1,5 éve ez előtt,sebészeti osztályon hunyt el a drága édes apukám,55 évesen, hibázott az orvos,és még HAZUDOTT is a történtekről.Szombat este apu vért hányt,bementünk kórházba.megvizsgálták,és sebészeti osztályra fektették,ha bár mi van,azonnal reagáljanak.Más nap reggel mentünk apuhoz,nagyon rosszul nézet ki,de az orvos azt mondta,h.minden rendbe,STABIL az állapota,nyelőcső vérzése van,és azért úgy néz ki,mert vért vesztett.Nyugottan mehetünk haza.Nővérek is gusztustalanul viselkedtek, apuval is.Mi előtt mentünk haza,apu szeretet volna nekem valamit mondani,de én azt mondtam,hogy beszeltünk orvossal,minden rendben van,ez meg ez van veled,majd később délután jövünk,addig is pihenyél.pár óra múlva vissza mentünk,és apu már nem ÉLT!!!!!!!!!!!!!Vagy 2 órát vártunk orvosra,hogy magyarázza meg, még is mi ez az egész,úgy volt,hogy stabil az állapota,minden rendben van.Azt mondta,hogy sajnos kimerült a szervezete,nem lehetett segíteni (apu cukor beteg volt).Boncolásnál kiderült,h.nem is volt nyelőcső vérzése,ha nem GYOMOR FEKÉLY-ből elkezdet szivárogni a vér,és lassan bevérzett,szíve sokkot kapott!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Amikor mi ezt megtudtuk,a testvérem elment az orvoshoz,beszélni szeretett volna,dr.ur azt mondta egy pillanat és jön,ÉS NEM JÖTT VISSZA!szerintem,apu azért halt meg,mert hétvége volt,nem foglalkoztak vele,na meg nem vették észre,h,gyomor fekélye van.És ami legfájdalmasabb,nem voltunk mellette,még csak el sem köszöntünk tőle.Az orvost nem jelentettünk fel,de biztos vagyok benne,hogy a trehányságért bűnhődni fog.Végül is neki ...egy emberrel kevesebb,úgy is van belőlünk sok.nekünk viszont nagyon nagy fájdalom.Bízom benne,ha dr.ur olvassa a levelemet,felismeri magát,és elgondolkodik,mit tett.
A téma zárva.
. Végig segítette terhességét Feleségemnek. Bármikor, bármilyen kérdése adódott, a rendelkezésünkre állt. A szülés előtt többször tudtunk vele találkozni, ahol megbeszélhettük vele mindent. A vajúdás és szülés vele könnyebb volt. Amikor párom már kezdte volna feladni ő újra és újra lelket öntött belé és támogatta. Számomra nagyon fontos volt, hogy mindig elmondta mi miután fog történni, így férfi léttemre nem érzetem, úgy hogy kirekesztetté vállnék. Nem akartam bent maradni a szülésig (kicsit félek a vér látványától), de észre se vettem és Évike addig beszélt, míg én vághattam el a köldökzsinórt. Dr. Habony Pállal fantasztikus csapatot alkottak. Nem lehet eléggé megköszönni a kedvességüket és segítségüket! Biztos, ha tervezünk még babát, velük válik majd teljessé a csapat 
