt kiszállás... Aztán idén januárban jött a borzalmas hír, hogy besárgult, ekkor már tudtam, hogy nagyon nagy a baj. Bekerült kórházba ahol igazolták a félelmünket, a mája teljesen károsodott.... Ekkor már a májrák végső stádiumát diagnosztizálták... Januártól nem ivott soha többet egy kortyot sem, de sajnos ez már késő volt. A májrák mellett számost járulékos betegsége is volt-cukorbetegség, magas vérnyomás stb..-amik sajnos csak rontottak az állapotán. Aztán egyre sűrűbben került májkóma előtti állapotba ami tudatvesztéssel, zavartsággal járt.. Ilyenkor mindig kórházba került és egy-két nap alatt szerencsére mindig kihozták ebből az állapotból.. Közben egyre több szerve kezdett megbetegedni. Augusztusban önként ment be a kórházba, mert fulladt és szerette volna, ha ezen segítenek vízhajtással. Semmi jele nem volt, hogy most jött volna el az amitől már nagyon régen rettegtem. Hétfőn bekerült, kedden-szerdán még beszéltünk, megbeszéltük, hogy megyek hozzá a hétvégén... Csütörtökön már nem tudtam elérni, ezért hívtuk a kórházat, hogy mi van vele, nem mondtak egész nap semmit. Este ismét hívtam a kórházat és akkor a kezelőorvosa volt az ügyeletes és Ő mondta, hogy déltől kómában van és innen már javulás nem lesz csak rosszabbra készüljünk. Pénteken mentem az első vonattal... Ott voltam vele, már beszélni nem tudott, de tudta, hogy ott vagyok és ez örömmel töltött el még ha sok vigaszt nem is nyújtott...Szóval már nem tudott beszélni, de érzékelte, hogy ott vagyok, szombaton jött utánam a férjem is Őt is megvárta... Szombaton délután-1 nappal az 54. születésnapja előtt- 14 órakor meghalt... Egy világ omlott össze bennem még ha az elmúlt 8 hónapban próbáltak is erre felkészíteni. Nyilván az agyam megértette és tudta, hogy ez egy visszafordíthatatlan folyamat a szívem soha nem fogja megérteni és elfogadni. A történtek után sok rosszindulatú emberrel találkoztam akik minden gond nélkül törnek pálcát emberek feje felett. Mert bár mi is volt és mondjuk ki apa alkoholista volt soha senkit nem bántott... Én csak hálával tartozom neki, mert felnevelt, taníttatott, szeretett, mindig mindenem megvolt és ami a legfontosabb amellett, hogy szeretett embert nevelt belőlem!!!! Nagyon rosszul esik, ha bántják és igen kiállok mellett, ahogy Ő is mindig mellettem! Nagyjából ennyi a mi tragédiánk... Tudom, hogy Ő is azt szeretné, hogy ne sírjak és ne bánkódjak viszont azt is tudja, hogy azzal hogy Ő elment nagyon "egyedül maradtam" és ezt nagyon nehezen viselem.. Itt a családom akiknek rengeteget köszönhetek, a lányomnak azért mert van nekem és ezzel ad erőt a férjem pedig maximálisan mellettem állt az elmúlt 8 hónapban és előtte is. Szerette az édesapámat és soha nem ítélkezett felette, elfogadta és szerette olyannak amilyen volt! Apa is nagyon szerette Őt és ez nekem nagyon nagyon jól esett.... Hihetetlen mély fájdalmam nem szűnik, sőt napról-napra erősödik. Annyira fiatal volt még és borzasztó elfogadni, hogy mindent az alkohol tett tönkre..... Mindenkinek tanácsolom, hogy akinek ilyen gondokkal küzd bármilyen hozzátartozója, próbáljon meg segíteni, ami tudom nagyon nehéz, mert ezek a betegek nem ismerik el betegséget! Mióta Apa meghalt nyugtatóval alszom, mert itt van a két éves lányom és a férjem akiknek szükségük van rám!!!!! Köszönöm, hogy leírhattam ide nektek ezt az egészet, mert aki ebben nincs benne, soha nem fogja megérteni milyen látni egy szülőt, gyereket, szerettet tönkremenni és beleőrülni a tehetetlenségbe! Kitartást mindenkinek! Betty

#72 typeonegative 2009. 08. 07. - 17:06:13

Üdvözlök mindenkit! Azért gondoltam, hogy írok erre a fórumra, mert olvasgattam a hozzászólásokat és láttam, mások is vannak hasonló helyzetben, mint én. Jelenlegi férjemmel bő másfél éve ismerkedtem össze, viszonylag gyorsan össze is házasodtunk, fél év után. Én is elvált vagyok, két gyerekkel, ő is elvált két éve. Tehát ő viszonylag gyorsan beleugrott a kapcsolatba, én megismerkedésünk előtt már jó ideje egyedül voltam. Talán ezért is házasodtunk össze ilyen gyorsan. Már kapcsolatunk elején is láttam rajta gyanús jeleket, de akkor még ráfogtam, hogy a válás miatti stressz miatt van. Itt nem is a piára gondolok, hanem arra, hogy hajnalban többször előfordult, hogy reszketve ébredt, szédült, alig bírt felkelni. Azt láttam, hogy jó pár doboz sört megiszik egy nap, de aztán kiderült, hogy mellé még mennek a felesek is, amiknek az üvegeit csak eldugdosva találtam meg. Egy éve nincs állandó munkahelye, már a segélyt is kimerítette, én tartom el szinte a két gyerekem mellett. Én csak veszekszek vele, volt, hogy meg is ütöttem, ő nem mer hozzám nyúlni, de nem is hagynám. Ma is bőgve mondtam neki, hogy már elegem van a piálásból, meg persze a mellé társuló hazudozásból. Csak hallgat, néz, mint borjú az új kapura. Megtehetném, hogy kirakom a szűrét, mert a lakás az enyém, de szánalomból nem tudom megtenni, mert tudom, hogy nem tudna hová menni. Az exneje is kirakta otthonról, pedig a ház közös volt, akkor ismerős nőknél húzta meg magát, majd jöttem én, aki befogadtam társnak. Ilyen hülye vagyok, hogy nem akarom azt látni, hogy még jobban lecsúszik, hajléktalan szállón köt ki stb. Nem tudom, mit tehetnék?

#73 H.Ancsi 2009. 07. 15. - 09:12:22

Sziasztok! Most találtam erre az oldalra, talán ti tudtok valamilyen jó tanácsot adni. Szüleink tiz évvel ezelőtt két héttel egymást követve, nagyon rövid idő alatt kialakult alkoholizmus következtében haltak meg. Hugom a mai napig nem tudta feldolgozni, depressziós lett. Tisztában léve saját betegségével, az eddig átlagban évente előjövő depit időben felismerve, saját szándékkal mindig orvoshoz ill. kórházba ment, néhány hetes otthoni lábadozás után felépült. Ezév májusában szintén kezdődött az egész, orvosa nem látta szükségesnek befektetni, kapott gyógyszert. Amit döbbenten láttunk, hogy a gyógyszert az alkohollal kiegészitve kezdte szedni. Az elmult hónapokban olyan szinten kikészitette magát, hogy gyakorlatilag minden hétvégét ájulásos kábulatban tölt. Most az eddigiekkel ellentétben nem hajlandó kommunikálni velem, nem engedi hogy orvoshoz vigyem, nem érdekli semmi. Két gyerek van az egyik még kicsi 9 éves, a másik most kamaszodik 15 éves. Mindenki teljesen ki van tőle borulva. Nagyon szeretnék neki segiteni, de mereven elutasit, amit eddig sosem tett. Már abban sem vagyok biztos, hogy a pszichiátriára kell őt vinnem, ha végre sikerül rávennem,, hiszen ez már inkább alkoholfüggőség. Szerintetek lehet erőszakkal, akár bódult állapotban bevinni, mit tanácsoltok, kihez forduljak?? Elnézést,hogy kicsit hosszúra sikeredett. Sziasztok Ancsi

#74 marythomas 2009. 07. 06. - 12:30:44

Sziasztok! Januárban jártam utoljára ezen az oldalon,de semmi jó nem történt azóta.Most már odáig jutottunk,hogy 18év után megvert...kihivtam a rendőrséget,feljelentettem ami nem tetszet neki.De elvonóra nem akar befeküdni,a betegségéből kifolyólag megint fogyott 4kg 1hónap alatt.Már nem is tudom mit érzek...az idegeim teljesen kivannak,állandóan sírok,nem bírom tovább..mikor lesz vége?És persze folyamatosan iszik,már 2sör után büdös kurváz...stb.teljesen tehetetlen vagyok,gondoltam utolsó probaként beadom a válópert,de sajnos nincs hova menjünk és ezt ő is tudja ezért nagylegény.Hiába probáljuk kizárni az életünkből és nélküle élni az életünk semmi nem érdekli,csak a napi pia legyen meg.Régebben még hittem,hogy megváltozhat,de ma már biztos vagyok benne,hogy számára csak a halálakor ér véget az ivászat...már a remény is meghalt...

#75 zsusa 2009. 06. 02. - 21:00:48

Szia Erzso! Jó lenne, ha az alkohol éhségét le tudná győzni. Ha akarná, sikerülne. De nem akarja, jó így neki. A kisgyerek, te pedig az anyuka vagy. Lehet, hogy hasonló volt az anyukája, és ezt játssza tovább? Zsusa

#76 erzso56 2009. 06. 02. - 14:53:50

Szia Zsusa! Ugye, hogy meg tudnak szelídülni, ha a bőrükről van szó??!! Amikor nála is kiderült a nő ügy (mert a nő hazatelefonált nekem), fűt fát megígért. Két kérésem volt, ha maradni akar, fejezze be a kapcsolatot, és hagyja abba az ivást. Ja, és nála még gyerek is volt a porondon, ami sosem született meg, csupán eszköz volt a nőnek a család robbantáshoz. Hat hónapig szenvedtem, mert a gyerekét vártuk. (Soha nem hevertem ki a csalódást, 2003 óta, nem is fogom) Szóval a nő talán elmaradt. Egy biztos, a férjemnek soha többé nem tudok hinni. A piamentesség meg 4 hónapig tartott. Az is úgy, hogy többször szóltam neki, hogy érzem az italszagot, ittál? "Á, dehogy nem, biztosan mást érzel." Aztán évek múlva jöttem rá, hogy teljesen hülyére vett, és valójában folyamatosan ivott, csak kevesebbet, s mire hazajött csak gyanús szagok maradtak. Szóval végig átvert, orromnál fogva vezetett. Csak azért, mert próbáltam hinni neki, s ezt használta ellenem. Jelenleg időnként visszafogja magát, de pár nap után nem bírja, meg kell innia a kötelező mennyiséget. De ma már ez is valami, hogy nem mindennap részeg, csak épp megiszik valamit. Nyilván tisztában vagyok vele, hogy idő kérdése, hogy bármelyik nap folytassa. Minden jót kívánok erzso

#77 zsusa 2009. 05. 28. - 21:39:04

Szia Erzso! Én nem az ügyvédhez mentem, hanem a rendőrséget hívtam ki. Igaz eltelt kb.15-20 perc, ami lényegesen több időnek tűnt. A rendőrök felvették az adatokat, látták, hogy vér nem folyt, de a pasas továbbra is részeg. Az elmúlt napok alatt megjött a határozat a kocsifelborulás ügyben is, amit nem mutatott meg eddig. A jogsiját bevonták, azt tudom. Azóta úgy bánik velem és a családdal, mint a hímes tojással. Az ivást ugyan véglegesen nem hagyta abba. A testvére most kerül ágybafekvő beteg stádiumba (rákos). Ő ápolja, mosdatja, stb. Most már köszönetet mond, hogy a házi betegápolást, és a kajáját elintéztem. Most ő futkos minden után. Amikor kiderült a barátnő, azt kívántam, bár vigye el, s a családnak jobb lesz. Sajnos ez nem történt meg. A drága férjed ezek szerint szintén nagyon régen iszik. Vérvizsgálatot mikor végeztek nála utoljára? (Az erős alkoholistát kimutatja a vérvizsgálat). Nálunk is a feleség+ gyerekek, külön a férj felállás volt a jellemző. Közös téma nem sok volt/van. A napi eseményeket már megbeszéljük. Remélem nyugodtabban telnek napjaid. zsusa

#78 erzso56 2009. 05. 22. - 07:58:45

Szia Zsusa! Az elvonó alatt is berúgott, meg még nőzött is?? Ez aztán az ember!!! Isznak, tönkre tesznek mindenkit maguk körül, a sok éves szenvedésünket pedig kigúnyolják, semmibe veszik. Ha már elkezdted lépned kell! Tudod én is úgy jártam, elmentem ügyvédhez, aztán nem lett a válásból semmi, csak örlődtem tovább, ő meg ivott tovább. De az, hogy megpróbáltam elkezdeni, de képtelen voltam folytatni, egy olyan fegyver lett a kezébe ellenem, hogy azt hittem bele őrülök. Bármi történt, többször megütött, stb.. egyből azt vágta a képembe, hogy "eredj, mondd el az ügyvédednek", vagy ha le akart valamit tagadni, akkor azt kaptam, hogy " ezt beadhatod az ügyvédedenek, de nekem nem, ez hazugság!" A folyamatos hazudozás a kenyere, anélkül képtelen meglenni. Hidd el nem fog megváltozni!! Nagyon sokan itt, hosszú évek óta asszisztálunk egy alkoholista ivászatához, sok mindent megpróbáltunk, próbáltuk lebeszélni, próbáltunk nem szólni, ha ivott, minden lehető eszközzel próbáltuk összetartani a családot, a gyerekeket védtük az elvált szülők gyereke szereptől. S mindezt miért? Azért, hogy egyszer csak mi legyünk a legszemetebb, legmocskosabb emberek a földön egy magáról mit sem tudó, alkoholista szemében. Egy sem érdemli meg, hogy kiálljunk mellette. Amikor már úgy látja tényleg komolyan gondolod a válást, akkor jön az "istenbizony, meg a higgyél bennem, minden jó lesz, majd meglátod". Ja..., ne felejtsem el, mindezt könnyes szemmel. Nálunk ez megy kilenc éve. Ki a fene tud hinni egy hazug csak az önös érdekeit szem előtt tartó alkoholistának. Szóval most rendesen ki vagyok borulva, mert a tegnapi nap is vedelni kellett. Külön dühítő, hogy az állítólag délelőtt megivott 2 dl !!!!! bortól este még s...gg részeg volt, és ennyire hülyének néz, hogy ezt el is kellene hinnem. Azt az utolsó, egyetlen lépést nagyon nehéz megtenni, évek óta próbálom, s nem vagyok képes megtenni. Üdv Erzso

#79 Ripa73 2009. 05. 20. - 07:26:23

HÁT SZIASZTOK!!! ÉN EGY HÁROM GYERMEKES ANYA VAGYOK ALBÉRLETBEN ÉLEK ÉS A FÉRJEM ÉS ÉDESAPÁM ALKOHOLISTÁK!!! DE NEM TUDOM ÖKET RÁ VENNI HOGY MENNYENEK EL ORVOSHOZ!!! DE MÁR ÉN NEM BIROM VELÜK SOKÁIG DE EGYEDÜL A HÁROM GYEREKKEL NEM TUDOK HOVÁ MENNI. MINDEN NAPOS A IVÁSZAT NÁLUNK SOK IDEGET ÉS PÉNZT ÖRRÖL FEL EZ A PROBLÉMA!!!! FOGALMAM SINCS MIT TUDJAK VELÜK CSINÁLNI. IRJON VALAKI MIT LEHETNE CSINÁLNI VELÜK. AZ UTOLSO KENYÉR PÉNZÜNKET IS EL ISZÁK!!!

#80 roviaa 2009. 05. 19. - 18:29:58

Sziasztok! Új vagyok itt ezen az oldalon bár már párszor bele-bele olvastam,de regisztrálni csak most mertem,mert már nem tudom kivel oszthatnám meg a problémáimat!Sajnos az én férjem is alholbeteg!Mikor megismerkedtünk mindketten éltük a bulizos életet és nekem fel sem tünt mennyi alkoholt fogyaszt!Azonban ahogy múlnak az évek és a hónapok egyre nehezebben viselem,hogy a munka után hazaérve az első útja a házunkkal szemben levő kisboltba vezet,ahol a haverokkal nekiállnak sörözni.Boltzárás után is nehezen jön haza mert valaki mindig kikér még egy kört amit persze meg kell inni hiszen visszautasítani vétek lenne!Ha kettesben vagyunk nem iszik (annyit),de amint a haverokkal találkozik már nincs kontrollja.Szinte tudom hogy ha x baráttal találkozik és nem kocsival megy biztos,hogy ittasan jön haza.Ha nem találkozik velük akkor szinte látom rajta,hogy hiányoznak neki a haverok és amint lehet rohan hozzájuk.Az itthoni munka is mindig elmarad a részéről hiszen este 7-ig a bolt előtt van utánna meg már "fáradt" bárminek is nekiállni!Szerencsére ha kocsiba ül sosem iszik.Szerinte eltulzom a dolgot és az a napi 6-8 sör nem is olyan sok hiszen régebben többet ivott és különben is megérdemli mert nehéz munkát végez!Lehet nem tudom de mostmár családot szeretnék alapítani ( egyébként ő is furcsamód) ami amúgy is nehezen megy ( inszeminációval sikerült teherbe esnem de azt is elvetéltem).Sajnos sem az én sem az ő családjával nem tudom megosztani ezt a problémát talán szégyellem elöttük, hogy nem tudok hatni rá!Ha összeveszek vele akkor egy pár napig nyugalom van relativ időbe jön haza és még a 6-8 sörét sem issza meg.A haverjai szemében én vagyok a feketebárány aki mindig csak veszekszik.Legutobb megfordult a fejembe hogy bejelentem a közterületfelügyeletnél ( persze ha lehet név nélkül mert nem szertném ha balhé lenne ebből),hogy a bolt előtt isznak hiszen ma ez már birsággal jár!Szerintetek mit lehet tenni?Van még remény hogy megváltozik? Bocsánat,hogy ilyen hosszúra nyúlt a levelem de ezek a dolgok már régóta nyomják a szívemet! Vica :(


  • 11 Oldal +
  • « Első
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • Utolsó »
  • A téma zárva.

Szponzorált hirdetések

Topik megosztása: