Házipatika fórum: bulimia - Házipatika fórum

Ugrás a tartalomhoz

hirdetés

Szponzorált hirdetések

  • 20 Oldal +
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • Utolsó »

bulimia

#21 lalimi 2011. 08. 12. - 20:29:24

akár egy cikk, v bármi, ha nem is kifejezetten szakember...

#22 kincseshal 2011. 08. 11. - 18:51:59

Valamilyen segítség biztosan kell..... keresgélj a neten, biztosan találsz valamit.

#23 lalimi 2011. 08. 08. - 14:52:11

Szia! Tényleg elég ellentmondásos az eseted.. véleményem szerint az az 5kg nem olyan vészes, dehát nőként én is tudom mennyire zavaró tud lenni! Egyébként első lépésként én azt javasolnám h állj le a hashajtóról, tudom h nehéz, mert hosszútávon teljesen tönkrevágja az emésztésed!! és ez nem vicc! az a rengeteg baktérium ami a belekben él és elősegíti az egészséges anyagcserét mind kikerül a szervezetedből! Sztem első körben próbálj leállni a gyógyszerről és vmi természetessel pótolni, pl a mustármag, szűztea...

#24 maja_mehecske 2011. 08. 08. - 14:40:05

Sziasztok! ~3 éve vagyok bulimiás. A legnagyobb szerelmem a fitness, a testépítés, a step aerobic, nagyon sokat tudok az egészséges táplálkozásról, hogy mit miért eszünk, stb. Imádok mozogni, imádok így élni, de a bulimia megkeseríti az életemet. Nem hánytatom magam, hashajtót szedek zabálások után (10-15 szemet), ami tönkreteszi az egyébként jól kezdődő napjaimat is. Ha nem szedek hashajtót és sikerül megállnom a zabálást, iszonyú lassú lesz az anyagcserém amitől aztán végképp nem tudok formásodni ill. fogyni. Van rajtam 5kg felesleg, de néha már úgy látom, mintha ez az 5kg minimum 20kg lenne, és teljesen kiborulok. Minden kiborít. Nem akarok ilyen lenni... Szeretnék elmenni pszichológushoz, nem akarom feladni, meg akarok gyógyulni...de igazából már ettől is félek. Nem találok jó szakembert, nehéz az agyam mélyére lejutni és feltárni az okokat. Szeretnék azzal foglalkozni, amit igazán szeretek, de nagyon ellentmondásos, amit csinálok. Ha tudtok egy jó szakembert, aki tudna nekem segíteni, kérlek írjatok! Köszönöm a segítséget! :)

#25 kincseshal 2011. 08. 07. - 20:16:43

Sajnos az én környezetemben is van egy lány aki ezzel a problémával kűzd, megérdeklődöm majd, hogy mire jutott a kezelésben eddig.

#26 lalimi 2011. 08. 07. - 19:07:34

Egyik nagyon kedves ismerősömről tudtam meg nemrég, hogy szintén ezzel a betegséggel küzd, nagyon szeretnék neki segíteni, de hogyan? Ajánljak szakembert?

#27 witchdoctor 2011. 08. 01. - 19:27:10

TIsztelt Hölgyeim, Érdeklődéssel olvastam a bejegyzéseiteket, és hogy milyen fiatalok vagytok. Én 31 éves férfi vagyok, aki megközelítőleg 10 éve vagy több küzd a bulimiával. Most jutottam el arra a szintre, hogy a fogaim sajnos olyan rossz állapotba kerültek, hogy a büszkeségemet legyőzve úgy döntöttem, hogy szakember segítségét kérem. A legrosszabb a dologban számomra az volt, hogy egyáltalán nem tartom (tartottam) rossz dolognak. VOlt, hogy zavart a hányás, de valahogy az életem természetes részévé vált. És erre most döbbentem rá, ami igencsak kiábrándító felismerés. Remélem, hogy a fogaim legalább elfogadható szintre történő rendbehozatalával szükség szerint együtt járó kín segíteni fog abban, hogy abbahagyjam, vagy legalábbis egy olyan szintre szorítsam vissza, ami a még kezelhető kategóriába tartozik. Először csak fogyni akartam, mindennél jobban, 15 évesen 160 centi és 100 kiló voltam. Ez rányomta a bélyegét minden tevékenységemre. 17 évesen leadtam 35 kilót és nyúltam 20 centit, amivel kifejezetten elégedett voltam. Egy boldog párkapcsolat alatt azonban sikeresen feljött 20 kiló. Utána pedig 19-20 évesen elkezdődött a hánytatás, mert olyan könyyű volt. Nem volt szükség a durva testmozgásra, nem volt szükség a kontrollra, mindent jóízűen ehettem. Vezetőként napközben nincs lehetőségem arra, hogy folyamatosan faljak és hánytassam magamat. Ugyanakkor ez a kontroll estére eltűnik, így rászoktam az éjszakai evésre. Ettől félek a legjobban, hogy ezt hogy tudom legyőzni. Gyakran 10 óra után rendelek két nagy pizzát, amit utána villámgyorsan eltüntetek, és irány a mosdó. Utána bűntudat, majd újabb éhség. Volt párom nem tudom, hogy tudta-e, mindenesetre ebből a szempontból tapintatos volt, és nem közölte velem. Bár lehet, hogy ez lett volna a helyesebb megoldás, bár konzervatív férfiként valószínűleg nehezen viseltem volna el a számonkérést, vagy szemrehányást egy nőtől, még ha ezt a legmélyebb tisztelettel mondom is a női nem iránt. Mindenesetre kitartást kívánok minden kedves sorstársamnak, csak fura, hogy ennyire egyedül vagyok férfiként ebben a körben. Üdvözlettel, sorstárs

#28 bogesz 2011. 07. 12. - 11:13:57

Sziasztok! Az egész bulímiám úgy fél éve kezdődött, akkor még csak heti rendszerességgel, hánytam, de nem voltak óriási falásrohamaim. Azomban az utolsó 2 hétben, minden nap megy az étkezések utáni hányhatatás. Bármiből, bármennyit meg tudnék olykor enni. 2 hete kezdtem el koplalni 5 napig bírtam, de az evést úgy küzdöttem le, hogy az első 3 napban csak az ágyban feküdtem, zöldségeket és tojást ettem, kevés csirkemellet. A 4. napon edzésen voltam, de elmenni is alig tudtam, aztán rosszullettem. A szervezetem pár nap alatt annyira elvett az izmomból, az erőmből, hogy valami borzasztó volt. Aztán persze annyira éhes voltam az 5 napos koplalás után, hogy már nem bírtam, lementem a konyhába és amit csak találtam a hűtőbe felfaltam. Aztán persze, órási lelkiismeretfordulás, és irány a wc mindent kihányni. És azóta a hánytatás megy minden nap ahányszor csak "szükséges". Ha meglátok egy doboz vagy tábla csokit addig nem nyugszom még meg nem eszem az egészet, aztán persze megint hányás. Magam sem értem, hogy az evés, hogy tudott így eluralkodni rajtam. Csak az élvezet ami számít, nem az íz, csak az, hogy egyek valamit és minél többet. Félek a tükörbe nézni mert azt látom, hogy milyen kövér vagyok, nem szeretek kimozdulni a házból, legszivesebben csak itthon ülnék. Én nem akarok kövér lenni! Nem tudom magam elfogadni! Keresgéltem a fórumok között és többre is regisztráltam. Láttam hogy valaki már 8 éve küzd a betegséggel. Azért gondoltam, hogy megosztom veletek személyes tapasztalatomat és segítsünk egymásnak. Aki szeretne nyugodtan írjon e-mailt, szívesen beszélgetnék más bulímiásokkal is.

#29 kurkuma21 2011. 05. 26. - 21:16:03

Hello! segítséget szeretnék kérni, bulimiás vagyok 2 éve. Egy barátnőm tud róla, aki megpróbált leszoktatni, de nem sikerült. Nem szeretnék pszichiáterhez menni, hanem önerőből akarok meggyógyulni. Mi erre a "recept"? Vannak bevált módszerek? Nagyon félek, hogy tönkreteszem a gyomrom, nyelőcsövem, ezek regenerálására léteznek gyógyszerek? Nincs bajom alapvetően magammal, csupán elégedetlen vagyok és nincs önbizalmam. Tudom, hogy ezeket az okokat kell megszüntetni először. Úgy érzem szükségem van valakire,akivel nyíltan tudok beszélni és nem ítél el, esetleg már végig csinálta már ezt a harcot és kijött a bulimiából. Minden segítséget és tanácsot szívesen fogadok! Ha személyesen benne lennél egyfajta kölcsönös "kontroll-pajtim" e-mailezésben, ahol írunk egymásnak az eredményekről, gondolatainkról a témában, írj a emesse21@gmail.com-ra köszönöm! kurkuma

#30 ginger 2011. 04. 02. - 18:52:17

megírtam az emailemet,remélem megkaptad,s ott tudunk beszélni

#31 bebe19 2011. 04. 02. - 11:43:32

szia. mit szólnál ha email-be beszélgetnénk? és akkor én is mesélgetnék én hogy viselem illetve kezelem a dolgot :/. Ha jó neked, akkor írj nyugodtan emailbe. Egyébként, én se árulom el, meg mindig azthiszem már végre erőt tudok venni magamba és befejezem:/. erre most is épp eszem...

#32 ginger 2011. 04. 02. - 06:50:29

sya,az jó lenne,ha vkivel tudnék beszélgetni,mert nem szeretnék ezzel együtt élni...nem is tudom miért van,nem értem,miért olyan nehéz...néha azt hiszem vége,de valahogy mindig visszajön...pedig vmikor azt hiszem teljesen vége,minden ok,aztán jön vmi rossz,s elölről kezdem...nem merem senkinek mondani,mert nagyon rossz,terápiára nem akarok menni...Te,h vagy vele? Terápián voltál vagy gondolkozol rajta?

#33 bebe19 2011. 04. 01. - 23:54:18

szia. Nekem is szinte ugyanígy történt/történik, szinte az időpont is megegyezik.Soksikert neked, ha van kedved beszélni a dolgokról,én szívesen beszélgetek veled.

#34 edina_p 2011. 03. 25. - 12:58:16

Üdv, Házipatika Olvasói! Lehetséges, hogy posztunkat már olvastátok korábban, de bemutatkozunk újra. A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet és Járóbeteg Osztály kutatókból és pszichológusokból álló csapata vagyunk, Professzor Dr. Túry Ferenc koordinálásával. Munkánk része egy kiterjedt EU kutatási projektnek, melynek célja az evészavarral küzdők segítése egész Európában. Az EDINA program (www.e-mental-health.eu/edina) egy interneten működő támogató program olyan nők számára, akik az elmúlt év során már vettek részt kezelésben evészavaruk miatt, és akik részére ez folyamatos ingyenes online támogatást nyújt. Ez a következő elemeket tartalmazza: online információs anyagok az evészavarokkal kapcsolatban, személyi és csoportos chat ülések egy tapasztalt terapeuta felügyelete alatt, fórum, valamint heti ellenőrző és visszajelző elemek. A program teljesen anonim, a résztvevők személye nem ismert egymás előtt, személyes találkozások nincsenek. A tavalyi év óta már több nő regisztrált a programba, hetente találkoznak a csoportos chat üléseken, hogy kérdéseket tegyenek fel és egymásnak, és támogatást nyújthassanak. Csak a tanulmány regisztrált felhasználóinak van hozzáférése a fent említett modulok mindegyikéhez. Így ha az elmúlt év során részesültetek evészavar miatt kezelésben, és szívesen részt vennétek a programban, küldjetek egy e-mailt nekünk: edina@net.sote.hu. Amint megkapjuk e-mailjeiteket, megosztjuk veletek a programban való részvétel feltételeit. Ha még sosem részesültetek kezelésben, vagy úgy gondoljátok, hogy talán jelenleg is segítségre lenne szükségetek, Prof. Dr. Túry Ferenc és kollégái ingyenes csoportterápiát tudnak biztosítani Budapesten. Miután részt vettetek a kezelésben, regisztrálhattok az EDINA programba. Akkor is várjuk jelentkezéseteket, ha már meggyógyultatok, és úgy gondoljátok, tapasztalataitokat másokkal megosztva tudnátok nekik segíteni, Nyugodtan küldjetek nekünk e-mailt, amennyiben érdekel benneteket a program, vagy bármilyen kérdésetek van ezzel kapcsolatban: edina@net.sote.hu. Várjuk visszajelzéseteket! Üdvözlettel: az EDINA Csapat

#35 annnns 2011. 02. 17. - 14:10:59

Szia! Én is ki akarok szállni, mindenki ki akar, snki nem tevezi, hogy benne marad, de egyszerűen nem megy. Én lassan 4 éve vagyok bulímiás, és nekem is mindig ez volt, hogy másnaptól nem, és csak mostanában esett le, hogy ezt egyszerűen nem tudom befejezni. Csak most esett le. És még most is alig hiszem el, elég gyengének tartom magam emiatt. Én nem vagyok vékony egyébként, normális alkatú vagyok, nem is gondolná rólam senki, hogy ilyen gondjaim vannak, jóformán nem is tudja rólam senki.A családom enniy idő alatt is képtelen volt ezt felfedezni, de nembaj, ennek örülök azt hiszem, nagyon megalázó lenne. Rólam ezt 3 ember tudja, és enniy. :S Nemtudom az ilyemi változik e egyaltalán, vagy lehet e,hogy ez így marad, de inkább bele sem gondolnék..

#36 annnns 2011. 02. 17. - 14:05:05

Szia! Ha még aktuális, én szívesen segítek neked:)

#37 mira_86 2011. 01. 14. - 14:44:38

Kedves Látogatók! :) Mira vagyok, és evészavarosokról írom a szakdolgozatomat. Ehhez szükségem lenne evészavarosokra. Ha van táplálkozási zavarod, amit diagnosztizáltak, és van kedved, írj nekem. Pár kérdőív kitöltéséről van szó, és egy tesztről, amiben a fantáziádra és a képzeletedre is hagyatkozhatsz. A részvétel természetesen anonim, a kérdőívek megsemmisítésre kerülnek. Ha érdekel, és szívesen segítenél nekem, légyszi írj emailt. Ott minden mást megbeszélünk. Köszönöm ... a bizalmat, ha írsz... Üdv, Mira

#38 ginger 2010. 12. 21. - 01:48:13

szia, én is hasonló set vok...nekem 210 márciusában kezdődött...akkor jöttem össze volt barátommal...lehet,h összefüggés van a kettő között... kis korombn vékony vltam,de általános felső osztályára kikerekedtrem...aztán 7re lefogytam,de 9re vissza jött pár kiló.dasztikusabban folytattam,majdnem anoexiás lette.egy előnye volt,h megszerettem spportolni,életem észévé vált.nem is volt semmi problámám egész rendbe jöttem,de mikor össze jöttem egy srácal valahogy belecsúsztam a gödörbe...először csak akkor hánytam mikor éreztem,h picit tele a gyomrom,majd idő múltával elkezdtem váasárolgatni,s zabálni... az alakommal nincs semmi bajom,csak sportolnom kéne többet,de ez alap nálam,mert edző szeretnék lenni...most cukrásznak tanulok,amit nagyon élvezek.a sütiket nem igzán szeretem enni,csak készíteni.ha eszek is sütit nem nagyon marad rajtam,mert lemozgom. nem értem magam,h miért csinálom ezt,mikor az életemben minden simán megy,mindent elérek amit akarok...az emberek csodálnak,s talán ezért próbálok mindig tökéletesebbnek látszani,pedig tudom,h ez nem lehet... élek fogorvoshoz menni,mert észre venné a fogaimon...nem merek segítséget kérni,mert nagyon szégyellem magam,h ilyen gyenge lettem...örülnék,ha vkivel tudnék errpl beszélni,találkozni vkivel,v esetleg segíteni egymásnak..

#39 spicike 2010. 12. 09. - 23:01:10

Szia! Úgy látom te már tapasztalt vagy ez ügyben, nekem most kezdődött el ez az egész. Illetve szeptember óta körülbelül. Legfőképp családi okokból fakadó lelki problémáim vannak. 2010 januárjában 13 kg-t fogytam, normális fogyókúrával. Tökéletesen tartottam magam, míg csak nem júliusban történt egy törés az életemben és elkezdődött az ételbe menekülésdi. Abbahagytam a sportot ami eddigi életemet képezte, és rettentően kilátástalanul érzem magam. Sokszor érzem azt, hogy nincs igazam, nem kéne emiatt szenvednem, egy gyenge szerencsétlen vagyok...de nem tudok mit tenni. Sajnos az őrület elkezdett felőrölni. Nálam is szintén az van ami nálad, napokig nem vagy alig eszem, aztán egy nap a fél hűtőt. A szüleim ilyenkor kérdezik, hogy hová tűnt ez meg az, én meg rámondom egyből, hogy nem tudom, hiszen fogyózom...nem is eszek ilyesmiket! Pedig dehogynem eszem...de még mennyit. Már jópárszor volt az nálam hogy na most lefogyok egészségesen, de még szép hogy nem ment mert bármikor amikor történt valami rossz esemény egyből zabálás. Aztán pár hete elkezdődött a hánytatás,hashajtózás...nem tudtam túl sokszor, mert nagyon látszódik a fejemen amikor hánytam, egyszer rám is talált apukám, de azt mondtam, hogy valami hányós vírus van és ez mindössze azért van. Azt hittem, hogy ez nagyon egyedi defekt nálam, de ahogy így olvasom ezeket rájöttem hogy egyáltalán nem...17 éves vagyok...180 cm és mai zabálásom előtt 72kg...mostmár ki tudja... : ) Nem merek senkinek erről beszélni, mert úgy érzem nincs olyan ismerősöm aki kellőképp meg tudná érteni az esetem, ezért keresem a hasonló problémákkal küzdő embereket. Hátha egykét kölcsönös tanáccsal, támogatással sikerülni fog nem elcseszni a szervezetünket.

#40 19570824 2010. 11. 17. - 19:31:20

Sziasztok! Tök új vagyok. Elolvasgattam a hozzászólásokat, és mit ne mondjak, megrémültem. Olyan, mintha bizonyos sorokat, hozzászólásokat én írtam volna, mintha rólam szólnának. 8 éve vagyok bulímiás. Huszon éves koromban kezdődött. És igen a legszebb éveimet szépen ki is töltötte az egyszer eszünk, éljünk hozzáállásom. Megjegyzem, hogy kb. 7 éve mindig úgy álltam hozzá, h. csak most utoljára, aztán majd holnap megemberelem magam..... és mindig jött egy holnap. Rengeteg pénzt felemésztett. És engem is. És a családomat is. És minden jellegű kapcsolatomat is. (Baráti, társas, munkahelyi.) Tiktolni próbáltam, de nem igazán sikerült. Mindenki tudja - szerintem. Most vékony vagyok. De ez rengeteg energiámba került. Évekkel ezelőtt hánytatással lefogytam. Akkor lebuktam a családom előtt. Abba kellett hagynom. Igazából nem hagytam abba, csak nem tudtam mindent kihányni. Igazából a bulímiával is csak úgy lehet fogyni, hogy tartod magad bizonyos szabályokhoz. Nem lehet mindig enni. Szenvedni kell, éhezni. ÉS mikor már olyan éhes voltam, hogy már majdnem elájultam, akkor mindent bezabáltam. Pl.: 2 pizza, 2 gyros és utána egy kis sütemény+sokat kell inni. Aztán, mikor már kiegyenesedni sem tudtam, úgy televolt a hasam, akkor irány a WC, és mindent kiszedtem magamból. Nem hashajtóztam sosem, csak hánytattam magam. Szabályosan. Így sikerült lefogyom. Megjegyzem mégegyszer: iszonyú sokat éheztem. És nem is mindig jött össze. Ha nem jól csináltam, akkor híztam. 2 hete is megint elrontottam valamit, mert elég rendesen rámjöttek a kilók. Megint elkezdtem éhezni, majd 10 óra éhezés után mindent megettem, és mindenz kiszedtem magamból. Most ismét lement pár kg., de messze vagyok a tavalyi énemtől... De, és ez a legfontosabb, hogy nem folytatom! Elég volt. Az egész életemet már nagyon unom, hogy ez uralja. Óriási örömöt éreztem, mikor ehettem. Ezt nem is tudom leírni. Mint az alkoholisták a piától... Tegnap hánytam utoljára, ma nem! Ez nagyon-nagy teljesítmény. Nem is emlékszem, mikor volt ilyen utoljára... Jó pár éve. Valami tegnap megszakadt bennem. Tudjátok mi? Hogy nem hittek nekem. Már szinte megszoktam, h. bizonyos dolgokban nem hisznek nekem a családtagjaim. Pl.: mire kell a pénz? Hazudok, de jól, mert mindig jutott az evésre annyi, hogy jó legyen. De tegnap, valami megváltozott. Ideje volt.... Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett. Azt sem tudom, h vki elolvassa-e? Nekem viszont igen jól esett egy picit kírni magamból! Holnap folytatom, hosszú az én történetem. 8 ÉV! Annyit még utószónak megjegyeznék, hogy nagyon nem szabad híznom. Akkor minden visszajönne! ÉS akkor minden jönne előröl. Évekkel ezelőtt így próbáltam kiszállni. 20 kg-t híztam. És igen, mint látható vissza is estem. Várom a véleményeteket, és várom azok jelentkezését, akik szintén ki akarnak szállni! Együtt sikerülhet! De mindenkinek magának kell ezt akarni. Szép álmokat!


  • 20 Oldal +
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • Utolsó »
  • A téma zárva.

Szponzorált hirdetések

Topik megosztása: