Házipatika fórum: Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza (Kecskemét) - Házipatika fórum

Ugrás a tartalomhoz

  • 4 Oldal +
  • 1
  • 2
  • 3
  • Utolsó »

Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza (Kecskemét)

#1 czildi 2013. 12. 14. - 09:05:09

MR vizsgálatra kaptunk időpontot 3 hónapos várakozással a Kecskeméti Megyei Kórházba. Az időponthoz képest csúszással került sor a vizsgálatra. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy a parkolásért fizetni kell, a több órás várakozás miatt nem is keveset. A beteg és a kísérője is egészségügyi dolgozó volt. A kísérő mozgásában korlátozott, bár nem rendelkezik mozgáskorlátozott kártyával. Köszönjük magyar egészségügy!

#2 19bela51 2012. 02. 18. - 14:54:55

Tisztelt fórumolvasók! Szeretném a saját,és a személyes tapasztalataimat megosztani, és megismertetni mindazokkal, akik colonoscopos, ( vastagbél tükrözésre ) vagyis ilyen irányú vizsgálatra várnak. Az előző 265748 számozással,(19bela51) névvel írva, bővebben megosztottam a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kecskeméti Kórház-ba kerülésem, valamint az ellátással kapcsolatos tapasztalataimat. A vizsgálatok végeztével, Dr Rupp Frigyes főorvos úr, valamint Dr Pap Szekeres József sebész főorvos úr javaslatára, bejelentkeztem és időpontot kértem a kórház területén üzemelő OMC Egészségügyi Szolgáltató Kft, Endoszkópos Centrum asszisztensétől. A pontos időpontot, és a szükséges előkészületeket megbeszéltük, így mintegy négy hónap várakozási idővel számolva, 2012 február 13-ra kaptam időpontot a vizsgálat elvégzésére. A hosszúnak tűnő várakozási idő,valószínű a nagy betegforgalommal, és a köztudottan nagy orvos, valamint nővérhiánnyal magyarázható. Sürgős esetekben azonnali vizsgálatokra is sor kerülhet, így ezek szintén jelentősen megnövelik, a várakozási időket. A kitűzött időpontra, 2012 február 13-án, 11-órára elmentem a szakrendelésre. Türelmesen kivártam, hogy sorra kerüljek, hiszen többen is vártak még vizsgálatokra. Az asszisztensek, miközben szinte megállás nélkül, egyedül végezték a nem éppen könnyű, sőt mondhatni több személyt is igénylő feladataikat, nagyon kedvesen nyugtatták a vizsgálatra várakozókat, és türelmet kérve, elmagyarázták, hogy az orvosoknak a vizsgálatokon kívül még a sürgős és halaszthatatlan műtéteknél is helyt kell állni. Türelmesen kivártam, hogy rám kerüljön a sor. Ez alatt a kb 2-óra alatt volt időm elgondolkodni, hogy igenis meg kell adni minden tiszteletet és megbecsülést az egészségügyi dolgozóknak, hogy ilyen körülmények között is a lehető legtöbbet megtesznek a betegek érdekében. A vizsgálatra 13óra 15-perckor került sor, addigra már nagyon kiszolgáltatottnak éreztem magam, és nagyon izgultam, valójában féltem is a vastagbél tükrözéstől. Őszintén megmondom, nem vagyok egy orvoshoz járó típus, szinte csak akkor megyek, ha már visznek. Annak ellenére, hogy már semmi panaszom vagy fájdalmam nem volt, elmentem a vizsgálatra, mert úgy éreztem, hogy ezt a saját érdekemben kell megtenni. A vizsgálatra behívott, Somogyi Erika vezető szakasszisztens helyettes, ( remélem jó nevet írtam ) és nagyon kedvesen elmagyarázta, hogy mit kell tennem. Ne izguljak, szinte fájdalommentes lesz a beavatkozás. Ha igénylem a vénába adott nyugtató injekciót, akkor csak egy kis kellemetlen érzésem lesz a vizsgálat alatt. Természetesen a felajánlott lehetőséget elfogadtam. Az előkészületek után megérkezett Dr Virányi Zsolt adjunktus úr, ő szintén megnyugtatott, beadta az injekciót és biztosított, hogy nem fog fájni a vizsgálat. A beavatkozás mely kb 20 percig tartott, bátran kijelenthetem, hogy egyeltalán semmiféle fájdalmat nem éreztem. A vizsgálat végeztével megnyugtattak, hogy semmiféle rendellenességet, amit kezelni szükséges nem találtak. Vagyis negatív lett a végeredmény. Utólag is nagyon szépen köszönöm Dr Virányi Zsolt adjunktus úr és Somogyi Erika vezető szakasszisztens helyettesnek, hogy ilyen türelmesen és fájdalommentesen végezték el a vizsgálatot. Minden sorstársamnak azt üzenem, hogy bátran keressék fel ezeket az igazán kiváló szakembereket, ha hasonló vizsgálatokra van szükségük. Kívánok mindkettőjüknek további jó egészséget, sok sikert és kitartást a munkájukhoz! Üdvözlettel és Tisztelettel: Kégl Béla

#3 patrickortan 2012. 01. 25. - 09:49:48

2012.01.24 Köszönöm, Dr. Gog Erzsébetnek (főorvos ??? akkor még szomorúbb) és "kedves" aszisztensének (sajnos név szerint nem tudom), hogy a mai napon, a Kecskeméten lévő, Izsáki úti Gyermek Ambulancia "szak"rendelésük allatt, a 13 éves kislányomat nem voltak hajlandóak megvizsgálni illetve ellátni... Hogy érthetőbb legyek, leírnám egy pár sorban a történteket. Gyermekünk Kecskeméten jár iskolában, de vidéken lakunk (kb. 20 km Kecskemétről). Reggel a gyereket bevittük iskolába, ahol rosszúl lett, hasi és alhasi fájdalmakra panaszkodva. Mivel nagy fájdalmai voltak, a Nyíri úti sürgőségre vittük vizsgálatra, ahol tájékoztattak, hogy az Izsáki úti gyermek ambulanciára vigyük, mert 14 éves korig ott van a sürgőségi. Odaérve, (és kb. 20 perc várakozás után) a doktornő aszisztense fogadott minket elkérve a beutaló papirt... amivel nem rendelkeztünk, hiszen sürgőségi eset lévén, úgy gondoltuk és most is úgy gondoljuk hogy szükségtelen....(itt viszont hozzá tenném, hogy a gyerek biztositási kártyája nálunk volt). Megkértük hogy vizsgálja meg a gyereket annak ellenére, hogy nem rendelkeztünk beutalóval...(hiszen mégis egy sürgős esetről van szó). Ezután az aszisztens hölgy mondta, hogy várjunk egy kicsit mert majd megvizsgálják.... És vártunk...ameddig egyszer csak közölte velünk, hogy mégsem tudják megnézni a kislányunkat.....mert nincs neki beutalója. Kicsit (nagyon) tanácstalanok voltunk, most mi tévők legyünk? Vártunk ameddig újra kinyílt az ajtó...most megkérve a doktornőt személyesen, hogy vizsgája meg kislányunkat. A válasz ugyan az volt: nincs beutaló, nem tudják megvizsgálni.... Kérdésem a következő: Hogy lehet az, hogy 2012-ben ilyen lehetséges? Hogy lehet az, hogy mint szülőként és adófizető állampogárként tehetetlenek vagyunk ilyen esetben? Mi kell megváltozzon, hogy egy gyermekkel (sürgős esetben) foglalkozzanak??? Hová kellene fordulni, ha egy gyerek az utcán össze esik és valaki segitőkészen orvoshoz szálitaná? Hiszen az ambulanciára beutaló kell... Tényleg ennyire keletre tartunk? Esetleg vissza, a múltban? Sajnálom. Sajnálom azt, hogy az időmet arra kell pazaroljam, hogy panaszaimat leírjam. Miért olyan nehéz embernek maradni ebben a rohadt világban??? Mindenesetre, köszönöm doktornő. Köszönöm rendkívüli szaktudását és munka politikáját...(munka kedvét ???) Sajnálom, hogy nem a felettese vagyok... U.I. És most, utóiratként megköszönni szeretném gyerek orvosunknak Dr. Rónay Zsoltnak, aki soron kívül megvizsgálta és a megfelelő ellátást biztosította gyerekünknek. Ehhez, hogy ezt elérjük, a 20 km lévő gyermek orvosunkhoz kelletett siessünk. Ehhez, hogy ezt elérjük, a gyerekünkek több (fájdalomban) eltöltött órán keresztűl kellett megszenvednie... Kicsit szomorú...nem kicsit, NAGYON. Szerencsére, mi oda értünk időben....de, vajon más szülő is???

#4 sy4web 2012. 01. 18. - 21:49:07

2011-ben több kórházban is jártam, egyike volt a kecskeméti. -Egyszerű parkolni. -Könnyű a becsekkolás. -viszonylag keveset kell várni a szakorvosra, és ha időpontot adott, akkor várt is, max 5 percet kellett várnom -a vesekőzúzás is ütemterv szerint haladt. Cegléd: -szörnyű a parkolási lehetőség, nem számoltam meg, de talán ha 20 autó elfér -a kórház sajnos nem tiszta, és ami engem kifejezetten zavart, hogy sötét van mindenütt, olyanok a fényviszonyok, mint egy horrorfilmben, a liftben pislákol a 25wattos izzó. -és a szakorvosa, ahol jártam, sajnos nem volt naprakész, vagy inkább túlzsúfolt volt, mint általában a mai magyar kórházak, ezért nem bírt annyi időt rám fordítani, amit szerettem volna... BP.Uzsoky úti kórház: -eddig mindig találtam parkolót, viszont nincs kikövezve, ezért egyszer egy esőben bokáig belesüllyedtem a sárba -a kórházon belül, több labirintuson át meg lehet találni a keresett rendelőt, de ez már a 3. látogatás után rutinszerűvé válik -aki tériszonyos az inkább kerülje a kórházat, mert egy szűk viadukton lehet bejutni -a szakorvos, (szemész), mindig adott időpontot, így azt hittem én naívan, hogy ha időm van, akkor csak nekem lesz arra az időpontra foglalásom, na ebből az lett, hogy a minimális várakozási idő 3 óra, viszont az időt ki lehet használni barátságos betegekkel való kapcsolatépítésre is. - amikor itt járunk ne felejtsük el, hogy a takarítónők valamilyen főnökök erre felé, mert ha nem emeljük fel a lábunkat a felmosó rongyuk alatt, akkor a biztonsági őrök segítik a munkájukat. -még valami, lehet sokat költeni egy beteghívó rendszerre, de akkor könyörgöm, használják is (2 éve nem láttam bekapcsolva) Szentes: - gyönyörű parkja van, vmi patak is van rajta, ha festő lennék biztosan megihletne - itt is a higiénia, és a szakorvosokkal van kisebb problémám Visszatérve Kecskemétre: - igazából az a bámulatos, hogy azt hinné az ember, hogy egy káosz fogja várni, most, hogy ennyi, minden területet érintő fejlesztést végeznek a kórház területén, erre mindenki a nyugodtságot sugározza magából. - a recepciós hölgyeknek meg biztos, hogy veszélyességi pótlékot adnék, mert mi mindent ki kell bírniuk, egy átlag ember már rég begolyózna... ui minden kórháznak: ne cseréljék le a mátrix nyomtatókat! - a legolcsóbb nyomtatási ktg. - a legtovább bírja időben a tintája - és a várakozó betegek, ha meghallják a hangját, biztosak benne, hogy rögtön kilép a szobából az előző páciens

#5 19bela51 2011. 11. 14. - 17:45:02

A kecskeméti kórház kiváló egészségügyi dolgozóinak tiszteletére. Az első eset 2011 október. 15-én 17óra 22 perckor a családom vitt be a Kecskemét Nyíri út 38 alatti Sürgősségi Betegellátó osztály ambulanciájára, bal oldali alhasi szúró és egyre fokozódó fájdalmaim végett. Ez a fájdalom három napja kezdődött, és egyre elviselhetetlenebbé vált. Az osztályra történt beérkezést követően, Dr Rupp Frigyes főorvos úr szinte percek alatt kezelésbe vett, és az azonnali vérvételekkel valamint Ultrahang vizsgálatból, és egyéb szakszerű kezelésekkel megállapította, hogy elég súlyos vastagbél gyulladásom van. Ezt követően szinte a vizsgálatokkal egyidejűleg beszélte meg a szintén ügyeletes Dr Pap Szekeres József sebész főorvos úrral, hogy minél előbb vizsgáljon meg, és szakvéleményével erősítse meg a betegségem állapotát. Erre a vizsgálatra szintén percek alatt sor került. Szavakban nem kifejezhető köszönetemet és elismerésemet szeretném kifejezni az említett Dr Rupp Frigyes főorvos osztályvezető helyettes úrnak, Dr Pap Szekeres József főorvos úrnak, az általános sebészet osztályvezető helyettesének, valamint Nagyné Sztana Cecillia a Sürgősségi Betegellátó osztály, vezető ápoló helyettesének a szakmailag és emberileg is kiváló és segítőkész hozzáállásáért. Azóta többször kellett kontrol vizsgálatra menni, és mindhárom szakemberrel kapcsolatban, csak jót és pozitívumokat tudok mondani. Hálás köszönet érte. A második kórházba kerülésem oka, sajnos még ennél is súlyosabb baleset miatt következett be. 2011 október 25-én 9óra 35 perckor, a saját lakóházamnál a padlásfeljáró lépcsőjéről mintegy négy méteres magasságból a lépcsőn megcsúszva lezuhantam, és egy zártszelvényből készült vas állványra estem rá, a mellkasommal. Az esést követően súlyos és iszonyatos fájdalmat éreztem, a főleg jobb oldali, de szinte az egész mellkasomban. Ezen kívül a jobb sípcsontom és a boka, valamint a talpcsont is komolyan megsérült. Szerencsére a feleségem otthon tartózkodott, és ő értesítette a kecskeméti mentőállomás diszpécser szolgálatát. A telefonon történő segélykérés 9 óra 40perc körüli időben történt. Ezt követően a diszpécser központban nagyon gyorsan és hihetetlen pontossággal irányított rohammentő személyzete mintegy nyolc-tíz perc alatt ért a balesetem helyszínére. Szeretném megjegyezni, hogy a lakhelyem és a baleset helyszíne lajosmizsén van, több mint 10 km-re a kecskeméti mentőállomástól. A nagy nyilvánosság előtt szeretném megköszönni a mentőállomás diszpécser szolgálatának, valamint a rohammentő személyzetének, Mótyán Gabriella mentőtiszt, Csobot Zsolt mentőápoló, és nem utolsó sorban, Tóth Gábor a mentőgépkocsi vezetőjének, a példamutató emberséges és mindenek előtt a szakszerű segítségét, valamint azt, hogy a nagyfokú fájdalmaimat nagymértékben csökkentették. Külön köszönöm a megnyugtató szavaikat, és hogy szinte percek alatt beértek velem a kórház Baleseti Traumatológiai osztályára. Itt külön szeretném megköszönni Nagy István betegszállító úrnak a segítségét. Szinte anyai gondoskodással átéli a betegek sorsát. A hordágyon folyamatosan takargatott, nehogy megfázzam, nagyon óvatosan tolta a lifteknél, küszöböknél és egyéb helyeken a hordágyat, hogy minél kevesebb legyen a fájdalmam. Ezt mindvégig megtette a különböző röntgenekre, ultrahangra valamint a traumatológiai vizsgálatokra való szállítást végezve. Az ötödik emeleten lévő baleseti traumatológiai osztályon az 522 szobában lévő betegágyig folyamatosan beszélt hozzám. Köszönet a megnyugtató szavakért. Köszönetemet szeretném kifejezni a röntgen, valamint az ultrahang kezelőben a hihetetlen jó szándékú és segítőkész orvosoknak, Dr Serfőző Orsolya Dr Szatmári Valéria Dr Pócs Andrea valamint minden nővérnek, sajnos neveket nem tudok, kiemelni, de mindenkinek nagyon szépen köszönöm a velem kapcsolatos segítséget. Három napot feküdtem a baleseti és traumatológiai osztályon, bordatöréssel és belső zúzódásokkal. Az osztályt vezető Dr Gera László főorvos úrnak Dr Takács Károly osztályos orvos úrnak valamint az ott dolgozó nővéreknek és ápolóknak hálás köszönet a példaértékű kezelésért és betegellátásért. Minden elismerésem és tiszteletem az ott dolgozóknak a lelkiismeretes munkájukért. Javaslom a többi sorstársamnak, hogy elsősorban magunkkal szemben legyünk kritikusak, és adjuk meg a tiszteletet és megbecsülést minden egyes egészségügyi dolgozónak, úgy az orvosoknak, ápolóknak, betegszállítóknak egyaránt. Amennyiben ezt maradéktalanul megtettük, csak utána várjuk el tőlük a megfelelően elvárható segítséget. A továbbiakban minden egyes egészségügyi dolgozónak kívánok, sok erőt és egészséget, sok sikert és kitartást a munkájukhoz. Köszönettel és Tisztelettel: Kégl Béla

#6 19bela51 2011. 11. 10. - 13:50:10

A kecskeméti kórház kiváló egészségügyi dolgozóinak tiszteletére. Az első eset 2011 október. 15-én 17óra 22 perckor a családom vitt be a Kecskemét Nyíri út 38 alatti Sürgősségi Betegellátó osztály ambulanciájára, bal oldali alhasi szúró és egyre fokozódó fájdalmaim végett. Ez a fájdalom három napja kezdődött, és egyre elviselhetetlenebbé vált. Az osztályra történt beérkezést követően, Dr Rupp Frigyes főorvos úr szinte percek alatt kezelésbe vett, és az azonnali vérvételekkel valamint Ultrahang vizsgálatból, és egyéb szakszerű kezelésekkel megállapította, hogy elég súlyos vastagbél gyulladásom van. Ezt követően szinte a vizsgálatokkal egyidejűleg beszélte meg a szintén ügyeletes Dr Pap Szekeres József sebész főorvos úrral, hogy minél előbb vizsgáljon meg, és szakvéleményével erősítse meg a betegségem állapotát. Erre a vizsgálatra szintén percek alatt sor került. Szavakban nem kifejezhető köszönetemet és elismerésemet szeretném kifejezni az említett Dr Rupp Frigyes főorvos osztályvezető helyettes úrnak, Dr Pap Szekeres József főorvos úrnak, az általános sebészet osztályvezető helyettesének, valamint Nagyné Sztana Cecillia a Sürgősségi Betegellátó osztály, vezető ápoló helyettesének a szakmailag és emberileg is kiváló és segítőkész hozzáállásáért. Azóta többször kellett kontrol vizsgálatra menni, és mindhárom szakemberrel kapcsolatban, csak jót és pozitívumokat tudok mondani. Hálás köszönet érte. A második kórházba kerülésem oka, sajnos még ennél is súlyosabb baleset miatt következett be. 2011 október 25-én 9óra 35 perckor, a saját lakóházamnál a padlásfeljáró lépcsőjéről mintegy négy méteres magasságból a lépcsőn megcsúszva lezuhantam, és egy zártszelvényből készült vas állványra estem rá, a mellkasommal. Az esést követően súlyos és iszonyatos fájdalmat éreztem, a főleg jobb oldali, de szinte az egész mellkasomban. Ezen kívül a jobb sípcsontom és a boka, valamint a talpcsont is komolyan megsérült. Szerencsére a feleségem otthon tartózkodott, és ő értesítette a kecskeméti mentőállomás diszpécser szolgálatát. A telefonon történő segélykérés 9 óra 40perc körüli időben történt. Ezt követően a diszpécser központban nagyon gyorsan és hihetetlen pontossággal irányított rohammentő személyzete mintegy nyolc-tíz perc alatt ért a balesetem helyszínére. Szeretném megjegyezni, hogy a lakhelyem és a baleset helyszíne lajosmizsén van, több mint 10 km-re a kecskeméti mentőállomástól. A nagy nyilvánosság előtt szeretném megköszönni a mentőállomás diszpécser szolgálatának, valamint a rohammentő személyzetének, Mótyán Gabriella mentőtiszt, Csobot Zsolt mentőápoló, és nem utolsó sorban, Tóth Gábor a mentőgépkocsi vezetőjének, a példamutató emberséges és mindenek előtt a szakszerű segítségét, valamint azt, hogy a nagyfokú fájdalmaimat nagymértékben csökkentették. Külön köszönöm a megnyugtató szavaikat, és hogy szinte percek alatt beértek velem a kórház Baleseti Traumatológiai osztályára. Itt külön szeretném megköszönni Nagy István betegszállító úrnak a segítségét. Szinte anyai gondoskodással átéli a betegek sorsát. A hordágyon folyamatosan takargatott, nehogy megfázzam, nagyon óvatosan tolta a lifteknél, küszöböknél és egyéb helyeken a hordágyat, hogy minél kevesebb legyen a fájdalmam. Ezt mindvégig megtette a különböző röntgenekre, ultrahangra valamint a traumatológiai vizsgálatokra való szállítást végezve. Az ötödik emeleten lévő baleseti traumatológiai osztályon az 522 szobában lévő betegágyig folyamatosan beszélt hozzám. Köszönet a megnyugtató szavakért. Köszönetemet szeretném kifejezni a röntgen, valamint az ultrahang kezelőben a hihetetlen jó szándékú és segítőkész orvosoknak, Dr Serfőző Orsolya Dr Szatmári Valéria Dr Pócs Andrea valamint minden nővérnek, sajnos neveket nem tudok, kiemelni, de mindenkinek nagyon szépen köszönöm a velem kapcsolatos segítséget. Három napot feküdtem a baleset és traumatológiai osztályon. Az osztályt vezető Dr Gera László főorvos úrnak Dr Takács Károly osztályos orvos úrnak valamint az ott dolgozó nővéreknek és ápolóknak hálás köszönet a példaértékű kezelésért és betegellátásért. Minden elismerésem és tiszteletem az ott dolgozóknak a lelkiismeretes munkájukért. Javaslom a többi sorstársamnak, hogy elsősorban magunkkal szemben legyünk kritikusak, és adjuk meg a tiszteletet és megbecsülést minden egyes egészségügyi dolgozónak, úgy az orvosoknak, ápolóknak, betegszállítóknak egyaránt. Amennyiben ezt maradéktalanul megtettük, csak utána várjuk el tőlük a megfelelően elvárható segítséget. A továbbiakban minden egyes egészségügyi dolgozónak kívánok, sok erőt és egészséget, sok sikert és kitartást a munkájukhoz. Köszönettel és Tisztelettel: Kégl Béla

#7 dmedve 2011. 11. 06. - 22:05:12

Kedves Mindenki! Én szintén gyógyultam a BKMÖ Kórházában. Ugyan mint látjátok én nem haltam meg, de nekem is vegyesek a tapasztalataim. Én a szájsebészeten feküdtem. Szerencsére csak 1 éjszakát. Reggel mentem, aznap megműtöttek és másnap reggel jöhettem haza. Műtét előtt egy Attila nevű ápoló fiú vett kezelésbe. (Branülbekötés). Kifejezetten kértem, hogy a branült a kézfejembe kösse!! Voltam már kórházban, és átéltem a bekötik, eldurran, újat kötnek eldurran, és végül mindig kikötöttünk a kézfejemnél! Így azt gondoltam segítek, ha elárulom, hogy hol van olyan véna, ami nem durran el. Nem szórakozásból kértem. Erre az ápoló azt mondja, hogy Ő a kezembe nem köti, mert az FÁJ! Mondom oké, de egyrészt nekem fáj, és nem neki, másrészt ha beteszi valahova, és az ott eldurran, az is fáj, és az újabb és újabb szúrások is fájnak. Nem, nem és nem. Ő nem köti a kézfejembe. Eleve késésben voltunk az infúzióval, (sokára vettek fel, már 10 volt, 1,5 liter infúziót írtak ki a műtétig, és kora délután akartak műteni!) így nem vitáztam, tegye ahova akarja, vagy tudja, csak haladjunk. Betette a jobb alkaromba. Jelzem az is fájt, majd' becsináltam, pedig nem vagyok egy nyafka valaki! Végül sikerült. Rátette az infúziót, és kész. Az más kérdés, hogy csípett, feszített, fájt, de túléltem. Lefolyt szűk 1 liter, és levéve a megkezdett infúziót, vittek. Kaptam egy szem Dormicum tablettát, aminek én csak a felét vettem be! Lent a műtőblokkban várnom kellett a folyosón 30 percet, és úgy kerültem ténylegesen a műtőbe. A műtőben az aneszteziológus "hogy van?" kérdésére csak annyit tudtam mondani, hogy "nagyon-nagyon szédülök" Ismétlem, FÉL szem Dormicumot vettem be!! Persze ezt az anesztesnek nem mondtam. A műtőben megkérdeztem, hogy mikor kötöznek le? Azt felelték, hogy akkor, amikor elalszom. Erre kértem őket, hogy kötözzenek le most, mert annyira szédülök, hogy úgy érzem le fogok esni, és nyugodtabb lennék, ha lekötnének most. Megtették. Ezt követően az egyik műtős az infúziót fel akarta tenni a branülbe, de amint hozzáfogott, én már éreztem, azt az ismerős pokoli fájdalmat, amit nevesített is a műtős. "Eldurrant a branül". Ezt követően hova tették az új branült? Na hova? A kézfejembe. Miután én még ébren voltam, már csak súgva ugyan, de odamondtam a fejemnél álló anesztesnek, hogy a kézfejemben nem durran el. Odatették, és lássatok csodát, nem durrant el. Kibírta a műtétet, a műtét utáni gyógyszerelést, és hajnalban én vettettem ki, mert egyrészt már nem volt rá szükség, hiszen mentem reggel haza, másrészt be is alvadt. De ne fussunk ennyire előre, túléltem a műtétet, de nem ment simán. A másoknak 50 perc-1 órás műtét nekem 4 órás lett, és a szeretteim már azt sem tudták mit csináljanak, annyira aggódtak. Végül kikerültem a műtőből, de teljesen szétrepedt a szám, és sugárban hánytam. Már a műtőben is hánytam, de úgy, hogy hallottam, ahogy a műtőasztalról csepeg le a hányásom, szóval nem kis mennyiség volt. A műtő és a szobám között az ágyamat összehánytam, úgy, hogy a kórterembe érve teljes ágyneműcsere vált szűkségessé. Ez este 5:30 után volt. 6-kor pedig a látogatási idő vége miatt kitették a látogatóimat. Én pedig még akkor igencsak rosszul voltam. Annyit azért megtettek, hogy nagynéném a megkezdett nedves törlőkendős áttörlésemet (mivel a zuhanyozás teljesen esélytelen volt abban az állapotomban!) befejezhette. Aztán olyan negyed 7 körül magamra maradtam a sugárhányásommal. Szerencsém volt, mert a szobatársam nem volt rosszul, csak mivel Őt előbb műtötték, neki a fájdalomcsillapítója előbb is ment ki, így Ő a fájdalommal küzdött, és jegelte az arcát. Néha segített, amikor hívni kellett a nővért. 1-2x használtam a vesetálat, de mivel annak befogadóképessége csekély, inkább a pár lépésnyire lévő wc-t használtam. (906-os 2 ágyas kórterem, wc-vel!)El sem tudom képzelni, hogy ha egy sok ágyas kórterembe kerülök, és messze a wc, hogyan csináltam volna meg ezt az időben kiérés dolgot. Az éjszakás nővér nagyon-nagyon aranyos volt. Sajnos a nevét nem tudom. De hátha van itt aki ismeri, és dátum alapján tud segíteni. 2011. 06. 16-án estétől 17-én reggelig éjszakás volt a 9. emeleti szájsebészeten. Ha valaki esetleg tudja a nevét, szívesen venném. Ő tényleg 100%-ig profi volt! Mindig jött, ha hívtuk, és segített, mindig. Este a gyógyszerelésnél volt egy kis gáz, mert mivel folyton hánytam, a gyógyszerosztáskor is a wc-n voltam. A nővér (még a nappalos!!) nem hagyott ott nekem fájdalomcsillapítót. Ezt reggel az orvos vette észre, ugyanis nekem nem hiányzott. (Homeopátia volt a segítségemre!) Ellenben hajnalban, mikor már nem volt mit hányni, csak az inger volt, kisétáltam az éjszakás nővérhez, és kértem egy Cerucal infúziót, amit AZONNAL megkaptam. Nem küldött vissza a szobámba, hogy "majd viszem", hanem már jött is velem a szobámba, és kaptam is. Persze azon az éjszakán voltak események még a többi szobában, de ettől függetlenül bármit kértem, segített. (Na nem voltam hisztis, mert azzal nem tartok előbbre!) Amíg folyt az infúzió, legalább 3x bejött, hogy jobban vagyok-e? Aztán mikor lefolyt, tudtam, hogy sok a dolga, (egy néni a másik szobában belázasodott)így nem csengettem, hogy jöjjön, hanem leakasztottam az infúziót az állványról, és kisétáltam a nővérpulthoz. Látott a szobából, intett is, hogy jön azonnal, de én mondtam, hogy csak nyugodtan, ráérek. Leültem a nővérpult mellett egy székre (nagyon-nagyon szédültem még akkor is), és megvártam. Nekem azt leszámítva, hogy a branülöm az ápoló srác önfejűsége miatt eldurrant, hogy kitették a családomat, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rájuk, és hogy éjjel cudarul hánytam, pozitív a tapasztalatom. Nyilván vannak jobb kórházak is, de sokkal rosszabbak is. Én az egész műtétben az altatástól (a következményeitől) féltem a legjobban, és mindenki nevetett, hogy ha-ha, nem lesz semmi, nyugi, és tessék. Nekem lett igazam, mert így utólag mindent összevetve az ébredés, és a műtét utáni hányás volt a legrosszabb. A fájdalom elviselhető volt, mert ugye azt lehet csillapítani, eredményesen. De a szűnni nem akaró hányás brutális volt. Sokat jelentett, hogy az éjszakás törődött velem, és nem hagyott magamra a bajommal. Így utólag is köszönet Neki mindenért! (Hátha olvassa!)

#8 vadaszimargit 2011. 10. 29. - 14:33:58

Kedves Mindenki! Az én tapasztalatom a kecskeméti kórházról csupa pozitív!Az ujjamat elvágtam,fertőzést kaptam,ment már a piros csík,de a Székeli doktor úr,a Kertész doktor úrral közösen megmentette több,mint 10éve!A nagyfiam térdszalag szakadását a Dr.OBERNA GYÖRGY Főorvos Úr műtötte pár éve,tökéletesen sikerült!A kisfiam Budapesten lesérült focikupán a jobb térdében letört egy porc,őt is a DR.OBERNA GYÖRGY Főorvos Úr műtötte,sikeresen!A gyermekem azóta újra sportol. Tavaly áprilisban a DR.CSERÉNYI LÁSZLÓ Főorvos Úr engem műtött,befele növő strúmára,azóta sem volt panaszom.A pajzsmirigy betegségemmel pedig DR.TÓTH JÁNOS Főorvos Úrhoz járok és mondhatom,hogy tökéletesen meg voltam elégedve mindegyik orvosunkkal! Bármi gondunk van KECSKEMÉTEN a Nyíri úti kórházat válasszuk!!!!! Csak javasolni tudom!Megérdemlik az elismerést a MUNKÁJUKÉRT!!!! Maradok Tisztelettel:Vadászi Margit(Kiskőrös)

#9 baba1983 2011. 10. 28. - 11:12:12

Kicsit nevetségesnek tartom, hogy a kecskeméti kórház legyen az év kórháza. Idén májusban szültem első gyermekemet az izsáki úton, és hát nem a legjobb tapasztalattal távoztam. Nekem volt fogadott szülésznőm, így velem emberibbek, kedvesebbek voltak a nővérek és a szülőszobai vizsgálatoknál is máshogy bántak velem. De!!! Volt fogadott orvosom, a nevét inkább ki sem ejtem, 32 hetesen magzatvíz folyás miatt mentem be a kórházba ügyeleti időben és pont ő volt bent. a szerencse az volt, hogy a szülésznőm is bent volt. a doki úgy bánt velem, hogy az felháborító. nem értette hogy minek mentem be amikor szerinte nincs is semmi baj és van neki így is elég dolga. bekötött egy infúziót ami csak tetézte a bajt,mivel jöttek a görcsök, mondom 32 hetes terhes voltam. erre megijedt és bekötött egy másikat, az leállította. két hetet voltam még bent az eset után, háromszor láttam a fogadott orvosomat. ennyire volt kíváncsi rám. Hálával tartozom Dr. Nemes főorvosnak aki odafigyelt rám. Május 7-én reggel megint görcsöltem,jöttek a fájások. a fogadott doki közölte, hogy vagy ma szülök vagy hétfőn mert vasárnap keresztelik a lányát és nem ér rá. ott is hagyott és hazament. egész nap a Főorvos Úr figyelt rám, egész nap nst volt rajtam, de este fél hétkor irány a műtő, császár. a fogadott orvosom bejött és közölte, hogy tudta ő hogy nem rontom el a vasárnapját egy megijedt kismamának ilyet mondani aki azt sem tudja mi fog vele történni, felháborító. Ha nem lett volna ott a Főorvos Úr nem tudom mi lett volna. Nagyon sokat kell még fejlődni a kórház ezen részének

#10 sharapova200 2011. 10. 28. - 05:28:23

Az "Év kórháza" kiírás meglehetősen ellentmondásos.A betegek csak saját környezetükben tudnak véleményt mondani, tapasztalataik alapján,az összehasonlítás még így is sántít,mert hogyan lehet egy szülészetet egy traumatológiával összehasonlítani... Másrészt a vélemények több okból is meglehetősen szubjektívek,ezért a minősítéseket komolytalanoknak tartom!

#11 markovics54 2011. 10. 28. - 00:03:45

Nem tudom, hogy a Kecskeméti megyei kórház hogyan kaphatta meg az év kórháza címet, amikor egyszerűen felháborító hogy a beteget a mentő szolgálat 18 óra 15 perckor elszállítja az ambulanciára, és 23 óra 45 percig a beteg kint fekszik a hordágyon a folyosón szomjan arról nem is beszélve, hogy még WC-re sem tud elmenni, mert nem tud a hordágyról leszállni. A beteget a beszállitása után kb. két órával kerestük a családjával a kórházban, az ambulanciáról ki jött egy hölgy nem tudom, hogy orvos volt vagy asszintes érdeklődtem a betegről bement és amikor ki jött az válaszolta, hogy valahol kint van a folyosón keressék meg. Végül is megtaláltuk a beteget a folyosón lévő fal mögött a hordágyon, ahonnan mi segítettük le és vittük el a WC-re. Ameddig ott voltunk a betegre rá sem néztek, éjfél tájban került be a rendelőbe. És utána helyezték el szobában a családja kísérte el. Én 0 óra 30 perckor jöttem el a kórházból távoztam. Nem szeretnék ebbe a kórházba kerülni, mert mire az ember orvos elé kerül nyugodtan meg is halhat, Hiába szállítja be mentőszolgálat. Hiába az Ő gyorsaságuk ha a kórházban nem foglalkoznak a betegekkel. Ennyit az év korházáról.

#12 kr_r78 2011. 10. 27. - 12:13:41

Húúú, nem is tudom hol kezdjem?!? A sürgősségi ellátás Kecskeméten egyszerűen katasztrófa, édesapám került több alkalommal a kezükbe, bár ne került volna! Ha legalább csináltak volna egy ultrahangot kiderülhetett volna, hogy komoly a baj, pedig iszonyatos fájdalmakkal ment be arra gondolva, hogy segítenek neki. Pillanatnyilag segítettek is, fájdalomcsillapító+néhány gyógyszer vénába, de az okokat nem keresték!! És miért nem?? Másnap délután ismét sürgősségi, újra iszonyatos fájdalmak, csöpögött róla a veríték, hiába kérte édesanyám, hogy hívják be, ne kelljen kivárnia a sorát, senki nem foglalkozott vele. Ezután édesapám eljutott egy olyan pontra, amikor azt mondta, hogy nem bírja tovább, önkényesen bement, és ekkor kezdtek el foglalkozni vele, persze nem kapkodtak ekkor sem, de ekkor már megtörtént a baj. Végül felkerült osztályra, ekkor már este volt. Másnap reggel vizsgálatok következtek, már délelőtt kiderült műteni kell, de csak este fél7-kor került a műtőbe. A folyamatos késlekedés, nemtörődömség, és persze még sorolhatnám, hogy mi minden játszott közben abban, hogy az első műtét után még további 5 műtét következett, és minden ami a műtétekkel jár. Sajnos minden hiába, édesapám elhunyt, és senki nem tudja visszaadni nekünk. Azt gondolom, ha a sürgősségi osztályon alaposabbak és már az első alkalommal csinálnak ultrahangot, lehet, hogy nem így történt volna. Az is lehet, ha nem késlekedtek volna annyit az első műtéttel, lehet, hogy nem lett volna ennyi műtétre szükség, és még sorolhatnám.... Ilyenkor annyi "ha" merül fel az emberben!! Az ápolásával kapcsolatosan is komoly kétségeim vannak, hogy minden megtettek érte és emberként bántak vele?!? Sajnos ez így történt, már nem tehetünk semmit! Viszont a kecskeméti kórházat sokáig szeretném elkerülni!

#13 kiskati70 2011. 02. 01. - 09:36:17

hm azt se tudom hol kezdjem? szoval én is kecskeméten szültem életem legrosszabb döntése volt. mivel én egy dunántuli megyeszékhelyröl ide jöttem férjhez haza akartam menni szülni de a gyerekem gyorsabban jött mint kellet volna maradt a kecskeméti korház de ugy bánom mint a kutya lehet hazafelé a kocsiba jobb lett volna szülni mint itt . az orvos megvizsgált ugy ott hagyott mint a pinyt elment aludni ugyhogy gyakorlatilag egyedül szültem a végén egy szülésznö megsajnált és segitett mire a doki feltápászkodott a szülészetre már a méhlepény is kinn volt . üvöltöttem is nagyon mikor elökerült montam nyugodtan vossza mehet aludni ! és a horror a köbön a gyerekágy !!! a csecsemösöket kb 1 napután szándékomban állt megverni !!!!!! odahajigálták a gyereket , 1 nap kibontottam megnézni mindene megvan e a gyereknek ,az eggyik csecsemös liba elkezdett velem kiabálni mit képzelek hogy kibontom a gyerekem , kiis tört belölem a dunántuli bunko elmész te a sunyiba csak nem képzeled hogy 5 napig nem nézem meg a gyerekemet. na a 3 zuhanyzorol 40 kismára ne is beszéljünk /megjegyzem 15 éve a lányom születésénél otthon a megyei korházban a gyerekágyon minden 2 szobához már tartozott zuhanyzo 12 éve a fiam születésénél már a terhes patologián is/ ugyhogy a 2 nap telefonáltam haza hogy küldjenek gyerek mentöt meg értem egy mentöt mert hazamegyek . miután otthonrol a prof telefonált hogy kikérjen mindárt lett is hely a romingba hirtelen kedvesek nagyon megértöek és segitökészek lettek, felháborito!! Kiss Ákosrol és osztályárol a doki csucs, a növérek hmmm jo is rossz is . Bár nem hiszem hogy az ápolok, növérek , az ott dolgozo személyzet ne rendes emberekböl állna csak megalázo a fizetésük rengeteget dolgoznak nulla megbecsülésért. bár biztos van aki nem oda valo ezt nem kétlem, de nekem nagyon sok ismerösöm dolgozik ott és amiket mesélnek milyen felháborito megalázo körülmények között dolgoznak azon vagyok meglepödve hogy az 1400 dolgozobol 1 is mosolyog.

#14 belapapa 2011. 01. 31. - 20:38:01

Sajnálattal olvastam a cikket a szemészetes nővérkéről. Szerintem ebben a történetben valami hibádzik. A megnevezett nővérkét nem olyannak ismertem meg, hogy így viselkedne a betegekkel. Ő mindig kedves, türelmes és segítőkész. Régóta járok a szemészetre és az osztály többi dolgozója is mindig nagyon kedvesek. Továbbra is jó egészséget és kitartást kívánok a munkájukhoz. Tisztelettel: Egy betegük :)

#15 molnarilus 2011. 01. 31. - 19:56:58

Tisztelt Olvasók! Valóban igaz a mondás csak kórházba ne kerüljön az ember, főleg ha idős! Az 5. emeleti traumatológiai osztályon a nővérek részéről azt a nemtörődömséget amit tapasztaltam, az már pusztába kiáltó!!!!!!!!!!! A hozzátartozó hiába kér, könyörög, hogy mire figyeljenek oda egy kicsit a lábtörött hozzátartozóval kapcsolatban. Ugyan már falrahányt borsó!!!!!! Nem is értem, hogy miért vannak ott, talán azért, hogy kiosszák az ebédet, de ugy, hogy a beteg 4o fokos lázban fetreng az ágyban és ugy találnak rá a hozzátartozók. A tegnapi tea ott poshad a pohárban, meg sem itatják. HÁÁÁÁÁÁÁÁÁt komolyan mondom megáll az eszem, hogy egy ilyen kórház nyer!!!! Nagyon meglepődtem az eredményen!!!! Azt meg kell jegyeznem, valóban az orvos, aki műtötte édesapámat, fiatal kora ellenére a szakmában jeles. A műtét sikerült,DE édesapám meghalt!!!!!!!! a nővérek nemtörődömsége miatt, még folytathatnám, de nem ragozom. Tisztelet a kivételnek kb. 2 nővér volt ilyen, aki szakmájában valóban jeles lehet. Nem tudom folytani az irást, Egy vigasztalhatatlan lány.

#16 madarka 2011. 01. 21. - 21:09:43

Hortobágyinének és a szemészeti osztály vezetőjének! Egy súlyosan beteg, idős nő a napi életmentő injekciójának beadásához segítséget kért (fertőtlenítőre lett volna szüksége), a Bács-Kiskun Megyei Kórház, negyedik emeleti szemészeti osztályán. A szolgálatát teljesítő (2011. 01. 20. 10:00) Hortobágyiné elutasította a segítségnyújtást azzal, hogy az idős, női beteget, nem ezen, hanem a kórház egy másik osztályán kezelték, így ő nem ad fertőtlenítőt. A beteg konstatálta a nővér elutasítását, és távozni készült a szemészeti osztályról. A nővérpult mögül, másik két nővér jelenlétében, Hortobágyiné a "KAPD BE" kifejezéssel nyilvánította ki nemtetszését. Teljes szívemből kívánom, hogy kedves Hortobágyiné nővér, ne kerüljön kórház olyan osztályára, ahol hozzá hasonlóan rideg, szenvtelen, agresszív, enervált, unintelligens nővér ápolja.

#17 subapiroska 2010. 12. 29. - 21:22:27

Én 36 éves vagyok és szeptemberbe műtött agydaganattal Dr. Kiss Ákos Csaba idegsebész főorvos. A Főorvos Úr nagyon lelkiismeretesen végezte munkáját a műtétem nagyon jól sikerült mindenem ép maradt és teljes életet élek. Az idegsebészet ápolóival is meg voltam elégedve. A műtét súlya miatt viszonylag elég hosszú ideig feküdtem bent a kórházba de én mindennel elégedett vagyok. Én ezúttal szeretném meg köszöni a Főorvos Úr és az idegsebészet összes dolgozójának a munkáját. Boldog Új Évet kívánok! Üdv: Piroska

#18 toncsagi 2010. 12. 09. - 00:40:44

Üdv mindenkinek! Engem 20 évesen támadott meg egy azóta is ismeretlen eredetű ízületi gyulladás, mely akkor a térdemben kezdődött, azóta már több más ízületemet is érintette. Ahogy a fájdalmaim fokozódtak, természetesen orvoshoz fordultam. A remek Nyíri úti kórházban elsőként megvizsgáló orvostól azt a választ kaptam, hogy mit nyivákolok, neki is fáj a dereka, ha front van. Jelzem, ő akkor kb 60 éves volt, én meg, mint említettem, 20. Mondtam neki, 20 évesen hadd ne legyen már természetes, hogy fáj a térdem, és különben sem csak úgy "fájdogál" néha, hanem folyamatosan, szünet nélkül, kibírhatatlanul fáj, most azért jöttem, mert vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók már nem segítenek, aludni sem tudok. Na, erre nagy duzzogva beleegyezett, hogy akkor "megtükrözzük", tehát beírt egy hónappal későbbre atroszkópos műtétre. Kérdeztem, addig mit csináljak a lábammal, hogy ne őrüljek meg a fájdalomtól, kaptam rá gyógyszert. Megműtöttek, átvágtak egy szalagot a térdemben, mondván, hogy egy korábbi sportsérülés után a szalag megvastagodott, nyomta a szöveteket, azért fájt. Hát nem jött be, a lábam utána is ugyanúgy fájt. Műtétet követő pár órában pokolian elkezdett fájni, mikor ezt jeleztem a nővérnek, az csak a vállát vonogatta. Jó, megkérdeztem, akkor bevehetek-e az eddig szedett fájdalomcsillapítóból, erre azt felelte: tőlem...Persze a gyógyszer a műtét okozta fájdalmon nem segített, éjjel majd megbolondultam, reggel hálistennek jött egy kedves nővérke, aki adott egyszerű algopirin injekciót, azzal már rendben voltam. 5 nap múlva kiengedtek, de mikor visszamentem kontorllra, és mondtam, hogy semmit nem javultam, viszont a térdemet most már behajlítani sem tudom, nem foglalkoztak vele. A háziorvosom járt ki nekem egy teljes hónap múlva beutalót gyógytornára, a gyógytornásznőt meg megütötte a guta, hogy miért ennyivel műtét után jövök, néhány nap múlva már biciklizni is tudtam, azóta is hálás vagyok neki. Viszont a fájdalom maradt, egyre erősebb szereket kaptam rá. Egy évvel később másik sebész kitalálta, hogy nem csak átvágni kellett volna a szalagot, hanem kivenni, újabb műtét, javulás persze semmi. További 3(!!!!) év telt el, mire kb a 8. kórházban, ami amúgy a pesti sportkórház volt, küldtek el alapos kivizsgálásra, többek között góckutatásra is, ami megállapította, hogy van egy gyulladt fogam, ami elnyelte az addig kapott gyulladáscsillapítókat, ezért nem hatott semmi, a fogat kihúzták, néhány nappal később, 5 év után elhagyhattam a fájdalomcsillapítót. A mérleg két felesleges műtét, mínusz egy térdszalag, ami azért később fogadjunk, hogy még jól jönne, és meglehetősen lesújtó vélemény a kórházról. Az már emellett sokadlagos, hogy a bent töltött idő alatt nemegyszer az ágyszomszéd nénitől kölcsönvett mankókon ugrálva kellett átmennem éjjel a traumatológia másik osztályára, ahol a súlyos esetek voltak, és onnan kellett hívnom egy egyébként végtelenül kedves és segítőkész nővért, hogy például ugyan ágytálazza már meg a mellettem fekvő, pár órája behozott 13 éves medencerepedéses kislányt, mert itt a mi oldalunkon úgy egy órája hiába csengetünk, és a nővérpultban sincs senki. A saját sebészeim közül az egyik teljes mértékben segítőkész volt, tájékoztatott mindenről, minden nap levizitelt, bár segíteni nem tudott, a másikat viszont nem is láttam. Nővér pedig volt olyan is, mint az Isten áldása, meg olyan is, aki, miután apukám egyik nap nem tudott eljönni, és pénzt csúsztatni neki, le se tojta a bedugult branülömet. Igazából a létszámhiány, és hogy nemigen válogathatnak munkaerőben, nagyon meglátszik, a rengeteg áldozatkész, jószándékú betegellátó mellett van egy csomó, akinek nagyon nem lenne helye az egészségügyben. Le a kalappal azok előtt a szakmailag és emberileg is kiváló nővérek és orvosok előtt, akik gyalázatos fizetésért hajlandóak elképesztő mennyiségű munkában töltött óra után is emberként viselkedni a beteggel, belőlük kellene sokkal több, és jó volna kiszórni az olyanokat, akikre a kutyámat se bíznám rá, mert az ilyenek miatt van pocsék híre például az Izsáki úti kórháznak is, aminek a nőgyógyászatával egyesek elégedettek, mások szerint viszont mészárszék, gondolom attól függ, kit fognak ki. És az orvosok meg nővérek se hinném, hogy tartanák a markukat néha számukra is megalázó módon a hálapénzért, ha normális fizetést kapnának a nagyon is felelősséggel teli munkájukért, amit hosszú éveken át tanultak, persze ez alól is van negatív kivétel, akinek az a lényeg, hogy jöjjön a hálapénz, a beteg meg ott dögöljön meg, ahol van, az amúgy sem emberi lény, hanem a melóval járó kellemetlenség. Hála Istennek azért ilyen Kecskeméten egyre kevesebb van, de még mindig több, mint kellene. Az egy dolog, hogy az én bajomra, ami azóta már több kis és nagy ízületemet elérte, bár csak korlátozott mozgáskészséggel jár,elviselhetetlen fájdalommal már nem, nem találák meg a megfelelő gyógymódot, hiszen ők sem mindenhatóak, de azért minimális odafigyeléssel sok szenvedést spórolhattam volna meg. Az, hogy mi baja az ízületeimnek, nem derült ki azóta sem, de már nem akadályoz a mindennapokban, a munkavégzésben, bár rettegek tőle, hogy mi lesz, ha megöregszem, mivel ugye idős korban a kopott ízületek amúgy is gyakran fájdalmasak, nekem meg már ilyen fiatalon gyakran fáj ez-az, viszont remélem, mire odáig jutok, már lehetővé teszik az erre illetékes döntéshozó, hogy korszerű fizeté mellett csakis odavaló, elkötelezett szakemberek végezzék a gyógyítást. És bár lehet, hogy ez rosszindulat, de néha komolyan kívánom azoknak, akik pár tollvonással lehetelenítik el az egészségügyet, hogy ugyan legyenek egyszer ők is úgy istenigazából rászorulva kiszolgáltatott betegként egy jó szóra, és ne kapják meg azt a túlterhelt vagy közönyös személyzettől, és jöjjenek csak rá ők is, hogy milyen érzés ez egy, a betegség miatt amúgy is megtört, fájdalmakkal küszködő embernek, hogy tárgyiasítva van , és nem segíteni akarnak neki, csak letudni, mint problémát.

#19 csik59 2010. 10. 25. - 17:32:04

Üdvözlök mindenkit! Sajnos nekem is volt az Idegsebészeten gerincsérv műtétem 2005-n, a sokat emlegetett doktornál. Akkor még adjunktus volt. Nagyon bíztam benne mert jó híre volt. A saját lábamon mentem be amikor már a fájdalmakat nem tűrtem és rászántam magam a műtétre és járókerettel jöttem haza. A benntöltött párnapot és főleg a műtét utáni éjszakát senkinek nem kívánom. Őrült nagy fájdalmak az orvos be se nézett pedig egy nagy műtétes nénit is ő műtött előttem tehát aznap csak kettőnket műtött. A nővérek lehet, hogy szaktudással rendelkeznek de emberséggel nem, tisztelet a kivételnek. Már szégyelltem az ágytálat kérni mert mindig arcmimika kísérte. Így kértem kisszéken hagyja ott, az éjszakás nővér nem tiltakozva frissen műtötten ott hagyta. Sokszor csak ingerem volt mert nyomta valami az idegszálat. Az éjszaka a kínok kínja volt mindkettőnknek, halkan jajgattunk ne zavarjuk a többieket. Másnap reggel jött a valóság jobb lábfejem nem mozgott felfelé lifegett így nem tudtam felállni. Viziten láttam csak kérdés nem volt, kérdezni se tudtam siettek az anno főorvos csak a referálásra volt kíváncsi a betegre már nem. Ennyit szólt a műtőorvos az ajtóból sétáljon és ment tovább szólni sem tudtam nem tudok a lábam miatt. Három napi szenvedés után pénteken jött a gyógytornász addig nem volt és mérges volt miért nem tud ő erről. Hétvégén az ügyeletes orvos vizsgált meg és kérdezett akkor át lett írva a gyógyszerem, természetesen nem bírálta felül a kollégát csendben tette amit kell. Altatót is kaptam még így se ment az alvás. Egy éjszakás nővér a Traumatológiáról aki két éjszaka egymás után dolgozott, megkérdezte na tud-e már aludni? Válaszom sajnos nem, mire ő azért nem tudok aludni mert nagyon akarok. Hétfőn reggel vizitnél kértem had menjek haza ellenvetés nem volt. A legvégén az ágyamhoz hívtam akkor jelent meg az első mosoly nem is tudom miért és megkértem írja fel a járókeretet, WC magasítót. A mosoly eltűnt a zárójelentést megkapva megdöbbenve olvastam minden rendben ment a műtét sikerült. Otthonra járt ki a gyógytornász és a fizioterápiás asszisztens. Majd a Rehabilitáció itthon és Hévízen. Később jött a másik műtét amit nem ott csináltak a lábfejem lábam gyengébb csavarokkal rögzített de nem béna. Nagyobb műtét volt u. abban a kórházban másik osztályon és egy percet se szenvedtem. Párom is 8 hónapja műtötték csoda számba megy olyan jól van. A rendelésen tényleg sokan vannak mert csak két orvos van és a beteg oda megy ahová a beutalót kapja. Utána jön a döntés hol műtteti meg magát. Hibát minden orvos ejt még ha nem is szeretne, de akkor beszélje meg a beteggel kapjon felvilágosítást, és már könnyebb lett volna mint a tehetetlenség, fájdalom. Hozzáteszem tudom sok jó műtéte volt csak valamiért minden megváltozott. Az Ország, a kórház vezetés is tehet róla és a betegek is akik megtehetik, hogy vastag borítékot adnak át. A betegek rontották el. Mindig is volt hála pénz mert nincsenek megfizetve, de emberekről van szó, és minden dolgozó letette az esküt. Mindenki pénzből él nem csak ők hanem mi is. A pénzért dupla annyi műtétet végeztek, talán már nem mert meg van szabva a keret és ez se jó mert nő a várakozási idő, de hátha kevesebb lesz a hiba. Nyaki gerinc műtétre lenne szükség de itt nem merem az átéltek után. Nem örömmel írtam le mert még emlékszem amikor első helyen volt a Kecskeméti kórház. Ráadásul vérzik a szívem a rossz tapasztalatok miatt máshol is amit saját bőrömön és közeli hozzátartozóimmal élünk át. Egészségügyben dolgoztam míg bírtam és most a második oldalon állva nem kellemes nem elég a betegség tömkelege, még a volt kolléganőtől is hangos kioktató szavakat kap az ember. Ilyen nem volt régen. Tudom nem egyszerű a mai helyzet ami mindennap változik, de nem árt ha megmaradunk embernek. SZERENCSE KIVÉTELEK VOLTAK VANNAK ÉS NAGYON REMÉLEM LESZNEK IS! Sajnos vagy inkább szerencse Budapesten szív katétereztek megúsztam egy infarktust kétszer is. A szívkórház igazgatója aki végzi a szívátültetést úgy szól és mosolyog az emberre mint egy egyszerű ember. Kérdésemre ki ez a kedves orvos, tudtam meg ki is volt Ő. Egytől egyig mindenki előtt le a kalappal pedig igen felelősség teljes munkát végeznek ők is. Nem is értem miért tudják ők ezt megcsinálni itt és máshol nem. Első helyen voltak tavaly. Itt egy Kardiológus orvos elküldött, időpontért, és a magán rendelőjét ajánlotta mert az hamarabb van. Ennyit ér egy élet? Nem neki köszönhetem, hogy élek. Szerencsére azóta találtam olyan Kardiológust aki még egy mosolyt is meg engedhet magának és jó szakember. Remélem egyszer megint elsők leszünk. Most ha szavazok SMS-t kell küldeni. Megint fizetni? Hova megy a pénz? Sok kicsi sokra megy. Még egy biztosan fent döntöttek itt Kecskeméten meg szűnt a Rehabilitáció ahol a Főorvosnőtől egészen az ápolókig, kezelőkig, tornászokig a takarító hölgy is aki odafigyelt és még szólni is lehetett ha valami történt, mindenki maximálisan azt tette amit kellet, lelkiismeretesen dolgozott. 5 év tapasztalata egy évben kétszer, és bumm nincs. Mindig az a baj sok a beteg a kórházban most még több, mert Félegyháza ide lett csatolva. Szerintem nekik is éppen olyan rossz mint nekünk. Mindenre van pénz az egészségügyre valahogy sose nincs. Több nyugdíj marad az állam kasszába, egyre több. Beteg társaktól szoktam hallani amikor valamelyik kórházba megy, be megyek de nem biztos, hogy ki jövök. Elkeserítő.!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! !

#20 drotifuti 2010. 06. 23. - 14:36:24

Heló gondoltam leírom a megye példaképe: Kecskeméti Kórházról a véleményemet. Hát olvassátok: Sajnos némi rendellenességet mutatott az NST vizsgálat a kicsi szívhangja meredeken zuhanni kezdet...és nem is egyszer....megijedtünk...Nemes doktor másnapra berendelt minket terheléses vizsgálatra. A vizsgálat nem hozott jó eredményeket, még aznap császározni kellet..A doktor fél hétre igérte a műtétet már este negyed kilencre oda is ért... A műtét szerinte jól sikerült,én ehez nem értek..de ha Ő mondja.. A baj ezután jött igazán! Másnap a kedves nővérek hozták a Babánkat az első szoptatásra, ez egy olyan kórteremben volt ahol mindenki császárral és az első gyerekét szülte. A nővérek oda hmmm....dobták..oké rakták a babákat a mamák mellé majd sietve távoztak ,meg is csodálkozták a mamák rendessen hiszen azt sem tudták mit kell velük csinálni..,és mivel tejük még nemvolt..a babák nem ettek ..a mi babánk cukros oldatot kezdett el hányni..mivel a műtét pár órás volt és pokolian fájt, nem tudott kedvesem a hányásba fuldokló babánkkal semmit csinálni..de az egyik mama sikított a nővérért és már nem is volt gond' hozzáteszem a nővér köteles a helyszínen megvárni a szoptatás végét.. Az természetes dolog hogy semmiféle segítséget ,tájékoztatást nem adnak a baba súlyáról állapotárol,de az már igazán bosszantó hogy szoptatás előtt(hogy a nővérek megbeszéljék a tegnapi Mónika show történéseit)megetetik a babát tápszerrel hogy ők ne baba sírásba trécseljenek, hisz a babának jobb a táp mint az éltető anya tej.. Később megint nem tul jó hírek fogadtak ebben a Nemes intézményben..miszerint a baba köldöke nem gyógyul sőtt, begyulladt persze ez nem az Ő hibályuk, nem a kosz nemtörődömség,hanyagság okozta...ez természetes.. ezért persze a haza jövetel napokat,lassan heteket csúszik..és ma az is kiderült hogy a baba nem igen javulgat..sőtt. De persze ők biztossan becsületesen ecsetelik,gyógyszerezik a kicsi köldökét.. az is érdekes hogy a seb nincs leragasztva és a pelust úgy rakták rá hogy az dörgöli a gyulladt sebet... Mivel az immunrendszer a 3-6. hónap után alakul ki ezért különössen oda kell figyelni ezkre a fertőzésekre...Ők biztossan így is cselekednek... EZ a mi megyei kórházunk ...Ilyen nemtörődömséget, az emberség teljes hiányával, a segítség nyújtás teljes hiányát én még sehol!nem hogy eggy kórházban nem tapasztaltam!! Tanuljatok kis mamák..ez undórító,gyomorforgató bicska nyitogató eljárás!!!!! légy mindig külömb a másik embernél


  • 4 Oldal +
  • 1
  • 2
  • 3
  • Utolsó »
  • Nem szólhatsz hozzá ehhez a témához.

Topik megosztása: