Házipatika fórum: Vadaskert Alapítvány a Gyermekek Lelki Egészségéért (Budapest) - Házipatika fórum

Ugrás a tartalomhoz

hirdetés

Szponzorált hirdetések

Oldal 1 / 1

Vadaskert Alapítvány a Gyermekek Lelki Egészségéért (Budapest)

#1 Hegylako 2007. 11. 21. - 23:29:02

Ezek a kórház eladások és a több bíztosítós rendszer, illetve általában a privatizációk, főleg az egészségügyben nem szerencsés megoldások. Meg vagyok róla 100%-osan győződve (bár ne lenne igazam), hogy olyan ez mint a kismalac és a farkas esete a mesében. Mindent megígér a farkas: "csak a kezét, majd a lábát engedje be...", aztán ahogy bejut a házba felfalja a kismalacot. Csak ez itt a való világ és nem mese! Ha profitérdekelt magánbefektetőkről van szó, akkor bárki bármit mond, a profit lesz az első. Aztán amikor ez kiderül majd utólag, hogy ismét minden el lett cseszve, akkor megint nem lehet már előrángatni senkit se felelősségre vonni... És jönnek majd új ügyeletes "mindent tudók és mindent megmagyarázók", mint most is.... Persze elvben lehetne mindent tisztességesen is csinálni, de ez itt magyarország, (bár egy beszédben már másnak is titulálta a jelenlegi miniszterelnök...) és a mohácsi vész óta számtalan keserű tapasztalattal rendelkezünk országvezetőink "országépítő" tevékenységével kapcsolatban. Bár az elöző kormányzás alatt elmondásuk szerint két évig semmit sem csináltak csak hazudtak és így nyerték meg a választásokat. Érdekes hogy az el nem végzett munka után, nem hogy visszafizették volna a jogtalanul felvett tiszteletdíjukat, de az általuk okozott kárt aránytalanul kapkodva és átgondolatlanul egyes rétegekre hárítják rá: Pl. a közvetlenül nyugdíj közelében álloknak egy évvel felemelték a korhatárt, nem volt elég nekik a nyugdícsökkentés se... Érthetetlen, hogy ez az erkölcsileg totálisan illegítim kormány hogy érez jogot arra, hogy az egész országot érintő döntő kérdésekben társadaalmi koncenzus nélkül döntsön, ráadásul rosszul... Ez több mint felelőtlenség és bátorság... Milyen alapon veri szét az OPNI-t?... Szép terület, majd biztos lessz valakié... Miért ver minket a sors és meddig???!!!.....

#2 szegenybeteg 2007. 11. 12. - 13:11:27

MÉG MINDIG rossz adatok szerepelnek a kórház adatlapján!!! Az intézmény vezetőjét, Nagy Zoltánt nyugdíjba küldték. Helyette azt a Gusztonyi Ágnest nevezték ki (rokoni kapcsolatainak köszönhetően), aki ugyanakkor az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet tönkretételében is serénykedik, mint főigazgató. Teszi mindezt a legcsekélyebb szakértelem nélkül, egy (sosem használt) nőgyógyász szakvizsgával. Nagy gyakorlata van már a kórházpusztításban. Serény ténykedése folytán a Margit kórház is a bezárás határáig jutott, és csak azért menekültek meg, mert a nagyobb konc reményében a "nőgyógyász" asszony otthagyta a kórházat, és átigazolt az Idegsebészetre. Igen magas fizetésért egy egész gárdát vitt magával, anyagi csődbe sodorva az OITI-t. De neki az ottani több mint egymilliós fizetés sem volt elég, támogatójával kineveztette magát az OPNI élére is. Ja kérem, akinek jó rokonai vannak.

#3 szegenybeteg 2007. 11. 06. - 12:12:14

Az adatlapon rosszul szerepel. A kórház igazgatója már nem Nagy Zoltán. Ő "önként" nyugdíjba vonult. Helyette a kórház élére azt a Gusztonyi Ágnes nőgyógyászt nevezték ki, aki egyszemélyben az Orzágos Idegsebészeti Tudományos Intézet főigazgatója is. Úgy látszik, az ottani milliós fizetés nem elég neki. Hiába, a jó rokonság sokat számít. Aki Szolnoki Andrea rokona, az kiemelkedő szakember, mindenhez ért, mindenre alkalmas. Ennek a kórháznak már nem sok kell a bezáráshoz. Gusztonyi igazgató asszonynak éppen ez a "szakterülete". Itt végre sikerélménye lehet, hiszen előző munkahelyén (Margit kórház) a bezárás szerencsére elmaradt, a nőgyógyászasszony korai távozásának köszönhetően. Miért lehet szavazni egy olyan kórházra, amelyik gyakorlatilag már nincs is?

#4 gagagaga 2007. 08. 24. - 07:01:46

Erősen fogalmaztam, finomabban két leszűrt tapasztalatom: 1. nagyon tanácsos megválogatni, hogy kit avat bizalmába az ember, munkahelyen meg különösen vigyázni kell a törtető, manipulatív kollégáktól való távolságtartásra, ill. 2. nem érdemes kiállni az igazadért, és megpróbálni egyedül változtatni - jobb elhagyni a rossz helyet és találni egy jót.

#5 2007. 07. 03. - 08:35:29

http://www.szendi.ne...07-julius-1.htm Szendi Gábor klinikai szakpszichológus legújabb hírlevele. Témák: - Válasz Rihmer Zoltán elképesztő nylatkozatára (Rihmer tagadja az antidepresszánsok öngyilkosságfokozó szerepét) - A pszichiáterek, a gyerekek és a gyógyzeripar szerepe - Depressziógyár: Bernád Emese interjúja Szendi Gáborral - A multik mesterkedései - Antidepresszáns túlélők konkrét esetekkel Köszönöm, ha olvassátok, hasznos! www.szendi.net

#6 gagagaga 2007. 06. 20. - 12:00:30

Hát, mentálhigiénés lomtalanítást (ami régi élmények foglalkoztattak, pl. nem hagytak este elaludni, azokat elrendeztük). Pl. haragudtam emberekre, mert szemetek voltak velem, de én nem tudtam aludni a haragomtól, így inkább megbocsátottam nekik (elengedtem a témát, már nem akaszt ki). Meg hülye, tisztességtelen kollégáim lehülyéztek és egyéb lelki terrort követtek el rajtam és zavart, hogy én lettem a rossz (mert végül már balhéztam érte). Jó volt, hogy valaki meghallgatott, megértett és az én pártomat fogta (mert tényleg nekem volt igazam), meg segített, hogy elfogadjam, ha mások a hülyék és ne foglalkozzak velük (elég ha a saját életüket teszik tönkre).

#7 besy 2007. 06. 20. - 06:12:10

Szia Gaga, mit értesz az alatt, hogy számot vet magával? CSak azért érdeklődöm, mert pont terápiára járok depivel, és valami hasonlót csinálok :) Üdv: Besy

#8 gagagaga 2007. 06. 20. - 05:58:41

Voltam az OPNI-ban lévő SOTÉs pszichoterápiás rendelésen és nagyon tetszett - kedvesek és profik voltak. Mindenkinek ajánlom, még ha nincs is semmi komolyabb lelki baja: jót tesz az embernek, ha egy kicsit számot vet magával és ha ezt barátságos és elfogadó szakember segítségével teszi, nagyon kellemes és építő élmény lehet. :) :)

#9 2007. 05. 08. - 11:06:31

Én tavaly, és tavalyelőtt is feküdtem az OPNI-ban, nem azért mert bármiféle komoly probléma lett volna, én nagyon meg voltam vele elégedve, és nagyon megszerettem az Összes ápolót és orvost. Délutánonként ott szoktam sétálni. Sajnálom hogy bezárják az OPNIt. :s

#10 2006. 12. 29. - 13:47:37

Szia Anikó! Én nem tudom, hogy Bimbi miért, de én azért!!! Kérlek olvasd el a történetemet. Buék. Laci :)

#11 2006. 12. 27. - 15:33:03

Szia Bimbi! Megkérdezhetném,hogy miért vagy ennyire elleneaz Országos Pszichiátriai és Neurolóriai Intézetnek. Szerinted melyik korház a legalkalmassabb a lelki beteg embereknek? Szia Anikó

#12 danna 2006. 12. 09. - 19:32:16

Minden nap imátkozom, hogy ne kerüljek be a pszichiátriára, és hálát adok Istennek, ha sohasem fog erre sor kerülni. A Béla Király úti Rehabilitációs részleggel össze sem hasonlítható, még jobban megbetegszik, aki odakerül, a Lipótra. :s

#13 2006. 11. 29. - 15:38:04

Tisztelt Olvasó Társaim ! Tájékoztatom Önöket, hogy az OPNI vezérkara pár soros levélben tájékoztatott, hogy úgy szakmailag, mint emberileg megfelelően kezeltek! Nagyon szépen köszönöm nekik ezúton is, megjegyezvén, hogy nem alaptalanul állnak " az év kórháza " címért folyó versenyben országos szinten a legutolsók között! Ezen azért elgondolkodhatnának !

#14 2006. 10. 09. - 15:33:57

Bocsánat, így kicsit áttekinthetőbbb. A központi Stoke ambulanciától, a Szent Imre kórház Pszichiátriájáig, de hogyan... 59 éves szinte átlagos egészségi állapotú magyar állampolgár vagyok, aki jogosult a társadalombiztosítási szolgáltatásokra. Évekkel ezelőtt, pontosabban öt évvel ezelőtt kaptam utoljára TRENTÁLOS infúziót, melytől Jobb szemem maró fájdalmai javultak. / agyi ereim sajnos meszesedettek / Most ismételten jelentkeztek fokozatosabban a szemem fájdalmai, orvosi tanácsra bejelentkeztem a Lipótmezei útnál lévő központi Sroke ambulanciára, számítván arra, hogy ott lelkiismeretes ellátás keretében kapom meg az infúziókat. Az előre egyeztetett időpontban 2006 augusztus 22.-én kedden,10.40 percre meg is jelentem a nevezett ambulancián., mely a központi épület 114 - es szobájában volt található. Első benyomásra nem tűnt megnyerőnek a környezet. Az egész helyiség maximum 30 négyzetméteres lehet, ebben van a váró, a nővér helyisége, az orvos irodája, és - és két darab kb. 4 - 4 négyzetméteres kutrica, ahol egyenként három infúzió adását végzi az egyetlen nővér, akinek a munkája nagyon sok , nagyon sokan jönnek naponta infúzióra, külföldiek is. Az infúziók adása nem úgy történik, hogy ágyon fekve, hanem székben ülve, s az infúzió végeztével nincs pihenés, mindenki fogja a kalapját és távozik, aki megkapta az utolsó tizedik infúzióját , az búcsúzik és kedvesen közlik vele, hogy fél év múlva szeretettel visszavárjuk. E pár sorral szerettem volna bemutatni magát a körülményeket, de most már visszatérek az én helyzetemhez. Tehát T. utónevű kedves, aranyos nővérke, bekísért dr. M.Zs. doktor úrhoz, aki kedves volt, segítőkész. Elmondta, hogy annak, hogy csak Infúziót kapjak, szinte nincs értelme, kellene egy kellő kivizsgálás és meglátjuk a dolgokat, nagyon megörültem segítőszándékú szavainak, a doktor úr megvizsgált, majd beutalót adott: vérvételre, CT -re, és nyaki ultrahangos vizsgálatra, augusztus 25.-re, boldog voltam, hogy ilyen lelkiismeretes, embercentrikus helyre kerülhettem. Mindent mindenkinek megköszöntem, és otthonomba távoztam. Tehát véget ért az első nap, de a napok sűrűsödni fognak... A következő megjelenésem tehát az Ambulancián 2006 aug. 25.-én, péntek reggel 8 órakor meg is történt, ahol a kedves nővérke T. szakszerűen , fájdalommentesen levette a véremet és elkalauzolt a CT, illetve az Ultrahang vizsgálatra., minden flottul ment távozhattam, és 2006 aug. 29.-re keddre, rendelt be M.Zs. doktor úrhoz. Hát elérkeztünk az igazi gyógyítás első napjához aug. 29. reggel 9. 30 perc. A doktor úr fogadott, leleteimet már ismerte, szerencsére csak kisebb problémák vannak, de majd helyre jönnek, a szememre kiírt egy gyógyszert : REXTETIN, melyet, este kell bevennem, / a gyógyszerhez mellékelt tájékoztatón reggelizés közben kell beszedni, de én a kezelő orvosomra hallgattam / megbeszéltük, hogy akkor most, azonnal meg is kaphatom az első Infúziót, köszöntem, s kinn jelentkeztem T. nővérkénél, aki nagyon ügyesen szakszerűen, fájdalommentesen bekötötte az első infúziót, mely körülbelül 40 perc alatt folyt le. A folyamat úgy zajlott, hogy kaptam a nylon zacskós infúziót, abba belefecskendezve valamit, amikor ez lefolyt ,követte egy kis üveg és annak folyt le a tartalma / alighanem Trentál lehetett / Jókedvűen távoztam, és másnap reggel 8 órai időpontra ígértem, hogy ismételten ott leszek, bár csak ne ígértem volna! Itt kell elmondanom, hogy gyógyszer érzékenységem nincs, tudatomat még soha el nem vesztettem!! Ekkor este vacsora közben bevettem a doktor úr által kiírt Új gyógyszert / REXETIN / Tehát eljött a másnap 2006 augusztus30.-a, a számomra " végzetes napok kezdete, az új gyógyszertől kicsit furcsán éreztem magam, de ilyent már máskor is tapasztaltam. Reggel már 8 óra előtt tíz perccel be is lett kötve a / második / infúzió melynek a beszúrása, mi tagadás fájt, de semmi több. Az Infúzióm a lefolyásának a negyedénél tartott, amikor új vendég érkezett a " kutricába " egy a nővérke által már jól ismert hölgy, aki Pest környékén lakik, és a házának az eladó cserepeiről beszélgettek barátilag T. nővérkével. DE ekkor egy kis gond akadt!! Ennek már rendszeresen odajáró hölgynek nem volt meg a kikészített infúziója, a nővérke röstelkedett, és se perc alatt készített másikat! Ezeket csak hallottam, a világért sem gondoltam volna semmi, de semmi rosszra, de így utólag már igen!!!! Tehát folyt az infúzióm, és már a mellettem ülő hölgyé is, körülbelül 5 perc múlva éreztem, hogy baj lesz, baj van! A fejem búbjától a teljes mellkasomat , alsótestemet elöntötte a forróság, ekkor segítségért kiáltottam, még azt éreztem , hogy villámgyorsan , az infúzió beadás helyétől, a nyaki csigolyámon folytatódva, végighaladva a mellkasomon és az alsó testemen erős zsibbadás lett úrrá, ...s, vége! Arra tértem magamhoz, hogy a nővérke és egy másik hölgy, alighanem doktornő, ülőhelyzetemben magasban tartják a lábaimat, vizes törölközővel törölgetnek, de a víz teljesen kivert, és fal fehér voltam mondották. Közben mivel akkor már magamhoz tértem hallottam, mindezt arra fogták, hogy biztosan nem reggeliztem, s, hogy leesett a vérnyomásom. Hozzá kell tennem tisztességesen reggeliztem és nem szokott leesni a vérnyomásom, de magas vérnyomással rendelkezem, amit kellő képen rendbentartanak a napi gyógyszereim. Szóval, mivel magamhoz tértem, nem haltam meg, folytatták az infúzió adását, a műanyag flakon mar majdnem lefolyt, de gyorsabban lecserélték!! S jött a kis üvegből az új....de percek múlva jött az ismételt forróság is!! Ekkor megint kiabáltam, ki kötötték az infúziót, és átvezettek egy másik " kutricába " ahol egy ágyra lefekhettem. fekve nem ájultam el, de a testem bármelyik részét megtapintottam a kezemmel, mindenhol fortyogott bennem a vér, mintha egy külön motor rázná, így töltöttem kb. 1 órát, de magamnál, tudatomnál voltam. Ezután jött az a hölgy, aki segített az ájulásomnál, mint már említettem alighanem doktornő volt, s közölte megméri a vérnyomásomat, le akartam venni a hosszúújju zakómat, kabátomat, közölte felesleges, kabáton keresztül is jó lesz! Megmérte, kb. 170 /... lehetett. Szerettem volna a kezelő orvosomat, a nővérke hívására nem tudott jönni, valami értekezlet miatt, biztosan fontosabb volt, mint egy beteg esetleges élete, itt már kezdtem meggyűlölni. Majd jött egy ismeretlen orvos, hogy adjon valami vérnyomás csökkentőt, tiltakoztam, mondván, hogy nem is ismeri az előzményeket, mindegy be spriccelt a nyelvem alá valamit és visszafektettek a pihenő ágyra a " kutricába " Itt ismételtem eltelt kb. 1 óra, ekkor T. a nővérke megmérte a vérnyomásomat, mely 134/... lehetett, közölte menjek haza, másnap reggel jöhetek a / harmadik / infúzióra, s a M.Zs doktor uram üzeni, hogy az általa felírt gyógyszert NE szedjem, de holnap délben beszélhetek is vele. Megköszöntem a jóságukat, emberségüket, és illedelmesen távoztam, ekkor még azt hittem, hogy az otthonomba... Tömegközlekedési eszközökkel haladtam haza felé, mivel " kisnyugdíjas vagyok " ....Hát a villamossal a BAH csomóponti megállóig bírtam, az utolsó lépcsőn már fogott a világ, rápottyantam egy székre és feltartottam a lábaimat, ahogy pár órája tanultam, így az eszméletem nem veszett el, vagy csak 1, 2 másodpercre. Szerencsém volt, hogy az egész szerencsétlenségem kapcsán mellettem volt segített, masszírozott egy tisztességes, emberséges ember, egy MISKOLCI HÖLGY, AKI Budapesten van fenn a fiánál. Ekkor már beszélni csak töredékesen tudtam, szám kiszáradt, testem remegett, elég sokára jött a mentő. Nagyon szépen kérem mindazokat, akik történetemet olvassák, és talán találkoznak azzal a MISKOLCI hölggyel adják át neki hálás köszönetemet, s ígéretemet, hogy örökre megtartom a szívemben,a Jó Isten adjon neki jó egészséget és hosszú életet, és mondják el neki, hogy hasonló esetben én is így cselekedtem volna. Köszönöm. Tehát megjött a mentőautó, s reméltem, hogy a segítség is, a Mentős segítség rendes volt, lefektettek, vérnyomást, vércukrot mértek, segítségül minden leletem a " kezemben " volt. Szerencsétlenségemre a " Szent Imre " kórházba vittek, tapasztalataim alapján ez a név a Szentünk megcsúfolása, nevezzük csak Tétényi úti kórháznak, ez még belefér. A mentősök szakszerűen, emberségesen beszállítottak a felvételi irodához, ahol már a nevezett kórház emberei kezébe kerültem. Befektettek egy felvételi vizsgállóba, ahol megejtetté a szükséges vizsgálatokat EKG, Vérnyomásmérés, vicsorítottam mindenkinek aki csak kérte, kaptam 1 keserű szétrágandó pirulát, szétrágtam. Majd közölték, hogy teljesen egészséges vagyok, szervi bajom nincs. Hiába kértem, szinte könyörögve, hogy tartsanak benn, hívják fel telefonon a Stroke ambulanciát és kérdezzék meg mit tettek velem, aki még 5 órával ezelőtt egészséges ember voltam! NEM, NEM, nem tettek semmit , megírták az elbocsátó jelentésüket, természetesen az ő szavaikkal, kezembe nyomták, és irány tömegközlekedéssel az otthonom. Szerencsésen hazaérkeztem, botorkáltam. Este az RTL híradója után ugyancsak rosszul lettem elájulta, nem tudom hány másodpercig tarthatott, ezt követően lefeküdtem és nem volt gondom reggelig. Jött a következő nap augusztus 31.-ke csütörtök, kb. 6.30.-kor ébredtem elég nyomottan, éreztem, hogy nem én vagyok, megreggeliztem, de éreztem, hogy az állást ülést nem bírom visszafeküdtem, közben elég sok teát ittam, hogy a rossz anyag mielőbb távozzon a szervezetemből, de ebből kifolyólag , hát, pisilnem is kellett, s a szobába jövet villámgyorsan lejátszódott a már az elején említett ájulás,a már megszokott megelőző tünetekkel. Ekkor döntenem kellet, esetleg meghalok itthon felügyelet nélkül talán mérgezésben, vagy Mentőt hívok, Mentőt hívtam, elég gyorsan ideértek, megnézték a leleteimet, csak vonakodva szállítottak be a Tétényi úti kórházba. A mentő orvos hölgy kedves aranyos volt, de amikor neki is pontosan el kellett mondanom a történetemet, ...hogy az infúziós szúrás helyétől indul a fájdalom elmagyarázta, hogy ez természetes, ha egy olyan Vastag tűvel megszúrnak valakit! Kisegítettem véradásnál lehet vastag tű, de infúzió adásánál Vékonyat használnak, talán! Szóval ismételtem beszállítottak a Tétényi úti kórházba, ott ismételtem átadtak a kórházi személyzetnek, ahol kocsival áttoltak valami szép e századi épületbe, ott fektettek, közben ott is rosszúllettem egyszer, úgy magamra hagyva ,pezsget, forrott a vérem. Mi tagadás beteget nem láttam errefelé, de annál több orvost, s egyéb személyzetet, úgy elnézve nem volt munkájuk... Majd többen megvizsgáltak ismételtem, ahogy kellett vicsorítottam, emeltem kezem, lábam, stb. A lényeg 3, 4 óra elteltével közölték, hogy teljesen egészséges vagyok, menjek haza, egyik osztályra se vagyok való! Kivétel volt egy kedves csinos, fiatal doktornő, aki a B épület második emeleti Pszichiátriának volt az aznapi ügyeletes orvosa, Ő vállalta, hogy befeküdhetek az osztályára, tiltakoztam, hogy ott aztán nekem nincs semmi keresnivalóm, de belegondoltam még ott is jobb, mint otthon, ahol nincs esetleges segítség, de kikötésem, kérésem az volt, hogy mi előbb készítsenek nálam vér és vizeletvizsgálatot, mivel éreztem, tudtam, hogy a véremet rontották el, megígérte. El kell mondanom a kedves doktornő oly csodálatosan meresztette rám a szemit, amikor a vérem fertőzéséről beszéltem. Kijelentette, hogy Ő még ilyent, mint " betegcsere " gyógyszerek felcserélése, rossz infúzió adása, nem halott, nem értettem, hogy lehet ennyire alulinformált, tán eddig burokban élt. Ekkor is kérve kértem mindenkit, hogy hívják fel a Sroke ambulanciát az előzmények miatt, s ahhoz mértem kezeljenek. NEM TETTÉK!! Ismételten jött a betegszállító / az ITO -ról /ezúton is köszönöm neki a munkáját, emberségét, emberséges tekintetét, hasonlót orvosoknál, nővér uraknál sajnos nem tapasztaltam. Tehát átkerültem a Pszichiátriára a 208 szobába, aholis a 6-ik, hetedik beteg voltam a kórteremben, meg egy egészen más világ volt az előző osztályhoz képest, no de ezt had ne részletezzem... Beöltöztem, hozott benti ruháimba, s az ágyamnál tartózkodtam, vártam , valami csak fog történni, történt belépett egy slampos ,utcai ruhás, erősen betegnek kinéző úr, s motyogta a nevemet, csak néztem mi a fenét akar, honnan ismer? Kiderült ,Ő volt a nővér úr! Kifáradtam vele a nővérszobába, válaszoltam kérdéseire, lényegeset nem mondhattam, mert nem volt hely a papíron! Rendes volt , még a vérnyomásomat is megmérte, úgy 160 körüli lehetett, majd távoztam, jött a gyógyszer osztás kaptam 0,25 mg. Rivotrilt, vérnyomásra semmit, ennyi, senki be nem nézett , aludtam reggel fél hatig Hát elérkeztünk az utolsó kórházas naphoz 2006 szeptember 01. Nyugodtan ébredtem, csak, úgy lebegtem valahol, kimentem pisilni, majd a nővérszobához botorkáltam , új nővér úr volt, László, de szólíthatom László testvérnek is mondotta / később rájöttem a László is maximálisan elég neki / Megmérettem a vérnyomásomat 160/ 102 volt, adott Ednitet, később jött levette a véremet, fájt, átszúrta az általa jónak mondott vénámat, a vérem megindult, majd megállt, mert olyan sűrű, igyak többet mondotta, feleltem ,iszom, de hiába, a lényeg csak meg lett a kellő vér mennyiség. Alig vártan a délutánt, hogy megtudhassam a vér és a vizelet eredményét, no nem egészen így lett! Majd jött egy igen szerény reggeli, és bízva vártam a fél tíz órai főorvosi vizitet. Hát eljött a vizit! Élen az osztály főorvosnőjével, s az Őt kísérő 6, 7 " szakemberrel " ekkor a kórteremben már csak négyen voltunk, a többiek hazamehettek hétvégére. A főorvos asszony legfontosabb, legfőbb megnyilvánulása az volt, hogy a haza távozottak nem hagyták rendben az ágyukat! Velem kapcsolatban annyit kérdezett, hogy aludtam, kezdtem volna " mesélni " félbeszakított, hogy mindent tud, A lényeg a 4 fekvőbetegre nem fordított negyed annyi időt sem, min az üres ágyakra. Ez élet igazságtalan , helyet kellene cserélnünk, megtanítanám az emberségre. Ezután telt a nap, jött az ebéd, mákos tészta, kevéske cukorral , evőkanállal... kérem próbálják ki érdekes. Eltelt közben a nap, egésznap feküdtem, ittam a sok vizet, hogy távozzon a méreg a véremből, s vártam a doktornőt, hogy mondjon valami bíztatót. NEM JÖTT Ekkor kb. 16 órakor kimentem a nővér úrhoz, rákérdeztem a dolgokra, hogy hol is tartunk, csodálkozva rámnézett,...hát Péntek van ilyenkor mindenki siet haza, de ha gond lenne velem, akkor a doktornő elmondta volna az ügyeletes orvosnak! És akkor most ki törődik velem, kérdeztem László nővér urat, hát én mondotta, erre én akkor legyenszíves megmondani mennyi most a vérnyomásom?.... nem tudta, de megmérte, 170 felett volt!! Azért még azt se szeretném kifelejteni a történetből, hogy a NŐVÉRSZOBÁBAN vágni lehetett a cigaretta füstöt, de ez már csak egy kis semmiség, itt már a " törvényen kívül "vagyunk, itt mindent lehet, itt nincs aki visszaszóljon, én kivétel voltam. No itt mondtam , hogy most már elég, autót hívok s távozok a sarlatánok közelségéből. De elmondtam, minden médiát, internetes fórumot, kórházigazgatókat megkeresek, s közzé teszem, mindazt amit tettek, illetve nem tettek vele. Ezek után előkerült az ügyeletes orvos, nem tudott semmiről, de még búcsúzóul a 170 -es vérnyomásomra adott 25mg. BETALOC -ot! Nem akartam elfogadni, normális vérnyomás csökkentőt kértem, mást nem adtak ! Mondtam nem lesz pulzusom, bele is halhatok, nevette, maguknak is ezt adnák!!!!...... BEVETTEM!!!! Gondolhatják kicsit lemet órák múlva a vérnyomásom, DE a pulzusom 52. ig esettt!!!! Mindent elkövetek itthon, most már 1 nap elteltével, 64 -es pulzusnál tartok. Bízom benne, hogy ki tisztul a vérem a sok folyadéktól, s életben maradok. De mindehhez semmi orvosi segítséget nem kaptam, nincs mit köszönnöm Magyar egészségügy, majdnem megöltetek. Legyetek büszkék magatokra. De csak azt tudom mondani, hogy ezek, s ilyen orvosok követelnek 300%-os béremelést, holott így is belefulladnak a nem megérdemelt hálapénzekbe. Akinek az esetem során hálapénzt adtam előre, kívánom, hogy költsék gyógyszerre, s csak azt tegyék velük is amit velem tettek. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy a Tétényi úti kórház hány napot számol el a TB. Felé velem kapcsolatban, remélem ezt is megnézi majd valaki. Budapest 2006. szeptember 02. Köszönöm, hogy meghallgattak. K.László

#15 2006. 10. 08. - 19:42:01

A központi Stoke ambulanciától, a Szent Imre kórház Pszichiátriájáig, de hogyan... 59 éves szinte átlagos egészségi állapotú magyar állampolgár vagyok, aki jogosult a társadalombiztosítási szolgáltatásokra. Évekkel ezelőtt, pontosabban öt évvel ezelőtt kaptam utoljára TRENTÁLOS infúziót, melytől Jobb szemem maró fájdalmai javultak. / agyi ereim sajnos meszesedettek / Most ismételten jelentkeztek fokozatosabban a szemem fájdalmai, orvosi tanácsra bejelentkeztem a Lipótmezei útnál lévő központi Sroke ambulanciára, számítván arra, hogy ott lelkiismeretes ellátás keretében kapom meg az infúziókat. Az előre egyeztetett időpontban 2006 augusztus 22.-én kedden,10.40 percre meg is jelentem a nevezett ambulancián., mely a központi épület 114 - es szobájában volt található. Első benyomásra nem tűnt megnyerőnek a környezet. Az egész helyiség maximum 30 négyzetméteres lehet, ebben van a váró, a nővér helyisége, az orvos irodája, és - és két darab kb. 4 - 4 négyzetméteres kutrica, ahol egyenként három infúzió adását végzi az egyetlen nővér, akinek a munkája nagyon sok , nagyon sokan jönnek naponta infúzióra, külföldiek is. Az infúziók adása nem úgy történik, hogy ágyon fekve, hanem székben ülve, s az infúzió végeztével nincs pihenés, mindenki fogja a kalapját és távozik, aki megkapta az utolsó tizedik infúzióját , az búcsúzik és kedvesen közlik vele, hogy fél év múlva szeretettel visszavárjuk. E pár sorral szerettem volna bemutatni magát a körülményeket, de most már visszatérek az én helyzetemhez. Tehát T. utónevű kedves, aranyos nővérke, bekísért dr. M.Zs. doktor úrhoz, aki kedves volt, segítőkész. Elmondta, hogy annak, hogy csak Infúziót kapjak, szinte nincs értelme, kellene egy kellő kivizsgálás és meglátjuk a dolgokat, nagyon megörültem segítőszándékú szavainak, a doktor úr megvizsgált, majd beutalót adott: vérvételre, CT -re, és nyaki ultrahangos vizsgálatra, augusztus 25.-re, boldog voltam, hogy ilyen lelkiismeretes, embercentrikus helyre kerülhettem. Mindent mindenkinek megköszöntem, és otthonomba távoztam. Tehát véget ért az első nap, de a napok sűrűsödni fognak... A következő megjelenésem tehát az Ambulancián 2006 aug. 25.-én, péntek reggel 8 órakor meg is történt, ahol a kedves nővérke T. szakszerűen , fájdalommentesen levette a véremet és elkalauzolt a CT, illetve az Ultrahang vizsgálatra., minden flottul ment távozhattam, és 2006 aug. 29.-re keddre, rendelt be M.Zs. doktor úrhoz. Hát elérkeztünk az igazi gyógyítás első napjához aug. 29. reggel 9. 30 perc. A doktor úr fogadott, leleteimet már ismerte, szerencsére csak kisebb problémák vannak, de majd helyre jönnek, a szememre kiírt egy gyógyszert : REXTETIN, melyet, este kell bevennem, / a gyógyszerhez mellékelt tájékoztatón reggelizés közben kell beszedni, de én a kezelő orvosomra hallgattam / megbeszéltük, hogy akkor most, azonnal meg is kaphatom az első Infúziót, köszöntem, s kinn jelentkeztem T. nővérkénél, aki nagyon ügyesen szakszerűen, fájdalommentesen bekötötte az első infúziót, mely körülbelül 40 perc alatt folyt le. A folyamat úgy zajlott, hogy kaptam a nylon zacskós infúziót, abba belefecskendezve valamit, amikor ez lefolyt ,követte egy kis üveg és annak folyt le a tartalma / alighanem Trentál lehetett / Jókedvűen távoztam, és másnap reggel 8 órai időpontra ígértem, hogy ismételten ott leszek, bár csak ne ígértem volna! Itt kell elmondanom, hogy gyógyszer érzékenységem nincs, tudatomat még soha el nem vesztettem!! Ekkor este vacsora közben bevettem a doktor úr által kiírt Új gyógyszert / REXETIN / Tehát eljött a másnap 2006 augusztus30.-a, a számomra " végzetes napok kezdete, az új gyógyszertől kicsit furcsán éreztem magam, de ilyent már máskor is tapasztaltam. Reggel már 8 óra előtt tíz perccel be is lett kötve a / második / infúzió melynek a beszúrása, mi tagadás fájt, de semmi több. Az Infúzióm a lefolyásának a negyedénél tartott, amikor új vendég érkezett a " kutricába " egy a nővérke által már jól ismert hölgy, aki Pest környékén lakik, és a házának az eladó cserepeiről beszélgettek barátilag T. nővérkével. DE ekkor egy kis gond akadt!! Ennek már rendszeresen odajáró hölgynek nem volt meg a kikészített infúziója, a nővérke röstelkedett, és se perc alatt készített másikat! Ezeket csak hallottam, a világért sem gondoltam volna semmi, de semmi rosszra, de így utólag már igen!!!! Tehát folyt az infúzióm, és már a mellettem ülő hölgyé is, körülbelül 5 perc múlva éreztem, hogy baj lesz, baj van! A fejem búbjától a teljes mellkasomat , alsótestemet elöntötte a forróság, ekkor segítségért kiáltottam, még azt éreztem , hogy villámgyorsan , az infúzió beadás helyétől, a nyaki csigolyámon folytatódva, végighaladva a mellkasomon és az alsó testemen erős zsibbadás lett úrrá, ...s, vége! Arra tértem magamhoz, hogy a nővérke és egy másik hölgy, alighanem doktornő, ülőhelyzetemben magasban tartják a lábaimat, vizes törölközővel törölgetnek, de a víz teljesen kivert, és fal fehér voltam mondották. Közben mivel akkor már magamhoz tértem hallottam, mindezt arra fogták, hogy biztosan nem reggeliztem, s, hogy leesett a vérnyomásom. Hozzá kell tennem tisztességesen reggeliztem és nem szokott leesni a vérnyomásom, de magas vérnyomással rendelkezem, amit kellő képen rendbentartanak a napi gyógyszereim. Szóval, mivel magamhoz tértem, nem haltam meg, folytatták az infúzió adását, a műanyag flakon mar majdnem lefolyt, de gyorsabban lecserélték!! S jött a kis üvegből az új....de percek múlva jött az ismételt forróság is!! Ekkor megint kiabáltam, ki kötötték az infúziót, és átvezettek egy másik " kutricába " ahol egy ágyra lefekhettem. fekve nem ájultam el, de a testem bármelyik részét megtapintottam a kezemmel, mindenhol fortyogott bennem a vér, mintha egy külön motor rázná, így töltöttem kb. 1 órát, de magamnál, tudatomnál voltam. Ezután jött az a hölgy, aki segített az ájulásomnál, mint már említettem alighanem doktornő volt, s közölte megméri a vérnyomásomat, le akartam venni a hosszúújju zakómat, kabátomat, közölte felesleges, kabáton keresztül is jó lesz! Megmérte, kb. 170 /... lehetett. Szerettem volna a kezelő orvosomat, a nővérke hívására nem tudott jönni, valami értekezlet miatt, biztosan fontosabb volt, mint egy beteg esetleges élete, itt már kezdtem meggyűlölni. Majd jött egy ismeretlen orvos, hogy adjon valami vérnyomás csökkentőt, tiltakoztam, mondván, hogy nem is ismeri az előzményeket, mindegy be spriccelt a nyelvem alá valamit és visszafektettek a pihenő ágyra a " kutricába " Itt ismételtem eltelt kb. 1 óra, ekkor T. a nővérke megmérte a vérnyomásomat, mely 134/... lehetett, közölte menjek haza, másnap reggel jöhetek a / harmadik / infúzióra, s a M.Zs doktor uram üzeni, hogy az általa felírt gyógyszert NE szedjem, de holnap délben beszélhetek is vele. Megköszöntem a jóságukat, emberségüket, és illedelmesen távoztam, ekkor még azt hittem, hogy az otthonomba... Tömegközlekedési eszközökkel haladtam haza felé, mivel " kisnyugdíjas vagyok " ....Hát a villamossal a BAH csomóponti megállóig bírtam, az utolsó lépcsőn már fogott a világ, rápottyantam egy székre és feltartottam a lábaimat, ahogy pár órája tanultam, így az eszméletem nem veszett el, vagy csak 1, 2 másodpercre. Szerencsém volt, hogy az egész szerencsétlenségem kapcsán mellettem volt segített, masszírozott egy tisztességes, emberséges ember, egy MISKOLCI HÖLGY, AKI Budapesten van fenn a fiánál. Ekkor már beszélni csak töredékesen tudtam, szám kiszáradt, testem remegett, elég sokára jött a mentő. Nagyon szépen kérem mindazokat, akik történetemet olvassák, és talán találkoznak azzal a MISKOLCI hölggyel adják át neki hálás köszönetemet, s ígéretemet, hogy örökre megtartom a szívemben,a Jó Isten adjon neki jó egészséget és hosszú életet, és mondják el neki, hogy hasonló esetben én is így cselekedtem volna. Köszönöm. Tehát megjött a mentőautó, s reméltem, hogy a segítség is, a Mentős segítség rendes volt, lefektettek, vérnyomást, vércukrot mértek, segítségül minden leletem a " kezemben " volt. Szerencsétlenségemre a " Szent Imre " kórházba vittek, tapasztalataim alapján ez a név a Szentünk megcsúfolása, nevezzük csak Tétényi úti kórháznak, ez még belefér. A mentősök szakszerűen, emberségesen beszállítottak a felvételi irodához, ahol már a nevezett kórház emberei kezébe kerültem. Befektettek egy felvételi vizsgállóba, ahol megejtetté a szükséges vizsgálatokat EKG, Vérnyomásmérés, vicsorítottam mindenkinek aki csak kérte, kaptam 1 keserű szétrágandó pirulát, szétrágtam. Majd közölték, hogy teljesen egészséges vagyok, szervi bajom nincs. Hiába kértem, szinte könyörögve, hogy tartsanak benn, hívják fel telefonon a Stroke ambulanciát és kérdezzék meg mit tettek velem, aki még 5 órával ezelőtt egészséges ember voltam! NEM, NEM, nem tettek semmit , megírták az elbocsátó jelentésüket, természetesen az ő szavaikkal, kezembe nyomták, és irány tömegközlekedéssel az otthonom. Szerencsésen hazaérkeztem, botorkáltam. Este az RTL híradója után ugyancsak rosszul lettem elájulta, nem tudom hány másodpercig tarthatott, ezt követően lefeküdtem és nem volt gondom reggelig. Jött a következő nap augusztus 31.-ke csütörtök, kb. 6.30.-kor ébredtem elég nyomottan, éreztem, hogy nem én vagyok, megreggeliztem, de éreztem, hogy az állást ülést nem bírom visszafeküdtem, közben elég sok teát ittam, hogy a rossz anyag mielőbb távozzon a szervezetemből, de ebből kifolyólag , hát, pisilnem is kellett, s a szobába jövet villámgyorsan lejátszódott a már az elején említett ájulás,a már megszokott megelőző tünetekkel. Ekkor döntenem kellet, esetleg meghalok itthon felügyelet nélkül talán mérgezésben, vagy Mentőt hívok, Mentőt hívtam, elég gyorsan ideértek, megnézték a leleteimet, csak vonakodva szállítottak be a Tétényi úti kórházba. A mentő orvos hölgy kedves aranyos volt, de amikor neki is pontosan el kellett mondanom a történetemet, ...hogy az infúziós szúrás helyétől indul a fájdalom elmagyarázta, hogy ez természetes, ha egy olyan Vastag tűvel megszúrnak valakit! Kisegítettem véradásnál lehet vastag tű, de infúzió adásánál Vékonyat használnak, talán! Szóval ismételtem beszállítottak a Tétényi úti kórházba, ott ismételtem átadtak a kórházi személyzetnek, ahol kocsival áttoltak valami szép e századi épületbe, ott fektettek, közben ott is rosszúllettem egyszer, úgy magamra hagyva ,pezsget, forrott a vérem. Mi tagadás beteget nem láttam errefelé, de annál több orvost, s egyéb személyzetet, úgy elnézve nem volt munkájuk... Majd többen megvizsgáltak ismételtem, ahogy kellett vicsorítottam, emeltem kezem, lábam, stb. A lényeg 3, 4 óra elteltével közölték, hogy teljesen egészséges vagyok, menjek haza, egyik osztályra se vagyok való! Kivétel volt egy kedves csinos, fiatal doktornő, aki a B épület második emeleti Pszichiátriának volt az aznapi ügyeletes orvosa, Ő vállalta, hogy befeküdhetek az osztályára, tiltakoztam, hogy ott aztán nekem nincs semmi keresnivalóm, de belegondoltam még ott is jobb, mint otthon, ahol nincs esetleges segítség, de kikötésem, kérésem az volt, hogy mi előbb készítsenek nálam vér és vizeletvizsgálatot, mivel éreztem, tudtam, hogy a véremet rontották el, megígérte. El kell mondanom a kedves doktornő oly csodálatosan meresztette rám a szemit, amikor a vérem fertőzéséről beszéltem. Kijelentette, hogy Ő még ilyent, mint " betegcsere " gyógyszerek felcserélése, rossz infúzió adása, nem halott, nem értettem, hogy lehet ennyire alulinformált, tán eddig burokban élt. Ekkor is kérve kértem mindenkit, hogy hívják fel a Sroke ambulanciát az előzmények miatt, s ahhoz mértem kezeljenek. NEM TETTÉK!! Ismételten jött a betegszállító / az ITO -ról /ezúton is köszönöm neki a munkáját, emberségét, emberséges tekintetét, hasonlót orvosoknál, nővér uraknál sajnos nem tapasztaltam. Tehát átkerültem a Pszichiátriára a 208 szobába, aholis a 6-ik, hetedik beteg voltam a kórteremben, meg egy egészen más világ volt az előző osztályhoz képest, no de ezt had ne részletezzem... Beöltöztem, hozott benti ruháimba, s az ágyamnál tartózkodtam, vártam , valami csak fog történni, történt belépett egy slampos ,utcai ruhás, erősen betegnek kinéző úr, s motyogta a nevemet, csak néztem mi a fenét akar, honnan ismer? Kiderült ,Ő volt a nővér úr! Kifáradtam vele a nővérszobába, válaszoltam kérdéseire, lényegeset nem mondhattam, mert nem volt hely a papíron! Rendes volt , még a vérnyomásomat is megmérte, úgy 160 körüli lehetett, majd távoztam, jött a gyógyszer osztás kaptam 0,25 mg. Rivotrilt, vérnyomásra semmit, ennyi, senki be nem nézett , aludtam reggel fél hatig Hát elérkeztünk az utolsó kórházas naphoz 2006 szeptember 01. Nyugodtan ébredtem, csak, úgy lebegtem valahol, kimentem pisilni, majd a nővérszobához botorkáltam , új nővér úr volt, László, de szólíthatom László testvérnek is mondotta / később rájöttem a László is maximálisan elég neki / Megmérettem a vérnyomásomat 160/ 102 volt, adott Ednitet, később jött levette a véremet, fájt, átszúrta az általa jónak mondott vénámat, a vérem megindult, majd megállt, mert olyan sűrű, igyak többet mondotta, feleltem ,iszom, de hiába, a lényeg csak meg lett a kellő vér mennyiség. Alig vártan a délutánt, hogy megtudhassam a vér és a vizelet eredményét, no nem egészen így lett! Majd jött egy igen szerény reggeli, és bízva vártam a fél tíz órai főorvosi vizitet. Hát eljött a vizit! Élen az osztály főorvosnőjével, s az Őt kísérő 6, 7 " szakemberrel " ekkor a kórteremben már csak négyen voltunk, a többiek hazamehettek hétvégére. A főorvos asszony legfontosabb, legfőbb megnyilvánulása az volt, hogy a haza távozottak nem hagyták rendben az ágyukat! Velem kapcsolatban annyit kérdezett, hogy aludtam, kezdtem volna " mesélni " félbeszakított, hogy mindent tud, A lényeg a 4 fekvőbetegre nem fordított negyed annyi időt sem, min az üres ágyakra. Ez élet igazságtalan , helyet kellene cserélnünk, megtanítanám az emberségre. Ezután telt a nap, jött az ebéd, mákos tészta, kevéske cukorral , evőkanállal... kérem próbálják ki érdekes. Eltelt közben a nap, egésznap feküdtem, ittam a sok vizet, hogy távozzon a méreg a véremből, s vártam a doktornőt, hogy mondjon valami bíztatót. NEM JÖTT Ekkor kb. 16 órakor kimentem a nővér úrhoz, rákérdeztem a dolgokra, hogy hol is tartunk, csodálkozva rámnézett,...hát Péntek van ilyenkor mindenki siet haza, de ha gond lenne velem, akkor a doktornő elmondta volna az ügyeletes orvosnak! És akkor most ki törődik velem, kérdeztem László nővér urat, hát én mondotta, erre én akkor legyenszíves megmondani mennyi most a vérnyomásom?.... nem tudta, de megmérte, 170 felett volt!! Azért még azt se szeretném kifelejteni a történetből, hogy a NŐVÉRSZOBÁBAN vágni lehetett a cigaretta füstöt, de ez már csak egy kis semmiség, itt már a " törvényen kívül "vagyunk, itt mindent lehet, itt nincs aki visszaszóljon, én kivétel voltam. No itt mondtam , hogy most már elég, autót hívok s távozok a sarlatánok közelségéből. De elmondtam, minden médiát, internetes fórumot, kórházigazgatókat megkeresek, s közzé teszem, mindazt amit tettek, illetve nem tettek vele. Ezek után előkerült az ügyeletes orvos, nem tudott semmiről, de még búcsúzóul a 170 -es vérnyomásomra adott 25mg. BETALOC -ot! Nem akartam elfogadni, normális vérnyomás csökkentőt kértem, mást nem adtak ! Mondtam nem lesz pulzusom, bele is halhatok, nevette, maguknak is ezt adnák!!!!...... BEVETTEM!!!! Gondolhatják kicsit lemet órák múlva a vérnyomásom, DE a pulzusom 52. ig esettt!!!! Mindent elkövetek itthon, most már 1 nap elteltével, 64 -es pulzusnál tartok. Bízom benne, hogy ki tisztul a vérem a sok folyadéktól, s életben maradok. De mindehhez semmi orvosi segítséget nem kaptam, nincs mit köszönnöm Magyar egészségügy, majdnem megöltetek. Legyetek büszkék magatokra. De csak azt tudom mondani, hogy ezek, s ilyen orvosok követelnek 300%-os béremelést, holott így is belefulladnak a nem megérdemelt hálapénzekbe. Akinek az esetem során hálapénzt adtam előre, kívánom, hogy költsék gyógyszerre, s csak azt tegyék velük is amit velem tettek. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy a Tétényi úti kórház hány napot számol el a TB. Felé velem kapcsolatban, remélem ezt is megnézi majd valaki. Budapest 2006. szeptember 02. Köszönöm, hogy meghallgattak. K.László

#16 gacsilla 2006. 02. 08. - 12:10:50

Botrányos! Nagymamám időskori zavarodottság miatt került a VI. Pszichiátria osztályra, ahol zárt ajtók mögött férfiak és nők összezárva, legmesszebb a nővér szobától, sehol egy nővér, sehol egy nővérhívó gomb, az ajtót kívülről a jobb állapotban lévő betegek nyitják ki kopogásra, ha a látogató el szeretne menni. Minden eltűnik, amit beviszünk, förtelmes a szag és az ágyneműk, tisztaságról és higiéniáról nem lehet beszélni. Bár az ápoló személyzet többsége kedves, de van olyan doki, aki úgy bánik a betegekkel, mint egy utolsó kivert kutyával még a hozzátartozók előtt is. Belgyógyászat: Felújított részben van, kinézetre és ellátottságra nézve jobb helyzetben van, mint a Pszichiátriai osztályok. Vannak 3 ágyas és 2 db 6-7 ágyas szoba (attól függ mennyi a beteg). Persze aki nem nagyon tud önállóan mozogni vagy nagyon idős az nem kerülhet a normálisabb 3 ágyas szobák valamelyikébe. A nővérhívó gombokat találomra szerelik az ágyak fölé (hol ott van, hol nem). Betegnek kívánsága nem lehet, azt kap ami van, akár tud rágni, akár nem pempős étel jár vagy tejben áztatott valami. Szintén eltűnnek a dolgok (minden, bármi, válogatás nélkül), hol beteg tünteti el a cuccot vagy nővér pakol úgy, hogy napokig nem kapja a beteg vissza a személyes holmiját - hogy miért, arra választ ne keress. Van egy beteg, aki terrorizálja a többi beteget (elveszi a kaját, üvöltözik, követelőzik és elszed mindent másoktól, ami neki kell) és hiába minden, mert nem tudsz tenni semmit, mert az ott dolgozók nem tesznek semmit. Hogy a hozzátartozód milyen gyógyszereket kap, mikor és mire, azt ne próbáld lekövetni, mert úgysem tudod meg, kórlapot pedig nem látsz a szobában. (azt sem tudni, hogyan osztja a nővér - vagy aki éppen oszt - a gyógyszereket, mert 3 hét múlva is megkérdezik az ott dolgozók, hogy hol is, melyik ágyon fekszik a beteg, akiről szó van) Az ápoló személyzet és a dokik többsége azért kedves, annak ellenére, hogy van, amikor 3-4-en vannak az összes betegre, a Pszichiátriához képest nagy tisztaság van, de ez sajnos nem kompenzálja azt a kétségbeesést, amit érzek minden alkalommal. A lényeg, hogy ki vagy szolgáltatva - Csak oda ne kerülj!!!!!!!!!

#17 Törölt felhasználó 2005. 08. 29. - 15:14:32

Üdvözöljük a(z) Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (Budapest) fórumán! Ha Ön vagy hozzátartozója az adott intézmény betege volt, ebben a topikban értékelheti a kórházról szerzett benyomásait. Írja le véleményét, cserélje ki betegtársaival a tapasztalatait az ott folyó gyógyító munkáról, a kezelés, az ápolás, a betegellátás színvonaláról, az egyéb körülményekről. Reményeink szerint az Ön értékelése is elősegítheti a kórház hatékonyabb, színvonalasabb munkáját. Megjegyzéseit köszönjük, jó egészséget kívánunk!


Oldal 1 / 1
  • Nem szólhatsz hozzá ehhez a témához.

Szponzorált hirdetések

Topik megosztása: