Ha tudnám, törölném az ezután látható 3 korábbi próbálkozásomat. Amit tehetek, az az, hogy - miután már értem ennek az üzenetrendszernek a működését - végre megfelelő formába öntöm a mondanivalómat. Tehát ezt akartam közölni:
_______________________
A 2010. 12. 23. - 23:10:07 dátummal itt látható hozzászólás megszivlelendő. A hozzászóló jóindulatú gondolatvezetésével maximálisan egyetértek. Sajnos én sem látom a szakadékból kivezető utat. Talán nekünk, pácienseknek, sokkal több megértést és türelmet kellene tanúsitanunk. Meg kellene találnunk hálánk kifejezésének legmegfelelőbb módját, hiszen azok az orvosok, akik képesek a jelenlegi körülmények ellenére is betölteni hivatásukat, ezt vitathatatlanul megérdemelnék.
Szent Borbála Kórház (Tatabánya)
#2 2014. 05. 12. - 21:18:41
Na, újabb korrekció! Erről a dátumról van szó: 2010. 12. 23. - 23:10:07
- 0
#3 2014. 05. 12. - 21:15:41
Elnézést, csak most látom, miként működik ez az "üzenetfal".
Nincs #16-os hozzászóló, a sorszámok csak az üzeneteket számozzák.
___________
Hozzászólásom annak a hozzászólónak szól, aki #172 010. 12. 23. - 23:10:07
dátummal irt.
Nincs #16-os hozzászóló, a sorszámok csak az üzeneteket számozzák.
___________
Hozzászólásom annak a hozzászólónak szól, aki #172 010. 12. 23. - 23:10:07
dátummal irt.
- 0
#4 2014. 05. 12. - 21:09:34
A #16 sorszámú hozzászólás megszivlelendő. A hozzászóló jóindulatú gondolatvezetésével maximálisan egyetértek. Sajnos én sem látom a szakadékból kivezető utat. Talán nekünk, pácienseknek, sokkal több megértést és türelmet kellene tanúsitanunk. Meg kellene találnunk hálánk kifejezésének legmegfelelőbb módját, hiszen azok az orvosok, akik képesek a jelenlegi körülmények ellenére is betölteni hivatásukat, ezt vitathatatlanul megérdemelnék.
- 0
#5 2014. 03. 17. - 04:50:44
Egy szombati nap azért hívtuk a mentőket, mert egy Kedves Rokonom zavartnak tűnt, maga alá piszkított és vérzést észleltünk a végbeléből.
Közel két hétig feküdt a tatabányai Szt. Borbála Kórház Neurológiáján. A nővérek munkáját köszönjük! Tisztán tartották, minden nap tiszta pizsamát adtak Rá vagy hálóinget borítottak Rá (ezt biztos nehezebb lett volna Ráadni). Fogyott az ásványvizes flakonból a víz, teafoltos volt a pohár, ezért gondolom, rendszerint itatták is. Miután kértem, hogy az orrszondán keresztül ne a konyhán készített turmixot adják be (ami amúgy szájon át történő táplálásra megfelelő étel), hanem tápszert, ez is jól működött. Kérés nélkül rendszerint kenték hátát az általunk bevitt felfekvést megelőző krémmel, majd, a fenekén később mégis kialakult decubitust, a szintén általunk vitt krémmel.
Sajnos ez idő alatt orvossal nem találkoztam, nem tudtam értekezni rokonom állapotáról. Minden nap bent voltam az osztályon, sőt volt, hogy egy nap többször is. Megtehettem, mert a kórházban dolgozom. Egyébként február 26-a óta látogatási tilalom van.
Utolsó nap (akkor még nem tudtam, hogy ez a nap lesz az utolsó, amit rokonom az osztályon tölt) addig vártam az orvosra, míg végre ráért. Érdeklődtem rokonom állapotáról, akinél tudomásom szerint összesen 2 CT-t és egy vérvételi vizsgálatot végeztek benntartózkodása alatt. A CT agyvérzést mutatott ki. Amiért 2 héttel ezelőtt eredetileg hívtuk a mentőket (vérzés a végbélből) nem derült ki mi volt. Az orvos többek között elmondta, hogy állapota nem teszi lehetővé, hogy rehabilitálni lehessen, várják a választ az áthelyezéssel kapcsolatban. Helyhiány miatt nem maradhat az osztályon. Ez egy pénteki nap délelőttjén volt.
Másnap, szombat délelőtt szintén bementem az osztályra. Megdöbbenve láttam, hogy nem rokonom fekszik abban az ágyban, amiben eddig. Hirtelen átfutott az agyamon: Meghalt? Mikor? Biztos nemrég, különben értesítettek volna.
A nővér kérdésemre, hogy hol a szeretett rokonom azt mondta, Kisbérre vitték. Kisbérre? De hisz az orvos azt mondta, hogy nem rehabilitálható. Ezután a nővér megnézte a füzetet, ahova feljegyezték, a krónikus pszichiátriára került (szanatórium épülete a hegyen).
Meglehetősen zaklatott állapotba kerültem. Engem SENKI SEM ÉRTESÍTETT! Ha ezt egy kórházi dolgozóval megcsinálják, akkor mi történik egy "külsőssel", aki amúgy ebben az időszakban ritkábban, csak engedéllyel látogathat?
Még néhány apróság:
Utoljára mi mostuk meg otthon a haját.
Egyelőre semmi papírt nem kaptunk. Lehet, hogy amíg a kórház vendégszeretetét élvezi - bár osztályról osztályra kerül -, nem is kapunk zárójelentést?
Az általunk bevitt plédre azt gondolták, hogy kórházi...
Mikor bementünk hozzá a pszichiátriára, az ágyról félig leesett állapotban találtuk.
A pszichiátrián elvették a kést és a villát, mondván, hogy veszélyes eszköz. Ez teljesen érthető, de jó lett volna, ha valahova feljegyzik és nem a nővérek evőeszköztartójába kerül.
Kedves rokonom csuklója annyira el volt szorítva a kikötözés miatt, hogy lilult és megduzzadt. Szegénykém, így még vakarózni sem tudott.
Ezen az osztályon újra kérnem kellett, hogy ne turmixot fecskendezzenek az orrszondába, hanem igényeljenek tápszert. Erről beszéltem is a pszichiátriai orvossal.
Szerintem az egészségügy nem csak a rossz fizetések miatt, illetve a túlhajszoltság miatt olyan amilyen, hanem a tudatlanság, nemtörődömség miatt is.
Közel két hétig feküdt a tatabányai Szt. Borbála Kórház Neurológiáján. A nővérek munkáját köszönjük! Tisztán tartották, minden nap tiszta pizsamát adtak Rá vagy hálóinget borítottak Rá (ezt biztos nehezebb lett volna Ráadni). Fogyott az ásványvizes flakonból a víz, teafoltos volt a pohár, ezért gondolom, rendszerint itatták is. Miután kértem, hogy az orrszondán keresztül ne a konyhán készített turmixot adják be (ami amúgy szájon át történő táplálásra megfelelő étel), hanem tápszert, ez is jól működött. Kérés nélkül rendszerint kenték hátát az általunk bevitt felfekvést megelőző krémmel, majd, a fenekén később mégis kialakult decubitust, a szintén általunk vitt krémmel.
Sajnos ez idő alatt orvossal nem találkoztam, nem tudtam értekezni rokonom állapotáról. Minden nap bent voltam az osztályon, sőt volt, hogy egy nap többször is. Megtehettem, mert a kórházban dolgozom. Egyébként február 26-a óta látogatási tilalom van.
Utolsó nap (akkor még nem tudtam, hogy ez a nap lesz az utolsó, amit rokonom az osztályon tölt) addig vártam az orvosra, míg végre ráért. Érdeklődtem rokonom állapotáról, akinél tudomásom szerint összesen 2 CT-t és egy vérvételi vizsgálatot végeztek benntartózkodása alatt. A CT agyvérzést mutatott ki. Amiért 2 héttel ezelőtt eredetileg hívtuk a mentőket (vérzés a végbélből) nem derült ki mi volt. Az orvos többek között elmondta, hogy állapota nem teszi lehetővé, hogy rehabilitálni lehessen, várják a választ az áthelyezéssel kapcsolatban. Helyhiány miatt nem maradhat az osztályon. Ez egy pénteki nap délelőttjén volt.
Másnap, szombat délelőtt szintén bementem az osztályra. Megdöbbenve láttam, hogy nem rokonom fekszik abban az ágyban, amiben eddig. Hirtelen átfutott az agyamon: Meghalt? Mikor? Biztos nemrég, különben értesítettek volna.
A nővér kérdésemre, hogy hol a szeretett rokonom azt mondta, Kisbérre vitték. Kisbérre? De hisz az orvos azt mondta, hogy nem rehabilitálható. Ezután a nővér megnézte a füzetet, ahova feljegyezték, a krónikus pszichiátriára került (szanatórium épülete a hegyen).
Meglehetősen zaklatott állapotba kerültem. Engem SENKI SEM ÉRTESÍTETT! Ha ezt egy kórházi dolgozóval megcsinálják, akkor mi történik egy "külsőssel", aki amúgy ebben az időszakban ritkábban, csak engedéllyel látogathat?
Még néhány apróság:
Utoljára mi mostuk meg otthon a haját.
Egyelőre semmi papírt nem kaptunk. Lehet, hogy amíg a kórház vendégszeretetét élvezi - bár osztályról osztályra kerül -, nem is kapunk zárójelentést?
Az általunk bevitt plédre azt gondolták, hogy kórházi...
Mikor bementünk hozzá a pszichiátriára, az ágyról félig leesett állapotban találtuk.
A pszichiátrián elvették a kést és a villát, mondván, hogy veszélyes eszköz. Ez teljesen érthető, de jó lett volna, ha valahova feljegyzik és nem a nővérek evőeszköztartójába kerül.
Kedves rokonom csuklója annyira el volt szorítva a kikötözés miatt, hogy lilult és megduzzadt. Szegénykém, így még vakarózni sem tudott.
Ezen az osztályon újra kérnem kellett, hogy ne turmixot fecskendezzenek az orrszondába, hanem igényeljenek tápszert. Erről beszéltem is a pszichiátriai orvossal.
Szerintem az egészségügy nem csak a rossz fizetések miatt, illetve a túlhajszoltság miatt olyan amilyen, hanem a tudatlanság, nemtörődömség miatt is.
- 0
#6 2013. 06. 25. - 16:52:32
Sziasztok! Olvasgatom a hozzászólásokat. Mit mondhatnék.......Szentesen epeműtét előtt , decemberben egy órát feküdtem a nyitott bejárati ajtó előtt műtét előtt, lepedővel letakarva. Tüdőgyulladással, lázasan mentem haza két nap múlva.
Orosházán vetéléssel péntektől hétfőig kínlódtam az osztályon, mert a főorvos magánbetege voltam , ő a lovastanyáján volt , más meg nem mert hozzám nyúlni.
Szikszón mikor éjszaka megindult hirtelen a szülésem az ügyeletes orvosnak gőze nem volt mit kezdjen velem, nem tudtam kimászni a vizsgáló székből, segítés helyett a háta mögé ordította, "Igyekezzen kismama ha élő gyereket akar".
Tatabányán Péntek éjszaka vetéléssel mentem be, azt mondták menjek vissza reggel 6-kor! Éjféltől 6-ig a parkolóban szenvedtem a kocsiban. Szerencsém volt, hogy Ifj. Dr. Molnár épp ott volt ügyeletben. Szombaton megműtött.
Ebben az országban még nem jártam olyan kórházban ahol emberszámba vettek-diplomás óvónőként.
Talán egyszer majd változik valami.
Viszont minden tiszteletem és köszönetem azé a néhány orvosé, aki tud emberien viselkedni és megérti,hogy túlterhelten is türelem és megértés kell a betegnek. Mert teljesen kiszolgáltatott és bízik benne.
Orosházán vetéléssel péntektől hétfőig kínlódtam az osztályon, mert a főorvos magánbetege voltam , ő a lovastanyáján volt , más meg nem mert hozzám nyúlni.
Szikszón mikor éjszaka megindult hirtelen a szülésem az ügyeletes orvosnak gőze nem volt mit kezdjen velem, nem tudtam kimászni a vizsgáló székből, segítés helyett a háta mögé ordította, "Igyekezzen kismama ha élő gyereket akar".
Tatabányán Péntek éjszaka vetéléssel mentem be, azt mondták menjek vissza reggel 6-kor! Éjféltől 6-ig a parkolóban szenvedtem a kocsiban. Szerencsém volt, hogy Ifj. Dr. Molnár épp ott volt ügyeletben. Szombaton megműtött.
Ebben az országban még nem jártam olyan kórházban ahol emberszámba vettek-diplomás óvónőként.
Talán egyszer majd változik valami.
Viszont minden tiszteletem és köszönetem azé a néhány orvosé, aki tud emberien viselkedni és megérti,hogy túlterhelten is türelem és megértés kell a betegnek. Mert teljesen kiszolgáltatott és bízik benne.
- 0
#7 2013. 01. 11. - 22:27:50
Sziasztok! Érdeklődnék, hogy volt-e valakinek olyan tapasztalata a Szent Borbála Kórház egy bizonyos szakrendelésen, hogy orvosi segédeszközt szeretett volna felíratni receptre, és a receptet felíró orvos közölte, hogy ha nem egy bizonyos segédeszközboltban váltja ki a felírt segédeszközt akkor a receptet nem írja fel?
sing
- 0
#9 2012. 10. 18. - 11:04:04
Kedves Prevor1987 az lenne a kérdésem, h mennyit kért a Ferencz doki a szülésért?
sing
- 0
#10 2012. 10. 18. - 11:03:09
Idézve: pevor1987 - Dátum: 2011. szeptember 07. - 10:57:08
Szia!Még nem szültem meg, én a 6. hónapban járok a Babámmal. Egyébként a szülész-nőgyógyász részlegen mindenki nagyon rendes!Ne félj, nagyon sokan itt szültek a köreimből és mindenkinek nagyon jó tapasztalata volt! Az pedig, hogy be kell feküdnöd, ne keserítsen el! Inkább ott legyél, mint hogy valami baj legyen! Segítőkészek és ha a Ferencz Dokinál vagy, akkor Ő mindig be fog hozzád menni, hogy megkérdezze mi a helyzet! Tényeg ne félj!Akkor Te hamarosan a kezedben tarthatod a Pici Manódat! De jó neked! Szorítok Neked, hogy minden rendben menjen és nagyon örömteli Babázást Neked!Azért, ha meglesz a Baba üzenj, hogy hogy ment!Üdv: Petra
sing
- 0
#11 2012. 07. 25. - 17:24:10
Én nem rég jöttem haza 2 hétre mert 38 hetes terhes vagyok de be kellett feküdjek beszűkült nst miatt.
Szerintem rendesek a nővérkék meg az orvosok is 1-2 kivéve, meg persze a felvilágosítás sem az erősségük az biztos. De ezen kívül semmi bajom nem volt velük
Szerintem rendesek a nővérkék meg az orvosok is 1-2 kivéve, meg persze a felvilágosítás sem az erősségük az biztos. De ezen kívül semmi bajom nem volt velük
- 0
#12 2012. 07. 13. - 11:47:58
Édesanyám 86 évesen szívritmus zavarral a tatabányai kórház kardiológiáján feküdt. Nehezen bírja a kórházi környezet lelki terhét. A sok súlyos beteg baját szinte magára vette. Látta az orvosok és a nővérek megfeszített munkáját. Nagyon nehéz nekik, mindig mondogatta. A betegek között is vannak sajnos elviselhetetlen természetűek. Édesanyám már otthon van, azóta jól van, köszönet az áldozatos munkáért a KARDIOLÓGiA orvosainak. Ha netán ismét oda kerül, már nyugodtabb leszek, jó helyen lesz.
- 0
#13 2012. 01. 27. - 17:28:19
A kórházról abszolút pozitív a véleményem szinte minden tekintetben.
Jól felszereltek a rendelők, a személyzet többnyire kedves és barátságos (azért van bőven kivétel is) de mindenki igyekszik.
Egy negativumot viszont kénytelen vagyok emliteni. Az idöpont kérésnek megadott telefonszámokat (vérvétel : 515-560, 515-549)
szinte soha senki nem veszi fel. A betegfelvételi irodán ugyanez a szitu. Letelefonálod az összes pénzed, de állandóan a hisztérikus idegbeteg központoshoz kerülsz vissza, aki korrekt tajékoztatast semmiről nem képes adni (valószinű őt sem tájékoztatják) .
A betegfelvételi mindhárom száma 515-456, 515-599, 515-550 vakvágányra megy lehetetlen bárkivel is beszélni, különösen pénteken 13 óra után sehol senki nem érhető el. Ez azért finoman szolva is enyén bosszanto. A hangnemről már ne is beszéljünk.
Az egészen ijesztő.BOTRÁNYOS.
- 0
#14 2011. 09. 07. - 13:00:44
Rendben,jelentkezem majd hogy hogy zajlott és milyenek voltak a tapasztalatok. Azért egy kicsit bízok benne hogy holnapig hátha megindul magától vagy mivel holnap ő az ügyeletes hátha rásegít egy kicsit abban hogy beinduljon.
- 0
#15 2011. 09. 07. - 10:57:08
Szia!
Még nem szültem meg, én a 6. hónapban járok a Babámmal. Egyébként a szülész-nőgyógyász részlegen mindenki nagyon rendes!
Ne félj, nagyon sokan itt szültek a köreimből és mindenkinek nagyon jó tapasztalata volt! Az pedig, hogy be kell feküdnöd, ne keserítsen el! Inkább ott legyél, mint hogy valami baj legyen! Segítőkészek és ha a Ferencz Dokinál vagy, akkor Ő mindig be fog hozzád menni, hogy megkérdezze mi a helyzet! Tényeg ne félj!
Akkor Te hamarosan a kezedben tarthatod a Pici Manódat! De jó neked! Szorítok Neked, hogy minden rendben menjen és nagyon örömteli Babázást Neked!
Azért, ha meglesz a Baba üzenj, hogy hogy ment!
Üdv: Petra
- 0
#16 2011. 09. 07. - 10:56:27
Szia!
:)
Még nem szültem meg, én a 6. hónapban járok a Babámmal. Egyébként a szülész-nőgyógyász részlegen mindenki nagyon rendes!
Ne félj, nagyon sokan itt szültek a köreimből és mindenkinek nagyon jó tapasztalata volt! Az pedig, hogy be kell feküdnöd, ne keserítsen el! Inkább ott legyél, mint hogy valami baj legyen! Segítőkészek és ha a Ferencz Dokinál vagy, akkor Ő mindig be fog hozzád menni, hogy megkérdezze mi a helyzet! Tényeg ne félj! :)
Akkor Te hamarosan a kezedben tarthatod a Pici Manódat! De jó neked! :) Szorítok Neked, hogy minden rendben menjen és nagyon örömteli Babázást Neked!
Azért, ha meglesz a Baba üzenj, hogy hogy ment!
Üdv: Petra
- 0
#17 2011. 09. 07. - 09:04:01
Szia én is a Ferenc dokihoz járok, osztom a véleményedet.
Te megszültél már? Milyen volt a tapasztalatod a kórházról?
Én tegnapra voltam kiírva, és mivel még nem indult meg a szülés holnap reggel be kell feküdnöm. Tartok ettől mert utálom a kórházakat. :'('
- 0
#18 2011. 08. 31. - 14:22:46
Szia!
Ferencz doktor Úr, a világ legjobb szülész-nőgyógyásza!!!
Hozzá járok a Pocaklakómmal.
Csak ajánlani tudom!
Megbízható, lehet tőle kérdezni, lelkiismeretes... csak jókat tudok róla mondani.
Az árai pedig reálisak. Hüvelyi ultrahangja van, persze. A rendelője felszerelt.
A weboldalán találhatsz képeket is a rendelőről és Ferenc dr. úrról is.---->itt a link:
http://www.doktorferencz.hu/
Remélem segíthettem!
Üdv: Petra
- 0
#19 2011. 07. 20. - 09:30:43
Sziasztok!
Szeretnék érdeklődni, mi a véleményetek dr. Ferencz Zoltán nőgyógyászról? (Tatabánya) Mennyire reálisak az árai? Van-e hüvelyi ultrahangja? Előre is köszi a válaszokat?
- 0
#20 2010. 12. 23. - 22:10:07
Sok-sok negatív tapasztalat, gorombaság, tévedés, hibásan felállított diagnózis stb. ellenére is hiszem, hogy orvosi kezelés nélkül, saját butasága miatt rengeteg ember hal meg vagy él évekkel, évtizedekkel kevesebbet mint amennyit élhetne ha orvoshoz fordulna. Az egy más
kérdés, hogy amikor az orvos megérkezésekor meglátja az ajtaja előtt
ácsorgó tömeget le lehet az arcáról olvasni a gondolatait. De hát ők is
csak emberek és egyben szenvedői is a rendszer fogyatékosságainak,
a rendszerváltás hatalmas tévedéseinek, ordító bűneinek.
Az az orvos aki még déli 12 órakor nem tudta elhagyni a rendelőjét, emberi szükségleteit nem tudja sem ő sem az asszisztenciája kielégíteni,
az az orvos aki 3 percre mégis elmegy és már 16 beteggel több várja ha
visszaér az az orvos pontos diagnózis felállítani képtelen, normálisan beteget megvizsgálni képtelen, kapkodásra, idegeskedésre van kényszerítve és a legkevésbé sem tud betege pszichéjével, lelki traumáival
foglalkozni. Az a rendszer egy beteg és halálraítélt rendszer ahol egyetlen orvosnak kell egy szakrendelésen minden áldott nap 6o-8o beteget megvizsgálnia. A lehető legjobb szándékkal sem tud többet tenni mint ami 2 perc alatt lehetséges mert egy betegre ennyinél több nem jut.
Ugyanúgy szenved mint a páciensei, ugyanúgy felmegy a vérnyomása, a pulzusa, kifekélyesedik a gyomra és gyötri a lelkiismeret furdalás mert éppannyira tehetetlen mint bárki más ebben a szerencsétlen országban.Ha visszateszi a telefont a helyére ugyanúgy elszörnyülködik mint a betege, hogy csak 4 hónap múlva kapott időpontot, de nem tud
ellene ő sem tenni, mert az, hogy sürgősségi beutaló nem létezik azt
meg sem látják, hogy hatalmas piros betűkkel ordít a beutalón a sürgősségi jelzés. Biztosan van lelketlen, pénzéhes disznó is, de a többsége nem ilyen. Ez a "szakma" elhivatottság, lelki beállítottság is és mélységes belülről fakadó segíteni akarás, emberszeretet, tudás és önfeláldozás minden egyes ember részéről
aki az egészségügyben vállal feladatot. Ezt megkérdőjelezni, elvitatni
becstelen és inkorrekt. Másrészről az sem hagyható szó nélkül és figyelmen kívül, hogy olykor a kedves és barátságos hangon megszólaló nővér olyan választ kap egy kedvesen feltett barátságos
kérdésre a betegtől, hogy aznap már nincs többé kedve megszólalni sem. Mert a beteg sem egyforma. Van akinek a kedvére nem lehet tenni mindenben és mindenkiben hibát és ellenséges szándékot lát, bizalmatlan. Erre szokás mondani, hogy hallgattassék meg a másik fél is. A kórházi dolgozók biztosan tudnának példát mondani arra is, hogy
némelyik beteg milyen elképesztően alpári vulgáris, közönséges és
egyenesen ocsmányan viselkedik miközben még a szükségleteit végezni önállóan sem képes. Azért gondolkozzunk el ezen is.
- 0