Házipatika fórum: bulimia - Házipatika fórum

Ugrás a tartalomhoz

hirdetés

Szponzorált hirdetések

  • 20 Oldal +
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • Utolsó »

bulimia

#41 edina_se 2010. 11. 12. - 10:50:13

Üdv, HáziPatika Olvasói! Lehetséges, hogy posztunkat már olvastátok korábban, de bemutatkozunk újra. A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet és Járóbeteg Osztály kutatókból és pszichológusokból álló csapata vagyunk, Professzor Dr. Túry Ferenc koordinálásával. Munkánk része egy kiterjedt EU kutatási projektnek, melynek célja az evészavarral küzdők segítése egész Európában. Az EDINA program (www. e-mental-health. eu/edina) egy interneten működő támogató program olyan nők számára, akik az elmúlt év során már vettek részt kezelésben evészavaruk miatt, és akik részére ez folyamatos ingyenes online támogatást nyújt. Ez a következő elemeket tartalmazza: online információs anyagok az evészavarokkal kapcsolatban, személyi és csoportos chat ülések egy tapasztalt terapeuta felügyelete alatt, fórum, valamint heti ellenőrző és visszajelző elemek. A program teljesen anonim, a résztvevők személye nem ismert egymás előtt, személyes találkozások nincsenek. A tavalyi év óta már több nő regisztrált a programba, hetente találkoznak a csoportos chat üléseken, hogy kérdéseket tegyenek fel és egymásnak, és támogatást nyújthassanak. Csak a tanulmány regisztrált felhasználóinak van hozzáférése a fent említett modulok mindegyikéhez. Így ha az elmúlt év során részesültetek evészavar miatt kezelésben, és szívesen részt vennétek a programban, küldjetek egy e-mailt nekünk: edina[kukac]net[pont]sote[pont]hu Amint megkapjuk e-mailjeiteket, megosztjuk veletek a programban való részvétel feltételeit. Ha még sosem részesültetek kezelésben, vagy úgy gondoljátok, hogy talán jelenleg is segítségre lenne szükségetek, Prof. Dr. Túry Ferenc és kollégái ingyenes csoportterápiát tudnak biztosítani Budapesten. Miután részt vettetek a kezelésben, regisztrálhattok az EDINA programba. Akkor is várjuk jelentkezéseteket, ha már meggyógyultatok, és úgy gondoljátok, tapasztalataitokat másokkal megosztva tudnátok nekik segíteni, Nyugodtan küldjetek nekünk e-mailt, amennyiben érdekel benneteket a program, vagy bármilyen kérdésetek van ezzel kapcsolatban: edina[kukac]net[pont]sote[pont]hu Várjuk visszajelzéseteket! Üdvözlettel: az EDINA Csapat

#42 sziszikee 2010. 08. 28. - 21:29:40

7 éve tart nálam a dolog,állítólag hol anorexiás,hol bulimiás vagyok,én csak egyet tudok: kövér vagyok. 3-4-5 napokig nem eszek és csak hízok és hízok.Most 20éves vagyok,mindig is gyűlöltem a testem és mindenki hazudik,aki szerint jól nézek ki. 2 éve 174 cm és 38 kg voltam,akkor már majdnem el tudtam fogadni magam.Most 178 cm és 56 kg vagyok,mondanom sem kell,rettentően kövér. Ráadásul annyi mindenre odafigyelek...teniszezek,futok,torná zok,de semmi javulást nem látok.Meg ilyen rozsos dolgokat eszek a jobb időszakaimban,de nem,nem és nem megy az,hogy fogyjak.A mérlegnek meg nem hiszek,dagadt vagyok és kész.Minden egyes pohár víz után csak dagadok...Ezt nem hiszem el,bele fogok őrülni. Ott tartok,hogy 3. napja nem eszem semmit,de tudom,hogy fogok és meg fogok ijedni és mindent kihányok majd...nem bírom... A barátaim terapeutához akarnak vinni,szerintük beteg vagyok...esetleg kórosan elhízott... annyira rossz minden,mit kéne tennem??? Én képtelen vagyok napi 4-5 alkalommal enni,ezt ne is tanácsoljátok,abba belehalnék...

#43 boszika05 2010. 08. 22. - 18:13:55

Sziasztok! kb fél éve nem jártam erre... visszaolvastam h mi minden történt azota...mindenkinek szol hogy ha vki szeretne velem beszélgetni akár interneten keresztül akár személyesen annak állok elébe!hisz mindenkinek kell vki aki segit:) én nálam a helyzet valamelyest javult szerencsére!igaz utoljára kb egy hete hánytam de elötte 3 honapig nem de sajnos pontosan emiatt elég sok plusz kilo került fel rám :'(' :'(' :'(' de ezeket a kilokat semmiképp sem szeretném hányással leadni mert igaz emléxem h milyen joo volt mikor neki álltam zabáétam majd egy perc mulva már nem volt bennem belőle semmi de emléxem arra is h milyen szörnyő volt a rosszullét a titkolozás a bűntudat a lenézés amit éreztem ha magamra néztem a depresszio!nem én ezt nem akarom még1x és emiatt érzem h már gyogyulok!vonz az ut hogy ujra visszaessek hisz annyira könnyű volt ugy fogyni és annyira joo volt joo 10-15 kiloval könnyebbnek lenni de látni kell mindennek a joo és rossz oldalát!! sajnos még mai napig ha éhes vagyok és leülök enni elborul az agyma és nem tudok keveset és/vagy lassan enni egyszerüen tömöm magam mig nm érzem h teli vok..:S tudom h ez szörnyű és h ettől nagyon hizok de semmiképp nm szeretnék ujra hányni... kitartás mindnekienk és irjatok akár ide a forumra akár személyesen akár bárhogy ha szakértően segiteni nem is tudok de legalább megértelek titeket!!!:) ;)

#44 tincse 2010. 08. 19. - 19:07:36

Sziasztok! Végzős pszichológus hallgató vagyok és egyetem mellett járok egy relaxációs képzésre. A képzés olyan szakaszába léptem, ahol egy tapasztalt szakemberrel konzultálva megtaníthatok másokat relaxálni. A módszer neve autogén tréning. Elsajátítása egy 15 hetes folyamat, melynek során heti egyszer egy órára találkoznánk. Ha érdekel titeket vagy kérdéseitek vannak még a relaxációval kapcsolatban írjatok bátran erre az email címre: pappszilvi.at@gmail.com Kérlek, ha ismertek valakit, akit érdekelhet, szóljatok neki! Köszönettel: Papp Szilvia

#45 lafleur 2010. 08. 17. - 09:57:13

Sziasztok! Nálam 18 évesen kezdődött és hét évig tartott. Ezzel telt az egész fiatalságom. Visszagondolva olyan mit egy rémálom, mintha nem is velem történt volna. A legszebb éveimet rabolta el az örökös evés és hányás. Hét évig tartott, és senkinek nem beszéltem róla. Már teljesen felemésztett a bűntudat, a szégyenérzet, a titkolózás. Nem tudtam szabadulni az ördögi körből, ami az életemet irányította. 25 éves koromban azonban terhes lettem, és mindennél jobban akartam hogy egészséges gyerekem szülessen. Nem volt már kérdés tovább, mikor pozitív lett a tesztem azonnal abbahagytam a nagy zabálást és normálisan kezdtem enni. Úgy éreztem hogy felelős vagyok valakiért és értelme van az életemnek. Minden megváltozott. Felszedtem rengeteg kilót a terhesség alatt, de nem érdekelt már, mert tudtam hogy utána úgyis le fogom adni. Szerencsém volt, mert szülés után 3 hónap múlva ugyanolyan vékony lettem mint mindig is voltam. Annyira örültem hogy anya lettem, hogy többé nem volt szükségem erre a kétes "örömforrásra". Azóta született egy testvére is és ők kitöltik az életemet. Most is vigyázok hogy ne legyek kövér, de azért enni is szeretek. Megtaláltam a középutat az evés és a karcsúság között. Én a gyerekeimnek köszönhetem hogy 13 éve már kigyógyultam ebből a borzalmas betegségből.

#46 trying 2010. 07. 03. - 12:42:02

bármi. vagy csak beszelni valakivel olyan jo lenne. vagy ha vki leirna h vele mi van...

#47 benedicta 2010. 07. 01. - 17:04:07

Szia! Miben kellene segíteni neked? Írd le e-mailben: zsuna16@citromail.hu Szia

#48 trying 2010. 06. 27. - 18:51:52

sziasztok. látom rég nem írt senki ide. ha esetleg mégis van valaki aki nézi a fórumot, adjon valami életjelet. mert én már nem tudom mi tévő legyek. nem tudom kihe fordulhtnék segítségért, csak azt hogy kikhez nem. nagyon félek. közel 10 éve tart nálam a dolog. és most minden kicsúszott a tlpam alól. a pasim elhagyott, nyériszunet van de nincs munkám, egész nap othon vagyok.. nem bírom, nem tudom mit csináljak.. :(((

#49 remuslupin 2010. 06. 16. - 22:58:27

Kissé félve írok ide, bevallom. 16 éves lány vagyok, aki utálja magát a kinézete miatt. Soha nem voltam magammal megelégedve, de úgy 3 éve kezdődtek a gondok. Az első évben koplalni próbáltam, sikerült is fogynom vele, de mindig visszajött. Néha már akkor is hánytattam magam, de inkább hashajtóztam és nem ettem. Aztán jöttek a zabálási rohamok, utána hánytatás. Képtelen vagyok abbahagyni. Undorodom magamtól. Azért regisztráltam ide, hogy tudjak beszélgetni olyanokkal, akik szintén ilyen helyzetben vannak.

#50 mikkamakk 2010. 06. 06. - 15:21:18

Sziasztok, elolvasgattam, hogy miket posztoltatok. gondoltam én is megosztom veletek, ami történt, hátha vkinek segítségére lehetek, vagy erőt adhatok ahhoz, h nem szabad feladni sohasem. 1,5 évvel ezelőtt kezdetem el azon gondolkodni, h velem sem lehet minden okés. Fél év alatt eljutott az agyamig, hogy bulímiás vagyok, és hogy valoban senkivel nem tudom megosztani ezt a nagy titkot, mert nem betegség. Ám, mivel nem tudatosan csináltam, vagyishát mindig jött a késztetés, hogy most eszek és eszek, amit találok, felváltva édeset a sóssal, közben avval nyugtatva magamat, hogy majd kihányom... hogy megromlottak a fogaim, pedig mindig büszke voltam rájuk... hogy olyan magamat utáló és lenéző, elviselhetetlen gondolatok lettek rajtam urrá, hogy eszembe jutott, hogy öngyilkos leszek - arra gondoltam, hogy ha nem is betegség, de semmi estre sem esik bele a normális tartományba. így egy csapásra elhatároztam, hogy többet nem lesz ilyen. Eleinte kicsit olyan volt a dolog, mint a narkománoknál, hogy de még egy utolsót! De nem! 1,5 éve nem hánytattam magam. És azt hiszem kevésszer volt az is, hogy túlettem magam. Ha mégis ez volt, akkor belenyugodtam, hogy akkor jol van. te okoztad, vállald a következményeket. Kezdtem türelmesebb lenni magamhoz, kezdtem odafigyelni arra, hogy mi okoz örömet, mi jó nekem, mert ha jól érzem magam, akkor másokat is boldogabbá tehetek. A barátaim királylánynak tartottak, miközben én boszorkánynak, és rosszindulatú, felesleges véglénynek tartottam magam, és sehogyan sem birtam elképzelni, hogy tetszhetek valakinek. Elkezdtem kutakodni a múltban is. Visszahozni emlékeket. A sors úgy hozta, hogy haza is kellett költöznöm egy kicsi faluba, ahonnan származom, mert a dolgok nem úgy sikerültek, ahogy azt én elképzeltem. Nem véletlen volt persze az sem. Megfeszültem dolgokért, bár tudhattam volna, hogy nem sikerül, akkor is belevágtam... Gondoltam elmegyek dokihoz, de sosem vitt rá a lélek, hogy egy vadidegennek beszéljek a saját belső lényemről. Pedig nem okozott amugy problémát még annak előtte. Viszont rengeteget olvastam, és írtam, majd visszaolvastam, és beszélgettem barátaimmal őszintén, hogy megismerjem a mechanizusokat, és magamat. Úgy gondoltam, csak hosszú saját munka árán lehetek eredményes, ha őszinte vagyok magamhoz, ha szembe merek nézni magammal, és elfogadom, hogy vannak rossz tulajdonságaim, és hogy vannak másoknak is. Kulturális antropológusnak tanulok, úgyhogy az elfogadás elsőrendű dolog az életemben. annak kell lennie, különben soha sem lehetek jó a szakmámban. az élet organikus egységként való megélése, az hogy nem csak egy dolgot szabad futtatni az agyadban.... hát ezt örökre megtanultam. azt is, hogy a sorsomért is én vagyok felelős. és nem futhatok el hányni, ha vmi nem tetszik. vagy nem kezdek el piálni, ha nehézség ér. viszont nem szeretném elfelejteni, hogy valaha ezek történtek, mert hazudnék, ha azt mondanám, nem fordult meg a fejemben sohasem. De, többször is. De elhessegetem a gondolatot, mert nem szeretném magam olyan nagyon szégyellni magam előtt, hanem büszke akarok lenni magamra. Legyetek ti is büszkék magatokra, hogy nem bántjátok magatokat, hanem megőrzitek a MÉLTÓSÁGotokat! szoval ennyi. mindenkinek sok erőt! és kitartás! mindenkire ügyelnek a kis angyalkái, sosem vagyunk egyedül!

#51 edina_p 2010. 04. 30. - 15:56:37

Üdv, Házipatika Olvasói! A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet és Járóbeteg Osztály kutatókból és pszichológusokból álló csapata vagyunk, Professzor Dr. Túry Ferenc koordinálásával. Munkánk része egy kiterjedt EU kutatási projektnek, melynek célja az evészavarral küzdők segítése egész Európában. Az EDINA program (www.e-mental-health.eu/edina) egy interneten működő támogató program olyan nők számára, akik az elmúlt év során már vettek részt kezelésben evészavaruk miatt, és akik részére ez folyamatos ingyenes online támogatást nyújt. Ez a következő elemeket tartalmazza: online információs anyagok az evészavarokkal kapcsolatban, személyi és csoportos chat ülések egy tapasztalt terapeuta felügyelete alatt, fórum, valamint heti ellenőrző és visszajelző elemek. A program teljesen anonim, a résztvevők személye nem ismert egymás előtt, személyes találkozások nincsenek. A tavalyi év óta már több nő regisztrált a programba, hetente találkoznak a csoportos chat üléseken, hogy kérdéseket tegyenek fel és egymásnak, és támogatást nyújthassanak. Csak a tanulmány regisztrált felhasználóinak van hozzáférése a fent említett modulok mindegyikéhez. Így ha az elmúlt év során részesültetek evészavar miatt kezelésben, és szívesen részt vennétek a programban, küldjetek egy e-mailt nekünk: edina@net.sote.hu. Amint megkapjuk e-mailjeiteket, megosztjuk veletek a programban való részvétel feltételeit. Ha még sosem részesültetek kezelésben, vagy úgy gondoljátok, hogy talán jelenleg is segítségre lenne szükségetek, Prof. Dr. Túry Ferenc és kollégái ingyenes csoportterápiát tudnak biztosítani Budapesten. Miután részt vettetek a kezelésben, regisztrálhattok az EDINA programba. Nyugodtan küldjetek nekünk e-mailt, amennyiben érdekel benneteket a program, vagy bármilyen kérdésetek van ezzel kapcsolatban: edina@net.sote.hu. Várjuk visszajelzéseteket! Üdvözlettel: az EDINA Csapat

#52 rajzoltnyul 2010. 04. 27. - 21:57:56

és ne felejtsétek el, hogy sok folyadékot kell fogyasztani :) még akkor is ha kifejezetten nem érzel szomjuságot!

#53 rajzoltnyul 2010. 04. 27. - 21:34:21

Sziasztok! 19 éves lány vagyok, én is el vagyok keseredve a sulyom miatt, de ugy néz ki hogy elkezdtem fogyni. A bátraknak és erős immunrendszerűeknek ajánlom a cukor és szénhidrát mentes diétát.Majdnem mindent ehetsz, persze nem nagy mennyiségben ( hús főleg hal és csirkemell, rizs, zöldségek kivéve répa,borsó kukorica) de semmi olyan amiben túlnyomóan sok a szénhidrát vagy cukor, tehát pl krumplit váltsd fel salátára vagy rizsre. Napi fél, max 1 óra aktív mozgással ( erőltetett menetű séta is jó) összegezve: -sok fehérje hogy ne az izmaidból fogyj - legalább napi 5szöri étkezés( persze nem túl sok) hogy a szervezeted ne pánikoljon és kezdjen el mindent elraktározni. -szinte semmi cukor és nagy kalóriaértékű étel -sok zöldség és alacsony cukortartalmú gyümölcs (zöldalma) -napi fél óra mozgás -esetleg termogenetikus zsírégető kapszula( akiknek nem magas a vérnyomása) Tipp: édesítőszerrel is elérhető a megfelelő ízhatás. Tények: a kevés cukorbevitel miatt felléphet remegés,fejfájás,gyengeség, koncentrációképesség csökkenése (de ezekhez max 2 hét alatt elmúlnak és hozzászokik a szervezet) nagy kitartás szükséges de én egy hét után 4 kg fogytam ami nem rossz ahhoz képest h előtte koplalással semmit. bízz magadban és meglehet csinálni bulimia nélkül is :) Minden csak hozzáállás kérdése:) remélem Nálatok is beválik. sziasztok

#54 stallerflora 2010. 04. 27. - 12:48:37

Kedves Katababy! Maximálisan megértem az aggodalmaidat. Nagyon ronda betegség a bulémia. De lehet, hogy tudok neked segíteni. Mi most egy televíziós műsorba hívunk egy szakértőt a témáról, aki biztos vagyok benne hogy tudna neked segíteni. Sok nő küzd sajnos ezzel a betegséggel. Mi rajtuk szeretnénk segíteni, egy műsor keretein belül. Benne lennél a dologba? Biztos vagyok benne, hogy szakértőnk tud majd neked tanácsot adni. Írj, vagy hívj (06-20-332-50-66) vagy küldj nekem elérhetőséget. Várom válaszod.Staller Flóra (staller.flora@citromail.hu)

#55 stallerflora 2010. 04. 27. - 12:47:55

Kedves Katababy! Maximálisan megértem az aggodalmaidat. Nagyon ronda betegség a bulémia. De lehet, hogy tudok neked segíteni. Mi most egy televíziós műsorba hívunk egy szakértőt a témáról, aki biztos vagyok benne hogy tudna neked segíteni. Sok nő küzd sajnos ezzel a betegséggel. Mi rajtuk szeretnénk segíteni, egy műsor keretein belül. Benne lennél a dologba? Biztos vagyok benne, hogy szakértőnk tud majd neked tanácsot adni. Írj, vagy hívj (06-20-332-50-66) vagy küldj nekem elérhetőséget. Várom válaszod.Staller Flóra (staller.flora@citromail.hu)

#56 katababy19840620 2010. 04. 23. - 17:39:17

Sziasztok Most regisztráltam erre az oldalra abban reménykedve hogy itt talán valaki megért.Körülbelül 2-3 éve már annak hogy bulémiával küzködök és úgy érzem ebből nincs már kiüt.Beszélni nem tudok senkivel erről a dologról beszélni, szerintük ez nem betegség csak egy hülyeség.Remélem ezen az oldalon végre majd megért valaki akivel lehet erről beszélni és talán tud valami jó tanácsot adni.

#57 gabriellanyc 2010. 03. 13. - 21:04:05

Sziasztok!! Nos, az én témám még friss....magam diagnosztizáltam magam ill jöttem rá,hogy elég közel állok a bulimiához. Nem hányattatom magam,egyszer próbáltam,de az nekem nem megy és nem is vagyok ennyire hülye. Én keserűsóval,hashajtóval próbálkoztam néha néha, nem olyan intenzív,de úgy érzem bulimiaszerű tünetek. Sajnos már 2-3 éve fogyózom-hízom össze-vissza és nem tudok lefogyni...egyik egyre rosszabb ráadásul, mert minden nap eljátszom,hogy diétázok, aztán este hat körül meg rám jön a zabálhatnék, hol azért mert unatkozom,hol meg mert esélytelen a helyzet stb. Nem gondoltam,hogy ennyire komoly edig,de ezzel kezdem azt hinni, hogy annak kéne venni. Anyáék csak azt hajtogatják sértetődötten,hogy hülyét csinálok belőlük,mert egyik nap ezt a diétát csinálom ezt vegyenek másik nap meg azt. Szóval jó hogy rátok találtam és minden jobban szeretném,ha rendeződnének a dolgaim...és persze a tiétek is.

#58 johanna26 2010. 03. 06. - 11:43:15

szia juditka ne haragudj, én csak most találtam meg ezt az oldalt, lehet, már nem aktuális amit írok. ne félj a dokitól, nem lebeszélni akar. én járok hetente, nekem eddig nagyon sokat segített. az okot keresi, amiért ezt csinálod. nekem soha nem mondta, hogy hagyjam abba. viszont sok olyan dologra rávilágított az életemben, amire nem is gondoltam, hogy nyomasztóan hat rám. rengeteg összefüggést talált bizonyos dolgaim között, és nem hagynám abba a kezelést. sajnos odáig még nem jutottunk, hogy a hányást abbahagyjam, legalább kis időre is. először pszichiáternél voltam, ő felajánlotta, hogy még gyógyszert is felír nekem. még nem próbáltam a gyógyszert, de állítólag azzal némileg csökkenthető a rohamok száma. azt javasolta, tartós és jó eredményt csak akkor érhetnék el, ha becuccolok valami klinikára pesten. ott van egy kimondottan étkezési zavarokkal foglalkozó szakosztály vagy mi. kicsit ijesztő. de engem egyre jobban idegesít ez a tehetetlenség...

#59 johanna26 2010. 03. 06. - 10:35:10

csak még annyit, hogy mióta falhatok, nem igazán foglalkoztat a súlyom. amikor anorexiás voltam, mással se telt a napom, csak hogy megtervezzem, mit eszek, az mennyit jelent kalóriában, és hogy mit találjak ki kifogásként, ha másokkal kell ebédelni, vagy enni. igaz, most kihányom az étel nagy részét, de azért híztam is, most már 55-56 kiló vagyok. egyáltalán nem zavar, és nagy ritkán, ha feljön még egy-két plusz, akkor se esek kétségbe. ennek a változásnak viszont nagyon örülök. nem azért hányok falás után, hogy vékony maradjak. eszem, mert örömet okoz (évek óta először valami) és hányok, mert jólesik és megnyugtat. oldja a feszültséget. megszüntek az alvási problémáim. 25 évig gyötört az álmatlanság. most végre úgy alszom, mint még soha.

#60 johanna26 2010. 03. 06. - 10:12:16

Sziasztok! tegnap éjjel találtam ide, és megdöbbentem, amikor beleolvastam a bejegyzésekbe. Mintha egy az egyben én írtam volna őket. Minden pontosan úgy történik velem is, amit írtatok, a hányás közben érzett dolgokról, utána a lábremegésről, a szégyenérzetről, és minden, nem is tudom, mit írjak... örülök, hogy rátok találtam. mert csak az értheti ezeket a dolgokat meg, aki maga is része ennek. én lassan egy éve falok és hányok ki mindent, amit eleinte minden rossz érzés nélkül naponta akár többször, akár háromszor is megtettem.azelőtt ugyanis 6-7 évig szigorúan koplaltam. a koplalásos időszak utolsó 2-3 évére abnormális étkezési szokásaim alakultak ki. tönkrement az életem, mire elvégeztem az egyetemet, voltam összesen 44 kiló a 173 centi magasságomhoz. a barátom 4 évig szenvedett velem, végül úgy látta, nincs kiút, az ő életét is tönkreteszem a koplalási mániámmal és szakított velem. ekkor határoztam el, csak azért is elkezdek enni, elviselem azt a pár plusz kilót.csakhogy aki 6 éve nem evett gyakorlatilag semmi szilárdat, nos, ehhh...iszonyatos mennyiséget tömtem magamba, amit egy idő után a gyomrom szó szerint kidobott magából. megrepedne a hasfalam, ha nem tudnám kiüríteni. annyi év éhezés után az evés leírhatatlan örömet szerzett és szerez a mai napig nekem. minden ennek rendelődik alá, mikor falok, nem számít, mit öntök ki, hogy minden ajtó maszatos, hogy minden itthoni ruhám olajfoltos, meg hogy a wc falain egyre erősebben látszik, hogy fel van csapva. Egyre katasztrofálisabb a helyzet körülöttem. sajnálom anyámat, mert neki is itt kell élnie, ebben a lakásban. kitakarít, de rövid időn belül a helyzet a régi. kilátástalan ez az egész. most már kezdek nagyon undorodni magamtól. 17 éves korom óta tart a cirkusz az étkezési problémáimmal. fél éve járok dokihoz ezzel, azóta, mióta kiderült itthon is, mi a leosztás. de nagyon hiányzott valaki, akivel igazán tudok erről beszélni, aki hasonló helyzetben van, mint én. még nem nagyon olvastam vissza a bejegyzéseteket, csak az utolsókat, de asszem, ezt a következő napokban megteszem. remélem, befogadtok magatokhoz.


  • 20 Oldal +
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • Utolsó »
  • A téma zárva.

Szponzorált hirdetések

Topik megosztása: