Házipatika fórum: Szent Pantaleon Kórház-Rendelőintézet Dunaújváros (Dunaújváros) - Házipatika fórum

Ugrás a tartalomhoz

hirdetés

Szponzorált hirdetések

  • 3 Oldal +
  • 1
  • 2
  • 3

Szent Pantaleon Kórház-Rendelőintézet Dunaújváros (Dunaújváros)

#41 2007. 03. 08. - 08:32:09

Nekem csak jó tapasztalataim vnnak a dunaujvárosi kórházról! Én már több korházban is feküdtem, Bp-en,de a tistaság az sehol nem volt olyan nagyfoku, min a dunaujvárosi korházban! A takarítok reggel 6-tól este 6-ig megállás nélkül utánunk betegek után takarítottak!Elószór 77-ben volt vakbél mútétem, akkor is nagyon tiszta volt a kórház, és a mütéttel sem volt gon! Másik mütétem tavaly volt, aminek elózménye az, hogy egy bp-i korházban kivették a méhem, és 1 hónap mulva ujra kellett müteni mert e bp-i dokinő nem jól tette vissza a beleimet, és bélelzáródást kaptam,amivel dunaujvárosba kerültem, mert oda tartozom! Nekem itt mentették meg az életem, pedig nem akartan engedni,hogy itt mütsenek, de éjjel azonnal kellett müteni! Féltem, mert egy fiatal orvos volt ügyeletben,meg egy rezides(nagyon aranyos doktornő,ő hatására egyeztem bele a mütétbe)!Nekem az volt a benyomásom, hogy nagyon lelkiismeretesek voltak az ápolónők is, és az orvosok is, de az orvos nem akart elfogadni pénzt, ugy kellett rátukmálni, de valahogy nem volt olyan kózvetlen, mint Bp-en tapasztaltam(nem jótt be külón megnézni,csak ha vizit volt, akkor sem látszott,hogy ő az orvosom, mert nem kommunikált velem ugy külón pár szót,mint a pesti dokijaimtól megszoktam! De jól végezte a dolgát az biztos, pedig nem volt hozzá bizalmam! De a kis doktornó(a rezidens, ő bekukkatott hozzám külón is, amit nagyon köszönök neki ezúton is!(

#42 2007. 02. 17. - 17:22:14

Teljes mértékben eggyetértek.Én sem tudom szoptatni a kisfiamat,és ezért az ottani csecsemősöket nővéreket védőnőket okolom.Ezeknek a nőknek birkát kéne őrizniük és nem ott dolgozniuk.Én 5 napig voltam bent szülés után de maga volt a pokol.Ha adnak is tanácsot mind mást mond,legalább eggyet fújnának.Abba a korházba elindulni az anyaság útján úgy,hogy a babának is és a mamának is jó legyen nem lehet.

#43 2006. 12. 11. - 20:57:33

Gyermekkori barátom dolgozik már hosszú évek óta a dunaújvárosi kórházban. Az ő személye volt az alapvető ok amiért úgy döntöttem, hogy inkább vállalom a hosszú oda-vissza utat és nem bántam meg soha a döntésemet. Arcüreg műtétem volt, valamint többször operált Vaszkun László főorvos úr makacs orrvérzéssel aminek a hátterében daganatos elváltozás állt. Csak a legjobbakat tudom mondani az osztályról ahol kezeltek: a főorvostól a nővérekig mindenki kedves, segítőkész és nem utolsó sorban türelmes. Az egészségügy mai helyzetében gondolom ez a kórház sincs túlfinanszírozva, azonban a beteg ezt nem igazán tapasztalja. A feleségem személyesen tapasztalta meg az itteni légkört a látogatásai alkalmával és amikor egy műtétet kellett elvégezni nála nem volt kétséges, hogy ide jöjjön vagy sem. Gratulálunk a kórház vezetésének, összes munkatársának és köszönjük a segítséget. Friedmanszki Ferenc Szombathely

#44 dorcii 2006. 12. 05. - 08:06:09

Én két ember nevében szeretnék hozzászólni a témához. Először is nagymamám nevében... Az urológia osztályon, lehet mondani sajnos, már viszonylag rendszeres látógatónak számít, de minden esetben pozitív véleménnyel távozott. A borítékolás "természetesen" megvolt, de h lehet így mondani, megkapta a megfelelő ellátást a pénzéért... A másik a szemészeti osztály, ahol bár csak 3 napot volt bent egy hályog eltávolításáért, ahonnét szintén pozitív véleménnyel jött haza, annyit említett, hogy azért kicsit többet is foglalkozhattak volna vele a nővérek, de tulajdonképpen nem volt gond. Másodsorban a velem történteket szeretném leírni. Jó pár éve történt már (5 vagy 6 éve), amikor a jégpályán egy jégkorcsolyázó átment 2 ujjamon. Ott helyben a 16 éves barátnőm kötötte be nem kicsit érző nyílt sebet, és úgy dönöttünk, gyorsabb lesz ha gyalog megyünk a korházba... Szédültem, minden bajom volt a vérveszteségtől, de beértünk. Irány fel a sebészetre. A doki épp nem volt ott, csak a nővér, aki leszedte a kötést a kezemről, megnézte mi a helyzet, majd elvonult adminisztrálni. Azon volt fennakadva, hogy nehezen olvashatóak az adatok a TAJ-kártyámon. Kérdeztem, hogy előbb nem tudná bekötni, majd aztán kitölteni az adatokat? Nagyon rosszul voltam, folyt a vér az ujjaimból, de megvolt a fontossági sorrend... Mi lett voltna ha épp nincs nálam a TAJ-kártya? Előbb hazaküld érte? Kötözés után elküldtek röntgenre, ahol a röntgenes megkérdezte ki kötötte ilyen "bénán" össze az ujjaimat, ugyanis egy kötést tettek a két ujjamra, és így nem igazán tudja megröntgenezni... (itt már csak mosolyogni tudtam, és"beárulni" a sebészetet) Itt 17 éves voltam, a szüleim csak ezek után értek oda, ha idősebb lettem volna, gyorsabban ment volna a dolog? Ezek mellett nincs jó véleményem a kórházról, nem szakmailag, hanem emberileg, de talán egyik osztályról és szakrendelésről sem...

#45 kayi 2006. 11. 24. - 12:40:36

Mint született dunaújvárosi nem találkoztam még olyan orvossal akiről rosszat tudnék mondani, lehet hogy az előző írásaimból ez nem derült ki, sajnálom. Egy dolog biztos, a nővér "társadalomnak" nagy szerepe van egy kórház közmegítélésében. Ez legalább olyan fontos, minthogy jó orvosok kezébe kerülünk, kerüljünk. Minden tiszteletem a kivételeké. Előbbiekben már írtam, hogy melyek ezek. Sajnos lassan a fül, orr-gége részleget is fel kell keresnem. (orrpolip) A férjem és családja tapasztalataiból ítélve nem fogok itt sem csalódni. (Őszintén remélem) Csak jókat hallottam erről a részlegről is, legyen akár orvos, akár ápoló az illető.

#46 kayi 2006. 11. 24. - 12:26:33

Örülök, hogy öt csemetével nem volt gondod a kórházban. Nekem már elsőre nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan annak kellett volna. Na mindegy, másodikra jobb lesz. A kérdés csak az, hogy hol? Félre- értés ne essék, nem a szakmai hozzáértést hiányolom a csecsemő osztályról, hanem az emberi hangot, a kommunikációt kismama és csecsemős nővér közt. Persze van aki megússza azt pár napot, amit szülés után még bent kell tölteni és nem találkozik fülsértő megjegyzésekkel. Azt írod, hogy nem kellene követelőzni! Nem is mernék soha, főleg amikor a fiam a tét. Amikor azon rágódom, hogy ha megmondom a véleményem, vajon a babán mennyire csattan a dolog, mikor nem vagyok mellette? Követelni?? Mikor mindenki jattol??? Hagyomány, hogy utolsó nap a csecsemős öltözteti a babát a hazamenetelhez. Minek???? Borítékért? Mert akkor meg minek a rooming-in?? A szoptatást ugyan így nem lehetne megmutatni? Persze nem az utolsó napon. Amikor a baba már két napja nem evett- ivott szószerint semmit, akkor miért kell tápszerért vagy folyadékért könyörögni? Ráadásul minden egyes alkalommal. A dolog érdekessége, hogy az utolsó napon kaptam egy teljes üveg tápszert elkészítve, üvegben. Miért? Miért van az, hogy amikor hónapokkal később visszakerültünk a kórházba (mert a babának nagyon magas volt a láza és gyógyszerek ellenére sem ment le) az volt az érzésem, hogy lassan már csak az a gondos anya, akinek minimum egyészségügyi végzettsége van. És hogy egyáltalán hogy történhetett meg az, hogy mi ide bekerültünk??! Mit tettem én, felelőtlen szülő??? A vizitek idején rendre a gyermek cumisüveg készletét kritizálták. (Bár engem jobban aggasztott, hogy valójában mi a gyermek baja!!!)Mondván minek neki mikor már 1 ÉVES. Csak tájékoztatásul, hogy ekkor a kicsi 6 Hónapos volt!!!! Mikor szóltam, hogy azért van itt ennyi (4db) mert a férjem hozza - viszi őket sterilen. Mert azt azért senki ne higgye, hogy a gyermekosztályon erre van lehetőség. Amennyiben mégis lenne használható sterilizáló, úgy azt ügyesen titkolják, vagy legalábbis nem mindenki számára elérhető. És bár valóban vannak felelőtlen szülők, sőt olyanok is akiket a legkevésbé sem lehet szülőnek nevezni, mégis úgy gondolom, hogy tudni kellene különbséget tenni ember és ember közt. Felháborító az általánosítás. Egyáltalán nem általános dolog a gyermek elhanyagolása. Még akkor sem , ha viszonylag sűrűn van dolguk ilyen esettel. A felelősségre vonás sokszor fontosabb, mint a betegséget orvosolni, de legalábbis megjegyzés nélkül egyszer sem bírták ki. Írod, hogy emberszámba kell venni a nővéreket. Ez így van, DE: Pro és Kontra! Már nem mer az ember boríték nélkül orvoshoz menni. Ma a boríték az elsődleges emberszámba vétel leggyakoribb megnyilvánulási formája. Panaszt viszont a betegek is hallanak. Az egészségügyi dolgozók méltánytalan fizetését, helyzetét. Vajon másutt jobb a helyzet? Én mint vállalkozó kinek panaszkodjak, hogy duplájára nőttek az adóterhek? És mi van azokkal akik nem fizetnek tb-t, eho-t? Én fizetek adót is és borítékolok is. Megjegyzem, hogy bármilyen furcsa, de szívesen teszem, amennyiben egészséges lehet a családom és én is. Szó nélkül, nem lehetne csak a munkájukat végezni? Az ellenszenvet meg otthon hagyni, ha már emberekkel kell, hogy foglalkozzanak?

#47 2006. 11. 23. - 20:11:20

Én 5 gyereket szültem ebben a kórházban az utolsó terhességnél 3 hónapot voltam bent mert ikrek voltak. Ezért úgy érzem elmondhatom, hogy szerintem minden orvos és nővér a tőle telhető legjobban végzi a munkáját. A csecsemős nővéreknek nagyon sok dolguk van hiszen felelőssek a babáinkért, gondozzák, ápolják őket. De itt nem ér véget, mindent adminisztrálni kell, ott kell lenniük a szüléseknél. Itt szeretném üzenni a leendő kismamáknak, hogyha megpróbálják a nővéreket emberszámba venni és ha valamit szeretnének azt megpróbálnák kérni és nem követelni, talán nem mennének rossz élményekkel haza. Az nem igaz, hogy a nővérek nem ajánlják fel a segítségüket a szoptatáshoz minden kismamától megkérdezik van e szüksége segítségre, tőlem még negyedik alkalommal is és ott van még a védőnő aki nagyon kedves és minden kismamát felkeres. De ugye annak mi sem örülnénk ha egy szülésről vagy éppen a pár perce született babánk mellől a nővérke elszaladna szoptatási tanácsokat adni. Tehát összegezve gyerekünk születésénél bizony sok minden megváltozik, belőlünk anya lesz és onnantól felelősek vagyunk egy új kis életért, természetes, hogy védeni és oltalmazni akarjuk. Ha boldogan akarunk a picivel távozni, próbáljunk meg kérni, csak úgy ahogy minden más eseteben ezt meg tennénk.

#48 2006. 11. 17. - 19:40:53

Köszönöm valamennyi kórházunkra szavazó támogatónk véleményét. Különösen fontosnak tartom a szöveges hozzászólásokat, annál is inkább, mert többségük pozitív, vagy kritikus véleménye mellett megemlíti azt is, amit dícséretre méltónak tart. Olvasva más a intézményekről írott véleményeket, a szakmában legjobbnak tartottak is kapnak bizony itt-ott elmarasztalást - senki nem tökéletes. Nem gondoljuk, hogy jelentősen eltérünk a magyar egészségügyi intézmények átlagától, de igyekszünk hibáinkból tanulni, azokat korrigálni. Most, hogy ezt írom, intézményünk éppen előkelő helyen áll - köszönhetően a városi ujságban megjelent figyelemfelkeltő írásnak, s a kórházunk honlapján elhelyezett linknek. Tudom, hogy ez a szavazás szubjektív, nem reprezentatív mérce, de a tény, hogy sokan, akik most tudomást szereztek a lehetőségről pozitív értékelést küldtek, örömmel tölt el, s kollégáim nevében igérhetem, igyekszünk ennek a jövőben is megfelelni. dr Gyöngyösi Pál orvosigazgató

#49 2006. 11. 17. - 16:13:35

Azt nem értem, hogy foglal el ez a Kórház ilyen helyezést a szavazólistán, mikor egy-két beteg nyilatkozik a Kórházról jó véleménnyel a többi csupán rosszalását fejezi ki a vélemény oldalon. Az a vélemény, Dunaújvárosról, hogy annyi pénzért, amennyit itt elvárnak illetve kérnek az orvosok, bármelyik jó hírű kórházban kezelésre, műtétre lehet menni nem kerül az sem többe. Ráadásul sok jó orvos már elhagyta a Kórházat. Pan

#50 kayi 2006. 11. 06. - 11:42:22

Ennek a kórháznak a csecsemő osztály, sajnos nem az erőssége!!!!!! Amikor a kismamát szülés előt befekteti az orvosa a nőgyógyászati részlegre, addig minden renden van. (Lehet, hogy az esetleges szülésznő választás miatt?) Az ellátáson teljesen meglepődtem. (Itt viszont lehet, hogy a választott orvos státuszát tartották szem előtt?) Viszont szülés után az ember lányát ugybár áthelyezik a szülészetre. A problémák itt kezdődnek. Bedurrant, sajgó mell, szoptatási nehézségek, önmagunk ellátása sajnos segítséget igényelne. Csakhogy az ember hamar rájön.,-ha másből nem hát a hangnemből biztosan-, hogy jobban jársz, ha nem kérsz semmilyen segítséget. Persze csak akkor, ha nem akarsz durva sértegetéseket, megjegyzéseket hallgatni. Én egy 5007gr-os kisfiúnak adtam életet (bár csak 4800gr-ot írtak be?!) Sima szülés volt ami azért fizikailag nem ment olyan "simán". Alig bírtam menni a gyermekkocsiba kapaszkodva tudtam csak a folyosón közlekedni, miközben a nővér állomás előtt elhaladva, folyton azt hallgattam, - Na megyünk az óvódásért? vagyhogy,- Akár már a bölcsit is kihagyhatná akkora. Az elején még mosolyog az ember, de mindig ezt halgatni, ahelyett, hogy ennél nagyobb okosságokkal traktálnák a kismamát. Egy-két jó tanácsnak nagyon örültem volna. szoptatni nem tudtam, mert hát azelőtt még nem csináltam, most meg nem mutatta meg senki. Hiába olvassa el az ember az idevonatkozó összes szakirodalmat, miközben úgy érzi, hogy szoptatni ősi ősztönszerű dolog, ami működik magától is. Azonban ez nem mindíg van így, nem mindíg jön magától és ilyenkor felbecsülhetetlen értékű lenne a csecsemős nővérek, ápolók, védőnők munkája. Mivel azonban a segítségnyújtás ennek a része kimarad, így ha mást nem, legalább tápszert kapjon a baba, amiért viszont úgy kell könyörögni. Mert nyilván otthonról hozni azt nem lehet, mert nem steril. De az steril, mikor abba a mosogatóba dobják a használt cumit, ahol előtte a baba popsiát mosták, vagy az is steril, mikor egy cumival etetik körbe az egész babatársulatot. A Rooming-in elhelyezés sokban segíti az ápoló személyzet munkáját. Ugyanezt viszont nem lehetne? Mikor a baba a születés után két-három napja nem evett,- mert ugyebár szoptatni jó dolog, főleg ha tudod, hogy kell- és a kismamát egyre gyakrabban látják kisírt, vörös szemmel csak legyintetenek- Ja kérem, a szülés utáni lehangoltság hormonális, nyugodtan lehet bőgni, ha jól esik.- Hát nem, nem esett jól. Tudják, egy üveg tápszer, vagy ha láttam volna, hogy a kisfiam szopizik, az esett volna jól. Egyébként 407gr-os súly vesztéssel hoztuk haza. Soha nem tudtam szoptatni a fiamat. Sajnos még otthon sem sikerült. Két hónap elteltével vissza kerültem a kórházba, a sebészeti osztályra, ezúttal epe műtétre volt szükség. Fel is készültem minden lehető rosszra, de tévedtem! Az elején azt gondoltam, hogy az nem lehet, hogy osztályok között ekkora legyen a különbség! Még az altatóorvos is bejött, hogy elmagyarázza, mi fog történni. Mindenki nagyon kedves volt Dr. Rombauer Edit főorvosasszony, és az egész csapat akiknek a nevét az ember nem is tudja, Még a beteghordó fiatal férfi is,- akiktől általában idegenkednek, a szintén fiatal női betegek.- diszkrét volt és kedves. És azok a műtősök, akik a műtő előtt nyugtatgatják az ember, -miközben az altatástól halálfélelmem volt.- aki takarót hozott, és betakart, mert tél volt és hideg. Ezek az emberek egyszerüen "csak" meglátták a legemberibb dolgokat. Nekik hálás köszönet mindenért! Tisztelettel: Csorbáné Simon Irén

#51 kovacserika77 2006. 10. 23. - 18:10:08

A Mosonmagyaróvári Karolina Kórház tüdő osztályáról szeretnék véleményt nyílvánítani.Köszönetemet fejezem ki az ott dolgozó nővéreknek , ,,szoknyás nővérnek" és természetessen Zsuzsa doktornőnek.Köszönet azért , hogy édesapámat 2005. márciustól olyan szakszerűen kezelték ápolták. Sikerült idén február végére halottá nyílvánítatni a betegüket.Mégegyszer köszönjük szerető családja.Akiknek van már kihez ki látogatniuk a temetőbe.

#52 2006. 10. 23. - 11:47:36

Úgy látom, a feleségem itt már hozzászólt, de fontosnak tartom, hogy én is elmondjam véleményemet. Húsvétkor egy súlyos autóbaleset folytán került családom (feleségem és két gyermekem) a kórházba. Számomra életem egyik legborzalmasabb élménye, talán mondanom sem kell. A nagy bajban rengeteget segített a kórház hozzáállása. Nem kizárólag azért, mert szakszerűen és lelkiismeretesen látták el őket, hanem emberileg is csodálatosan álltak hozzánk. És azt hiszem ilyen helyzetben ez egalább annyit ér, mint a szakszerűség. Korábbi egészségügyi tapasztalataim után (amelyek nem ilyen rózsásak), szinte katartikus élmény ért ebben a bajban. Az emberségnek, segítőkészségnek rengeteg formájával találkoztam ebben a kórházban, bárkivel is akadt dolgunk, a takarítónőtől a főorvosig. Az döbbentett meg leginkább, hogy azok az alkalmazottak is maximális emberséggel és segítőkészséggel álltak hozzánk, akik éppen csak érintettek voltak valamelyest munkakörüknél vagy épp beosztásuknál fogva. Számomra ez rengeteget jelentett azokban a nem könnyű napokban, ezért nagyon hálásan emlékezem erre a kórházra. és csak azt kívánhatom nekik, hogy összes betegük így gondoljon rájuk, ahogy én és a családom. Tisztelettel Hidas András

#53 2006. 10. 09. - 02:49:51

Sajnos, az Intenzív osztály kívételével Nekem is csak rossz tapasztalatom van erről a kórházról. Minden tiszeletem Somorácz Főorvos munkájának,emberségének!Ha ennek csak a töredéke szorult volna a kollégáiba,már boldog lenne több száz beteg,évente. Ismerve a fertőző osztály körülményeit,dolgozóit azt gondolná az ember,a nehézségek ellenére próbálnak helytállni ezekben a nehéz időkben is.Azt,hogy évekkel ezelőtt a hugom pár hónapos kisfiának nem jutott takaró a jéghideg kórteremben(majd hoz a család,felkiálltással),az hogy az agonizáló édesapámmal hogyan beszél,és bánik a nővérgárda, már elenyészik amellett ahogyan a Kecskés Főorvos asszony etikátlan hangnemben az édesanyámmal kiabált a folyóson a többi hozzátartozó előtt.Higgyék el, nagyon megalázó volt!!Ha az orvos megteheti,mit várjunk el a nővérektől???? Sőt nem értem azt sem miért nekünk kellett az ápoláshoz szükséges felszerelést bevinni(PELENKA,GÉZ...) amikor a kórház többi osztályán ez jár a betegnek?! Sajnálom, hogy egy ilyen jól felszerelt ,szakmailag felkészült intézményt pár ember alkalmatlansága mínősit.

#54 2006. 10. 08. - 21:10:04

Sajnos gyerekkorom óta többször volt lehetőségem a dunaújvárosi kórház "vendégszeretetét" élvezni, mint bejáró beteg, mint bentfekvő egyaránt. Sajnos semmi jó véleményem nincsen, sőt... Mind az orvos, mind a nővér akkor segítőkész az emberrel, ha már az első percben súlyos összegeket a kezükbe nyomsz, hogy ottléted alatt egyáltalán észrevegyenek, vagy esetleg, de csak esetleg!! segítsenek is. Az ember hamarabb számíthat a betegtársaitól, és azok kedves látogatóitól segítségre, mint bármelyik nővérre, orvosra, kiknek ez lenne a dolguk, mégha kevés pénzért is. Mert sokan vagyunk, kik kevés pénzért dolgozunk, mint ők is, de a hálapénz már olyan alap dolognak számít nekik, mint a köszönés!!!! És még akkor sem biztos, h tesznek érted bármit is!! És persze az sem mindegy, hogy mennyi pénzt tudsz adni nekik, mert 2-3000 Ft- ért esetleg a nővér szóba áll veled, de egy orvosnál egy konzultációt, tanácsadást, segítségnyújtást 5-10-15000 Ft-nál kevesebbel nem úszol meg!! Durva nem??!! És ez minden egyes alkalommal!! Tehát nem jó, ha az ember megbetegszik, mert attól még betegebb lesz, amit ott kell hagyni pénzt... nem elég, hogy kiesek a munkából, táppénzt kapunk, azt orvosnak le is adhatom akár egészben, a végeredmény ugyanannyi lesz: vagy beteg maradok, mert nem csinálnak semmit, vagy odaadom a pénzt és reménykedem. Persze tisztelet a kivételnek, aki emberséges, aki _orvos_nak érzi magát és nem csak annak nevezi.... Itt egy embert ki is szeretnék emelni, ki emberségével!!!!!!!!!!, hozzáállásával, szaktudásával, megértésével nagyon sok éven át segített nekem minden pénz és bármilyen más hála elfogadása nélkül, kinek elég volt egy köszönöm, és egy gyógyult, mosolygós arc távozáskor, és ő dr. Somorácz György, kié minden tiszteletem! Évekkel előbb megmondta azt, mit szakorvosok csak sok éves tétlenség és szadista vizsgálatok után!! Lassan másfél éve Bpesten kezel egy _igazi orvos_ az Üllői úti Klinikákon, ki becsületes, emberséges, ki képes utánaolvasni betegségemnek, csak hogy segíteni tudjon!! és másfél év alatt 90%-os eredményességet ért el, míg Dújvban 14 év alatt 5%-ot nem javultam!! Én azt javaslom, "próbáljunk ki" több orvost, még ahhoz az orvoshoz is menjünk el, kiben esetleg elsőre nem bízunk, kora(túl fiatal), vagy bármi más miatt. Inkább hallgassunk meg több véleményt, mint egyet és inkább szánjunk egy nappal többet a dologra, mint hogy úgy járjanak, hogy életük végéig a szövödményekkel küszködjenek egy "orvos" hibája miatt!! Aki igazi orvos, az tudja magáról, hogy halandó, hibázhat és nem ellenkezik egy másik vélemény miatt! Aki ellenkezik, annak oka van!! És használjuk az internetet, nagyon sokat tud segíteni, én sokat tanultam a betegségemről és sok "sorstársam" véleménye is tudott segíteni!! Mindenkinek egészséget, de nem a Szent Pantaleonban! :@

#55 2006. 10. 08. - 17:45:02

Mélyen elszomorítottak az eddig olvasott hozzászólások. Megdöbbenésem arra sarkall, hogy az én tapasztalat véleményem is olvasható legyen. Gyerekeimmel súlyos autóbalesetet szenvedtünk, a helyszínről szállítottak bennünket Dunaújvárosba. Fiamon életmentő műtétet hajtottak végre. Az intenzív osztály valamint a trumatológia orvosai és ápolószemélyzete egyaránt lelkiismeretes és humánus módon állt mellettünk ezekben a kritikus napokban. Munkájuk mély elhivatottságról tanúskodott. E két osztályon tapasztalt segítőkészség és humánus hangulat, melyet az orvosok, ápolók, betegszállítók, takarítónők körében egyaránt tapasztaltunk, megerősítette az orvoslásba és az egészségügybe vetett hitünket. Fiam ma teljes életet élhet, és ezt a dunaújvárosi kórháznak köszönhetem. Azóta, ha a város nevét hallom, mindig jó érzés tölt el. Egy :) szavazat gödöllőről

#56 Evibaby 2005. 11. 20. - 21:25:36

Az én sztorim: Nyáron, egy autóbaleset következtében sikerült eljussak a baleseti sebészetre,ahol- miután "megvizsgáltak",és a ruháimat levágták rólam - betettek egy kórterembe,úgy, ahogy voltam, egy szál semmiben. Mivel eredetileg nem a kórházba indultam, nem volt nálam semmi hálóruha féle,ezt KÜLÖN kellett kérjek, mert az ápolószemélyzetnek nem jutott el a tudatáig, hogy ha a beteg meztelenül fekszik, az nem normális! Én is ápolónő vagyok, tehát van halvány sejtelmem a betegfelvételről.Vacsorát azt 2 napig elfelejtettek adni, az ágyneműmet 4 napig nem cserélték, annak ellenére, hogy szóltam, hogy piszkos. És még tanulók is voltak az osztályon,tehát nem voltak kevesen. Az éjszakás nővér a falnak támaszkodva végignézte, hogy a mosdóból kifelé jövet nem tudok lábra állni,és a helyemre menni.Ha egy beteghordó nem jár arra véletlenül, lehet,még most is ott araszolgatnék. Az orvos közölte, hogy másnap megvizsgál a szájsebész, mivel az állcsontom tört el. Másnap(pénteken) ugyanez az orvos közölte, hogy a szájsebész szabadságon van, de ne aggódjak, áttelefonált, hétfőn lesz.Különben is jól álló törésem van, nem gond pár nap(!).A hétvégét átvészeltem valahogy a családomól 300 km-re,egyedül.Hétfőn a doki bájosan mosolyogva közölte, hogy mégsincs szájsebész, majd csak a következő héten.(de ő áttelefonált!!!)És ami eztán jön, ez a legjobb!!! Azt mondta, hogy menjek haza,de ne várjam, hogy a mentő hazavisz olyan messzire(nem országos mentőszolgálat???), és keressek magamnak egy szájsebészt a környéken, aki megműt!Ez volt a csúcs!Szóval csak oda ne kerüljek mégegszer!De még az ellenségeimnek sem kívánom! Szörnyű volt az a pár nap!Végsősoron el sem láttak!Nem hittem volna, hogy ilyen még létezik, pedig már hallottam egy s mást! Szerencsére, ahol végül műtöttek a (gyulai Pándy Kálmán Kórház szájsebészetén), ott mindennek az ellenkezője történt velem. Szuper orvosok, csupa kedves, figyelmes nővér!

#57 2005. 09. 14. - 13:04:35

Tényleg nagyon szép ez a kórház - kívülről. Persze bent is vannak szépen felújított osztályok, de ez egyelőre inkább a kivétel, ami erősíti a szabályt. Szerintem nem lehet általánosíatni az ott dolgozó emberek hozzáállását, és laikusként a szakmai hozzáértésüket sem szeretném bírálni. Az biztos, hogy az utóbbi időben valahányszor egészségügyi ellátásban volt részünk (nekem, vagy a családomnak) mindig sok bosszúság ért bennünket, ami szerintem kiküszöbölhető lett volna.

#58 g.edit 2005. 09. 13. - 08:10:03

Ez a kórház nagyon szép, tiszta. Az itt dolgozók kedvesek és a szaktudásuk nagyon jó. Csupa jó véleménnyel tudok a Sz.P. kórházról beszéplni.Maximálisan csak jó véleménnyel vagyok róla. ;)

#59 2005. 09. 08. - 09:06:33

Ez egy nagyon jó kis kórház! ;)

#60 Törölt felhasználó 2005. 08. 29. - 15:14:32

Üdvözöljük a(z) Szent Pantaleon Kórház (Dunaújváros) fórumán! Ha Ön vagy hozzátartozója az adott intézmény betege volt, ebben a topikban értékelheti a kórházról szerzett benyomásait. Írja le véleményét, cserélje ki betegtársaival a tapasztalatait az ott folyó gyógyító munkáról, a kezelés, az ápolás, a betegellátás színvonaláról, az egyéb körülményekről. Reményeink szerint az Ön értékelése is elősegítheti a kórház hatékonyabb, színvonalasabb munkáját. Megjegyzéseit köszönjük, jó egészséget kívánunk!


  • 3 Oldal +
  • 1
  • 2
  • 3
  • A téma zárva.

Szponzorált hirdetések

Topik megosztása: