Köszönet
Édesanyánk (Durchholz Endréné, Marika néni) nevében ezúton szeretnénk köszönetet mondani a Pécsi Urológiai Klinika valamennyi dolgozójának. Ő már nem tudja megköszönni mindazt a jót, amit az osztály nővéreitől, orvosaitól kapott.
2011. március 26-án örökre elment közülünk. Ha élne,csak annyit mondana: "Nagyon köszönöm.". És mi is, a lányai hálát érzünk, és köszönjük mindazt a szaktudást, emberséget, türelmet, amit anyukánkkal szemben tanúsítottak.
Anyukánknak - évek óta visszajáró betegként - sokat kellett bent lennie az osztályon. Élete utolsó időszakában sajnos más kórházakban is, de a végén már nem akart több kórházba menni, már nem akarta, hogy kezeljék, csak otthon akart lenni, velünk. Egyetlen kórház volt, ahová még utolsó hónapjaiban is szívesen ment még: az Önök osztálya, a pécsi urológia.
Betegségében már elfogadta a megváltozhatatlant, de mégis azt mondta: Igen, az urológiára befekszem, ott jó. És mi tudtuk, hogy a mi drága anyukánk Önöknél jó kezekben van. Nemcsak szakmailag, hanem ami a legfontosabb emberileg is. Az, hogy emberségesen, emberi méltóságát tiszteletben tartva, türelemmel, segítőkészen bántak vele. Talán Önök nem is tudják, hogy milyen hálás volt mindezekért! A biztató, segítőkész, jó szavakért, egy-egy simogatásért! Pogácsát, rétest akart sütni a nővéreknek, orvosoknak, de már nem volt ereje. Ő így akarta kifejezni a háláját.
Mélységes tisztelet, és köszönet kezelőorvosának dr. Szántó Árpádnak. Ő az az orvos, aki - mindamellett, hogy a legkiválóbb szakorvos- személyiségével, humorával, empátiájával sokszor átsegítette anyukánkat a nehéz helyzeteken. A doktor úr tudta, hogy milyen beteg, mégis mindig biztatta, viccelt vele, és együtt nevettek. És mi tudtuk, hogy a legjobb kezekben van.
Emlékszik Doktor Úr! Anyukánk megkérdezte Önt: " Meg tudom-e várni a lányomat, amíg hazajön külföldről?" (fél évig dolgoztam kint). És Ön bölcsen nem válaszolt semmit. El akarom mondani Önnek, hogy az én drága anyukám az utolsó erejével küszködve is, de megvárt. Már nem tudott beszélni, de tudta, hogy vele vagyok, hogy mindhárom lánya vele van.
A mi egyetlen drága anyukánk úgy ment el egy másik világba, hogy mindvégig vele voltunk. Ő volt nekünk a minden, a világ legjobb édesanyja, és azok körében ment el, akiket a világon a legjobban szeretett: mi, a lányai.
Kívánjuk Önöknek, hogy továbbra is tartsák meg hitüket, emberségüket, hogy mások is elmondhassák:
KÖSZÖNJÜK!
Szpatár Istvánné, Bérces Angéla, Durchholz Éva